Ugrás a tartalomhoz

Adolphe Billault

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adolphe Billault
Született1805. november 12.[1][2][3]
Vannes
Elhunyt1863. október 13. (57 évesen)[1][2][3]
Basse-Goulaine
Állampolgárságafrancia
HázastársaFrançoise Bourgault-Ducoudray
Gyermekei
  • Fanny Billault
  • Marie Billault
SzüleiMarie-Rose Jamet du Kergoët
Augustin Billault
Foglalkozása
Tisztsége
  • Bâtonnier (1838–, ordre des avocats de Nantes)
  • francia belügyminiszter (1854. június 23. – 1858. február 7.)
  • a Második Francia Császárság szenátusának tagja (1854. december 4. – 1863. október 13.)
  • francia belügyminiszter (1859. november 1. – 1860. december 5.)
  • minister without portfolio of France (1860. december 5. – 1863. június 23.)
  • Minister of State (1863. június 23. – 1863. október 18.)
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend nagykeresztje[4]
  • Knight Grand Cross of the Order of Saints Maurice and Lazarus
  • Commander of the Order of the Netherlands Lion
  • III. Károly rend nagykeresztje
  • Order of the Medjidie
A Wikimédia Commons tartalmaz Adolphe Billault témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Adolphe Billault [ejtsd: bijo] (Vannes, 1805. november 12. – 1863. október 13.) francia államférfi.

Élete

[szerkesztés]

Egy ideig Nantes-ban ügyvéd volt. 1834-ben a Loire Inferieur departement-ban képviselőnek választották. Később Aumale herceg ügynöke, 1840-ben pedig alállamtitkár lett a kereskedelem- és földművelésügyi minisztériumban. A Thiers-kormány bukása után ügyvéd lett Párizsban és ismét az ellenzékkel tartott. Az 1846-47-es mozgalmakban tevékeny részt vett és tengerészeti miniszternek lett kiszemelve. 1848 márciusában a nemzetgyűlésbe választották, kezdetben a balpárthoz csatlakozott és az Orléans-család száműzetését sürgette. 1850-ben azonban átpártolt a bonapartistákhoz. 1851. december 2-a után III. Napóleon környezetéhez tartozott és mint a törvényhozó testület tagja élénk részt vett a császárság megszilárdításában. 1853. január 25-én a törvényhozó testület elnökévé, 1854. június 23-án belügyminiszterré és ugyanezen év december 5-én szenátorrá nevezték ki. 1858 februárjában a császár elleni merénylet után visszalépett ugyan, 1859 végén azonban megint átvette a belügyi tárcát. 1860-ban tárca nélküli miniszter lett, mely minőségben azzal a kényes feladattal volt megbízva, hogy a császár politikáját a törvényhozó bizottságban védelmezze. 1867 szeptemberében Nantes-ban szobrot emeltek emlékének. Irodalmi hagyatékát életrajzával együtt A. Huet adta ki (Párizs, 1864, 2 kötet).

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ a b senat.fr (francia nyelven)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Léonore database (francia nyelven). Ministry of Culture of France


További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Adolphe_Billault&oldid=23231312”