Adikhalamani

Adikhalamani
előd Núbia kusita uralkodója utód Arqamani (…)mr(…)t
Uralkodása	i. e. 2. század
Prenomen	tỉt-rˁ stp-n-nṯr.w ra*nw:D17-nTr-Z3-n:stp „Ré képmása, az istenek választottja”
Nomen	Adikhalamani Anhdzset Meriiszet „Adikhalamani, ki örökké él, Ízisz kedveltje”
A Wikimédia Commons tartalmaz Adikhalamani témájú médiaállományokat.

A núbiai piramisok, köztük Adikhalamani feltételezett sírja, az N 9

Adikhalamani núbiai kusita uralkodó volt a meroéi korszakban, az i. e. 2. században. Arqamanit követte a trónon, utóda egy olyan király volt, akinek neve csak töredékesen maradt fenn: (…)mr(…)t. Egyidőben uralkodott Horwennefer egyiptomi felkelővel, aki i. e. 207–186 között átvette a hatalmat Thébában, és felkelést vezetett IV. Ptolemaiosz ellen.

Adikhalamani két forrásból ismert: a debodi templomból, melynek reliefjein a király különféle isteneknek – Ámonnak, Mutnak, Ozirisznek, Ízisznek, Harpokratésznek, Nehbetnek és Uadzsetnek – mutat be áldozatot, valamint egy Philae-ben talált sztéléről. A debodi templom építését még IV. Ptolemaiosz kezdte meg. Adikhalamani uralkodása alatt a ptolemaidák elveszítették Felső-Egyiptomot, így a meroéiak el tudták foglalni Alsó-Núbiát. A felső-egyiptomi felkelést csak i. e. 18-ban verték le.

Adikhalamani philae-i sztéléje arról nevezetes, hogy ezen szerepel az utolsó terjedelmesebb szöveg, melyet núbiai uralkodó egyiptomi hieroglifákkal írt. Utódai már a meroéi írást használták.

Adikhalamani sírjának a meroéi piramisok közül a Beg. N 9-et tartják, ahol azonban egy bizonyos Tabirqa is megjelenik, így az azonosítás nem bizonyos.

Források

• Bertha Porter, Rosalind L. B. Moss, Ethel W. Burney: Topographical Bibliography of Ancient Egyptian Hieroglyphic Texts, Reliefs, and Paintings. VII. Nubia, The Deserts, and outside Egypt. Griffith Institute / Ashmolean Museum, Oxford 1975, p. 247 (PDF; 21,6 MB)
• Török László, in: Tormod Eide u. a.: Fontes historiae nubiorum: textual sources for the history of the middle Nile region between the eighth century BC and the sixth century AD. Vol. 2. From the mid fifth to the first century BC (= Fontes historiae Nubiorum. Band 2). University of Bergen, Bergen 1996, ISBN 82-91626-01-4, pp. 590–596.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Adikhalamani című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.