Aage Niels Bohr
| Aage Niels Bohr | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1922. június 19. Koppenhága |
| Elhunyt | 2009. szeptember 8. (87 évesen) Koppenhága |
| Sírhely | Mariebjerg Cemetery |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | dán |
| Házastárs | Marietta Soffer |
| Szülei | Margrethe Bohr Niels Bohr |
| Gyermekek | Tomas Bohr |
| Iskolái | |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Koppenhágai Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | magfizika |
| Kutatási terület | az atommag geometriája |
| Munkahelyek | |
| Szakmai kitüntetések | |
| Wetherill Medál (1974) Fizikai Nobel-díj (1975) | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aage Niels Bohr témájú médiaállományokat. | |
Aage Niels Bohr (Koppenhága, 1922. június 19. – Koppenhága, 2009. szeptember 8.)[1] Nobel-díjas dán magfizikus. A Nobel-díjas fizikus Niels Bohr fia.
Élete és pályafutása
[szerkesztés]Bohr 1922-ben Koppenhágában született. Fiatal korában olyan fizikusok vették körül, mint Wolfgang Pauli és Werner Heisenberg. Ők a Koppenhágai Egyetem Elméleti Fizikai Intézetében (ma Niels Bohr Intézet) dolgoztak együtt édesapjával.
Bohr 1940-ben, Dánia német megszállása után kezdte meg fizikai tanulmányait a Koppenhágai Egyetemen. 1943-ban Niels Bohrt és a családját le akarták tartóztatni a németek. Hogy ezt megakadályozzák, az egész család Svédországba menekült. Később Londonba költöztek, ahol apja a Manhattan terven dolgozott. Fia mindvégig vele volt. Titkárként és asszisztensként folyamatosan segítette a munkáját.
1945-ben a család visszatért Dániába, Bohr pedig folytatta egyetemi tanulmányait. 1946-ban szerzett egyetemi diplomát, szakdolgozatában az atomok egyensúlyának néhány kérdését vizsgálta. Diplomája megszerzése után a Niels Bohr Intézet munkatársa lett.
1948-ban Princetonban az Institute for Advanced Study, majd 1949. január és 1950. augusztus között a Columbia Egyetem munkatársa volt. Amerikai tartózkodása alatt Bohr elvette Marietta Soffert. Három gyermekük született: Vilhelm, Tomas és Margrethe.
Bohr 1956-ban a Koppenhágai Egyetem tanára lett, és édesapja 1962-es halála után ő vette át a Niels Bohr Intézet vezetését. Ezt a pozíciót 1972-ig töltötte be. Emellett az 1957-ben megalapított, elméleti fizikával foglalkozó Nordita tagja volt. Az intézetnek 1975-től ő volt az igazgatója.
Fizika
[szerkesztés]Az 1940-es évek végére világossá vált, hogy az atommag tulajdonságait nem lehet az addig alkalmazott, és többek között Niels Bohr nevéhez fűződő eljárásokkal pontosan megismerni. Ilyen volt például az atomok folyadékcsepp-modellje. Az 1949-ben kifejlesztett héjmodellel egyes tulajdonságokat, így például a mágikus számokat jobban meg lehetett magyarázni. Azonban még így is maradtak nyitott kérdések. Ilyen volt például az, hogy a töltés egy adott atommagban miért nem gömbszimmetrikusan oszlik el.
A Columbia Egyetemen oktató James Rainwater egy 1950-es tanulmányában felállított egy olyan modellt, mely alapján meg lehetett magyarázni ezt a töltéseloszlást. Az éppen ekkor a Columbiára kerülő Bohr tőle függetlenül szintén egy ilyen elképzeléssel állt elő. Ugyanezt a problémát Rainwater cikke után egy hónappal sokkal általánosabb formában közelítette meg. Bohr saját elméletét tovább fejlesztette, majd 1951-ben megjelentetett egy tanulmányt, melyben egyszerre vizsgálta az atommag felszíni rezgése és az adott atommag mozgása közti kapcsolatot.
A Koppenhágába való 1950-es visszatérte után Bohr Ben Mottelsonnal közösen azon dolgozott, hogy az elméleti állításait gyakorlati kísérletekkel támassza alá. 1952–1953-ban három tanulmányban mutatták be, hogy a kutatási eredmények képesek alátámasztani az elméleti megfontolásokat. Többek között arról írtak, hogy egy adott atommag energiaszintjét meg lehet határozni a forgás spektrumával. Ezek a tanulmányok további elméleti és gyakorlati megfontolásokat szültek. Ennek eredményeképp Bohr 1969-ben elnyerte az Atommal a Békéért díjat.
Bohr, Mottelson és Rainwater megosztva részesültek 1975-ben a fizikai Nobel-díjban. Az indoklás szerint azért, mert „felfedezték az atommagon belüli közös mozgást és ez alapján kifejlesztették az atommag modern struktúráját."[2]
Bohr és Mottelson ezután is együtt dolgoztak, és egy kétkötetes monográfiát jelentettek meg.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Nobelprisvinderen Aage Bohr er død” Archiválva 2009. szeptember 13-i dátummal a Wayback Machine-ben („Nobel Prize winner Aage Bohr has died”), politiken.dk, 10 September 2009 (dánul)
- ↑ Nobel prize citation
Források
[szerkesztés]- Aage Niels Bohr önéletrajza (angolul)
