Ugrás a tartalomhoz

A zsidók útja

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A zsidók útja
(A jövő kérdései II. kötet)
Az első kiadás
Az első kiadás
SzerzőÁgoston Péter
OrszágMagyarország
Nyelvmagyar
Témaa magyarországi zsidóság
Műfajszociológiai monográfia
Kiadás
Kiadás dátuma1917
Magyar kiadóNagyváradi Társadalomtudományi Társaság, Nagyvárad
Magyar kiadás dátuma1917
Sablon • Wikidata • Segítség

A zsidók útja egy 1917-ben megjelent magyar szociológiai könyv, amely kiadása után nagy botrányt kavart tabudöntögető témaválasztásával.

Története

[szerkesztés]

A 19. század második felétől a közéletben egyre nagyobb szerepet játszó magyarországi zsidósággal kapcsolatban komoly szociológiai kutatások – Ágoston Péter szerint – saját könyve megjelenéséig nem igen folyt, annak érzékenysége, antiszemita- és filoszemita elfogultsággal való jellemző megközelítettsége okán.[1]

A könyv szerzője, a nem zsidó származású[2] Ágoston Péter (1874–1925) nagyváradi jogakadémiai tanár, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja (egyébként később, a Tanácsköztársaság idején kommunista népbiztos) döntött úgy, hogy komolyabb tudományos kutatásoknak veti alá a magyarországi zsidóságot, elsősorban az antiszemitizmus keletkezését. Könyve, a A zsidók útja az első világháború idején, 1917-ben jelent meg A jövő kérdései munkájának második köteteként. (Az első kötet, az 1916-os A mi útjaink – Magyarország jövője címmel a nemzetközi béketeremtés kérdéskörét tárgyalta.) A mű kiadója a Nagyváradi Társadalomtudományi Társaság volt.[3] Célja „zsidósággal való kölcsönös megértés” volt állítása szerint.[4] Zsidókérdés alatt Ágoston a következőket értette:[5]

„A zsidó kérdés tulajdonképen a zsidók és nemzsidók egymáshoz való viszonyának kérdése. Mint minden társadalmi kérdésnek, ennek is csak annyiban van jelentősége, amennyiben a zsidók és nem zsidók a társadalomban nem olvadtak egészen össze, amennyiben a társadalom e két eleme közt súrlódások vannak.”

A zsidóság definícióját így adta a szerző:[6]

„A zsidóság tehát nem természettudományi jelentésben vett faj, hanem olyan közössége a zsidó nemzetiségi egyedeknek, amelyet azonos történeti emlékek, részben azonos nyelv, azonos vallás, azonos sors tart össze annyira, hogy a közösségben való megmaradás érdeke az egyesnek.”

Ágoston 323 oldalas[7] könyvében tartózkodott saját konkrét válasz adásától az antiszemitizmus keletkezésével kapcsolatban. Ehelyett inkább összegyűjtötte mások véleményét a kérdéskörben, nemritkán egymásnak meredeken ellentmondó véleményeket. A zsidókat ért vádakat[8] például nem kevesebb, mint 80 tételbe csoportosította.[9] Mint ahogy saját véleményét nem fogalmazta meg, úgy másokét sem cáfolta (és nem értelmezte mélyebben) írásában.[9] A problémák megoldását a zsidó teljes (felekezeti, nemzetiségi, társadalmi, foglalkozási) csoportnak olyan módon való megszűnésében látja, amely a magyarságba való beolvadását jelent.[10] Utóbbiva kapcsolatban élesen megkülönböztette a szerinte beolvadásra törekvő modern, neológ zsidóságot a különállását őrző ortodox zsidóságtól (ahová egyébként a saját zsidó államot létrehozni akaró cionistákat is számította).[10] Különösen rossz véleménye volt a Keletről beáramló (egyébként szintén ortodox) zsidóságról.[1]

Fogadtatása

[szerkesztés]

Ágoston könyve elején úgy vélte, hogy[11]

„aki mindkét féllel szemben keresi az igazságot, az könnyen járhat úgy, mint Nagy Sándor szofistája, aki a makedónok tulajdonságait sorolta fel. Míg előnyös tulajdonságaikat mondta, addig haragos szemmel nézték a külföldi követek, de folyton tapsolt neki a királlyal az élén az egész udvar, de mikor hibáikat kezdte mondani, akkor nemcsak hogy elhallgattak a tetszés nyilvánítások, hanem otthagyták mindannyian: az udvar és a külföldi követek egyaránt.”

Pontosan ez történ vele is. A zsidók útja – a háborús időszak ellenére – nagy port kavart a sajtóban.[12] Különféle oldalakról születettek rá különféle vélemények. Több szerző, így Supka Géza művészettörténész, Braun Róbert szociológus, Bölöni György író tudományos-módszertani, mások elvi problémákat vetettek Ágoston szemére.[9] Támadta a művet Blau Lajos rabbi,[13] Mezey Ferenc jogász,[14] Szabolcsi Lajos újságíró,[15] Benedek Marcell irodalomtudós szenzációkeltőnek minősítette.[16] Mások mellett Burján Károly és Kmoskó Mihály római katolikus pap is foglalkozott A zsidók útjával.[1]

Hatására indította[17] a Huszadik Század folyóirat körkérdését a témakörben, amelyhez szintén több közéleti személyiség szólt hozzá:

Bővebben: A zsidókérdés Magyarországon – A Huszadik Század körkérdése

Újabb kiadások

[szerkesztés]

A könyvnek újabb, például fakszimile kiadása nincs. Elektronikusan a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma honlapjáról érhető el.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Gyurgyák, i. m., 480. o.
  2. ↑ Ormos Mária: A katedrától a halálsorig. Ágoston Péter, 1874—1925. Budapest, 2011, Napvilág, 17. o.
  3. ↑ Gyurgyák, i. m., 478-479. o.
  4. ↑ Ágoston, i. m., előszó
  5. ↑ Ágoston, i. m., 9. o.
  6. ↑ Ágoston, i. m., 230. o.
  7. ↑ https://antikva.hu/judaika/a-zsidok-utja-d7/agoston-peter
  8. ↑ rövid ismertetés: Pintér, i. m., 1242. o.
  9. ↑ a b c Gyurgyák, i. m., 479. o.
  10. ↑ a b Gyurgyák, i. m., 481. o.
  11. ↑ Ágoston, i. m., 10-11. o.
  12. ↑ Pintér, i. m., 1242. o. és a következők jegyzetek
  13. ↑ A zsidókérdés Magyarországon, i. m., 6. o.
  14. ↑ A zsidókérdés Magyarországon, i. m., 21. o.
  15. ↑ A zsidókérdés Magyarországon, i. m., 29. o.
  16. ↑ A zsidókérdés Magyarországon, i. m., 44. o.
  17. ↑ A zsidókérdés Magyarországon, i. m., 21., 31., 44. o.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/A_zsidók_útja”