Ugrás a tartalomhoz

A vad gyerek

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A vad gyerek
(L'enfant sauvage)
1970-es francia–amerikai film

RendezőFrançois Truffaut
ProducerMarcel Berbert
Műfajfilmdráma
ForgatókönyvíróFrançois Truffaut
Jean Gruault
Jean Itard Victor de l'Aveyron-ról írott visszaemlékezése nyomán
FőszerepbenFrançois Truffaut
Jean-Pierre Cargol
Francoise Seignier
Jean Dasté
ZeneAntonio Vivaldi
OperatőrNestor Almendros
VágóAgnès Guillemot
JelmeztervezőGitt Magrini
DíszlettervezőJean Mandaroux
GyártásvezetőMarcel Berbert
Gyártás
GyártóFilms du Carosse
Les Productions Artistes Associés
Ország Franciaország
Nyelvfrancia
Forgatási helyszín
Játékidő85 perc
Képarány1,66:1
Forgalmazás
Forgalmazó
BemutatóFranciaország 1970. február 26.
Korhatár12 III. kategória (NFT/23323/2015)
További információk
SablonWikidataSegítség

A vad gyerek (eredeti cím franciául: L'enfant sauvage) 1970-ben bemutatott fekete-fehér francia film. François Truffaut rendhagyó témájú alkotása megtörtént eseményt dolgoz fel és Jean Itard doktor 1806-ban megjelent, egy vad gyerek neveléséről szóló feljegyzésein alapul.

Ismertetése

[szerkesztés]

1798-ban vagyunk. Egy elvadult kisfiút találnak az erdőben. Itard doktor – szerepét maga a rendező, Truffaut játssza – magához veszi, hogy civilizált embert neveljen belőle. Ennek a folyamatnak a kezdeteit: az első értelem- és érzelemnyilvánításokat, a "vademberből morális emberré" alakulást mutatja be a film, és mielőtt a gyerek az első szavát kimondaná, a film véget is ér.

Itard doktor nem leereszkedő szeretettel, hanem higgadt szaktudással közeledik a gyerekhez. Állandóan újabb feladatokat szab, a tiltások és engedések, a jutalmazások és büntetések – kissé talán kegyetlen és mechanikus – rendszerét alakítja ki. Truffaut, a filmrendező nagyon hitelesen, érzelgősségtől mentesen ábrázolja a folyamatot, a gyerekben tomboló indulatokkal, ellenállásával és megfelelni akarásával együtt.

Egyszerűségükben is emlékezetesek azok a képsorok, ahol a vadság állapotából kibontakozik az emberi, és fordítva: ahol a felvett viselkedés, a tanulás kötöttségei alól előbújik, jogait követeli a "természeti ember". Ahogyan lemossák a gyerek arcát, levágják haját, körmeit, a cipőben járni tanítják, ahogyan szemében összegyűlnek az első könnyek és arcán megjelenik az első nevetés; állandó visszavágyása, ritmusos hajlongása a záporban vagy az éjszakai telihold fényében, ami szinte sajátos "tánccá" válik; ahogy a pohár vízzel mindig a nyitott ablakhoz vonul és csak ott issza meg; szökése a mezőn át a fekete falként húzódó erdőbe, (amely az elején még napfénnyel volt teli) – mindez Truffaut első, világhírét megalapozó filmjeinek korszakát idézi. A film végén az erdőbe szökött fiú visszatér, vagyis hazatalált, nevelése folytatódhat, és a rendező avval a reménnyel bocsátja útjára hősét, hogy idővel teljes értékű ember válik belőle.

Van azonban egy pont a filmben, amikor a nevelési történet egy pillanatra visszájára fordul. Az esőben térdeplő, ringatózó gyereket Itard-Truffaut az ablakból figyeli. Zárt sötét ruhájában, mozdulatlan arca mögött mintha valami irigység-féle támadna fel a doktorban – és a film készítőjében, – mert valami fontosat elveszített, aminek pedig ez a kisfiú a birtokában van. Mintha az egykori vad, fegyelmezetlen gyerek-Truffaut állna itt szemben saját felnőtt önmagával. Talán evvel is magyarázható, hogy filmjét a rendező Jean-Pierre Léaud-nak ajánlotta, aki korábbi filmjeiben magát a rendezőt személyesítette meg.

A film 1970-ben elnyerte a Francia Filmkritikusok Szövetségének Méliès-díját.

Szereplők

[szerkesztés]
  • Jean-Pierre Cargol: Victor
  • François Truffaut: Jean Itard doktor
  • Françoise Seignier: Mme Guérin
  • Jean Dasté: Professeur Philippe Pinel
  • Annie Miller: Mme Lemeri
  • Claude Miller: M. Lemeri
  • Paul Villé: Remy

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]