A szív fejlődése

A szív fejlődése az intrauterin élet harmadik hetében indul meg. Az embrió feji végében található a szív telepe (kardiogén lemez). Az embrió lefűződése során egyrészt a szívtelep az embrió hasi oldalára, a későbbi mellkas területére kerül. A szívcsövön görbületek keletkeznek. A pitvarok kezdeményei fokozatosan megemelkedve a közös kamra fölé, a fejlődő nagy artériás törzsek pedig a közös pitvar elé kerülnek. Ezzel a szívcső külső alakja már megközelíti a szív végleges alakját, a belső üregeket elválasztó sövények rendszere azonban még hiányzik. A későbbiekben a belső sövényrendszer kifejlődése a kétoldali pitvarok, kamrák, és a kamrákból kiinduló nagy artériás törzsek elhatárolódásához vezet.

A szív korai fejlődése

A szív fejlődése az intrauterin élet harmadik hetében indul meg. Az embrió feji végében, a száj-garati hártya (membrana buccopharyngea) előtt található az ún. kardiogén lemez (a szív telepe). Ebből mindkét oldalon egy-egy endocardiumcső differenciálódik, amelyek később összeolvadva az szívbelhártyát (endocardium) alkotják. Az endocardiumcsöveket egy ún. myocardialis vályú veszi körül, ebből fejlődik a szívizomzat (myocardium). A szívburok (pericardium) a haránt sövény (septum transversum) telepéből alakul ki. Az embrió lefűződése során egyrészt a szívtelep az embrió hasi oldalára kerül (a leendő mellkas területére), másrészt az oldalsó lefűződés eredményeként a két szívteleprész egyesül. Ebben a helyzetben az embrió szíve leginkább a halak szívére hasonlít: kétüregű, a feji végtől kezdve a következő részekkel: a nagy artériák kilépési helye (truncus arteriosus) ; alsó, megvastagodott része a (bulbus cordis), közös kamra (ventriculus communis), közös pitvar (atrium commune), vénás öböl: a nagy vénák beszájadzása (sinus venosus).

A szív fejlődésének két további szakasza

A szív további fejlődése

A szívcső hosszanti növekedésének üteme meghaladja a rendelkezésre álló tér növekedési ütemét. Ennek következtében a szívcsövön görbületek keletkeznek. A pitvarok kezdeményei fokozatosan megemelkedve a közös kamra fölé kerülnek, a fejlődő nagy artériás törzsek pedig a közös pitvar elé. Ezzel a szívcső külső alakja már megközelíti a szív végleges alakját, de a belső üregrendszert elválasztó sövények rendszere még hiányzik.

A belső sövényrendszer kifejlődése

A belső sövényrendszer kifejlődése a kétoldali pitvarok, a kamrák, és a kamrákból kiinduló nagy artériás törzsek elkülönülését eredményezi.

A pitvarok elválasztása

A pitvarok elválasztására szolgáló sövény két részből, egy a pitvar hátsó és egy a pitvar elülső faláról kiinduló sarló alakú alakú képződményből alakul ki. Az elülről kiinduló sövényrészen megmarad egy nyílás, a (foramen ovale), amelynek fontos szerepe van a magzati keringésben. Születéskor az elsődleges sövény megmaradó része zárja le a foramen oválét a nyomásviszonyok megváltozása következtében.

A kamrák elválasztása

Alulról fölfelé növekedve egy sarló alakú redő kezd benőni a két kamraüreg elválasztására. Fent ezen is sokáig fennmarad egy nyílás (foramen interventriculare) , amelyet csak később zár le egy kötőszövetes lemez. A kamraközti sövény nagy részét a bal kamra izomzata hozza létre, míg a felső kötőszövetes lemez (pars membranacea) kialakulása a nagy artériákat szétválasztó sövény kifejlődésével függ össze.

A tüdőverőér és a főverőér szétválása

A közös artériás törzsbe (truncus arteriosus) egy spirális sövény nő be, amely szétválasztja a tüdőverőeret (truncus pulmonalis) és a főverőeret (aorta) , és lefelé nyúlva kiegészíti a kamra közti sövény felső részét a kötőszövetes résszel (pars membranacea), amely lezárja a kamrák közötti nyílást. A két artériás törzs között a méhen belüli életben megmarad egy rövid összekötő érszakasz (ductus arteriosus; Botallo-vezeték), így a magzati életben mindkét szívkamra munkája a nagy vérköri keringést szolgálja. Lásd: magzati keringés. (A szív rostos vázának, a billentyűk rendszerének, a szív saját ereinek stb. fejlődésével bonyolítani a szócikket feleslegesnek látszik).

A szív fejlődési rendellenességei

Bővebben: Veleszületett szívfejlődési rendellenesség

Situs inversus cordis

Az a ritka fejlődési rendellenesség, amikor a szív a szokásos bal oldali orientációjának tükörképeként helyezkedik el. Funkcionális rendellenességet általában nem okoz.

A pitvarok közötti sövény záródási rendellenességei

A foramen ovale területén kisebb nyílások elég gyakran előfordulnak, ezeket részben a sövény redői szelepszerűen zárják, vagy túl kicsik ahhoz, hogy működési zavart okozzanak. Ha a foramen ovale záródása nagyobb mértékben elmarad, a két vérkör vérének keveredése tartós oxygenizációs elégtelenséget okoz.

A kamraközti sövény záródási rendellenességei

Ez általában a sövény kötőszövetes része kifejlődésének elmaradása miatt jön létre. Az előbbihez hasonlóan a két vérkör vérének keveredéséhez vezet.

A Botallo-vezeték záródásának elmaradása

Következménye szintén a két vérkör vérének részleges keveredése és az oxygenizáció zavara.

Egyéb fejlődési rendellenességek

A szív fejlődési rendellenességeinek még számos változata van. Ilyen a nagy artériás törzsek eredésének részleges, vagy teljes áthelyeződése a másik kamrára. A fejlődési rendellenességek többszörös kombinációi, amelyek legsúlyosabb formái az élettel összeegyeztethetetlen keringési zavarokkal járnak.

A szívsebészet fejlődésének köszönhetően a fejlődési rendellenességek egy jelentős része már korán korrigálható, így elkerülhetőek az oxygenizációs zavar okozta másodlagos következmények (az idegrendszer fejlődésének visszamaradása, betegségekkel szembeni csökkent ellenálló képesség stb.)

Kapcsolódó szócikkek

Források

Henry Gray: Anatomy of the human body (Bartleby.com; Great Books Online)
Sadler, T. W.: (ford. Hadházy Csaba és Lévai Géza): Langman, Orvosi embryologia 7. kiadás (Medicina Könyvkiadó 2010) ISBN 9789632261355
Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)