Ugrás a tartalomhoz

A szíriai polgárháború polgári felkelési szakasza

Linkek hozzáadása
Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A szíriai polgárháború polgári felkelési szakasza
Szíriai polgárháború és arab tavasz
Demonstráció Homszban a szíriai kormány ellen. (2011. április 18.)
Demonstráció Homszban a szíriai kormány ellen. (2011. április 18.)
Dátum2011. március 15. – 2011. július 28.(néhány nagyobb tüntetés még augusztusban is folytatódott)
HelyszínSzíria
Casus belli
  • kormányzati korrupció[1]
  • Munkanélküliség
  • A szíriai iszlám felkelés utóhatásai (Muzulmán Testvériség)
  • Célok:
  • A Legfelsőbb Állami Biztonsági Bíróság felszámolása
  • A rendkívüli jogállapotok felszámolása[7]
  • Egyenlő jogok a kurdoknak
EredményA békés tüntetések véget értek, és átcsaptak fegyveres tüntetésekbe, majd teljes szélességű polgárháborúvá
Harcoló felek
Szíria Szíriai ellenzék:[opposition]
  • Szíriai Helyi Koordináló Bizottságok
  • Polgári tüntetők
  • Kormányellenes milicisták
    • Szabad Tisztviselők Mozgalma
  • Szíriai Muzulmán Testvériség[8]
    		• Szíria Szíria kormánya:
    Parancsnokok
    Ismeretlen* Bassár el-Aszad
  • Maher el-Aszad
  • Ali Habib Mahmud
  • Szíriai Hadsereg
  • Szíriai Haditengerészet
  • Aszadhoz hű milicisták
  • Szíriai Rendőrség
  • Sabiha
    • Veszteségek
    Több ezer tüntető megsebesült[9]
    1300[10]-1857[11] biztonsági megsebesült 1800[12]-2154[13] polgári és 406[14]-500[15] biztonsági személyt megöltek (Augusztus 17-ig)
    Összesen: 2206-2654 halott
  • 12.617 embert letartóztattak (Július 28-ig)[16]
    • a A polgári felkelés során 201-ben a szíriai ellenzék ugyanazt a szíriai zászlót használta, mint a szíriai kormány.[17][18]

    A szíriai polgárháború felkelési szakasza 2011. március és július 28. között a tüntetések korai szakasza volt, melyre a Szíriai Arab Köztársaság hivatalai véres bevetésekkel reagáltak. A felkelés során elsősorban demokratikus reformokat, követeltek. Kisebb, elszórt tüntetések már 2011. januárjától voltak, melyek márciustól lettek sokkal szélesebb körűek.

    A felkelés fontos jellemzője volt a baaszista Bassár el-Aszad vezette kormány elleni tüntetések sorozata, nagymértékű letartóztatásokra került sor, gyakoriak voltak a rendőri és a katonai erőszakos cselekmények, aminek a következtében több száz áldozat lett, és több ezren megsebesültek.

    Annak ellenére, hogy Bassár el-Aszad megleckéztette a felkelőket, és egyik oldalt cenzúrázott, másik oldalt engedményeket adott, április végére világossá vált, hogy a helyzet kicsúszik az ellenőrzése alól, a szíriai kormány pedig több száz főnyi hadsereget vezényelt az utcákra.

    A polgári felkelési szakasz alkalmat biztosított arra, hogy kinőjenek az ellenzéki katonai mozgalmak, nagy számban elhagyják az emberek a Szíriai Hadsereget, így a polgári felkelésből hamarosan kinőtt a fegyveres lázadás, majd egy teljes körű polgárháború. A felkelői Szabad Szíriai Hadsereget 2011. július 29-én hozták létre, és ezzel vette kezdetét a fegyveres felkelés.

    Előzmények

    [szerkesztés]

    2011. március közepe előtt Szíriában az arab világon végigsöprő tiltakozáshullámhoz hasonlítva visszafogottak voltak a tüntetések. 2011. márciusig Szíria túlságosan is nyugodt volt, mert a titkos rendőrség gyakran letartóztatta a kritikus polgárokat.[19]

    A Szíriában kialakult feszültség mögött több tényező is meghúzódik. Ezek közé tartozik az Irakkal régóta fennálló ellentét és a régióban valaha feljegyzett legnagyobb szárazság.[20]

    Kisebb, kormányzati reformokat sürgető tüntetések már január eleje óta voltak, melyek márciusig folytatódtak. Az egyiptomi elnök, Hoszni Mubárak ellen engesztelhetetlen tüntetésekre került sor, február 3-án pedig a Facebookon és a Twitteren meghirdették a "Düh Napját", melyet Bassár el-Aszad kormányzata ellen terveztek február 4-re.[21] Ennek hatására nem indultak tüntetések. A hírek szerint Mubárak február 11-i megbuktatásának estéjén[22] egy damaszkuszi híd alatt a következő szöveget lehetett olvasni: „Most te jössz, Doktor!” Ezzel Bassár el-Aszadra utaltak, aki polgári foglalkozása szerint praktizáló szemorvos volt.[23]

    Polgári felkelés (2011. március–július)

    [szerkesztés]

    2011. márciusi zavargások

    [szerkesztés]
    Bővebben: A szíriai polgárháború lefolyása (2011. január–április)
    Kormányellenes demonstráció Dúmában, Damaszkusz egyik külvárosában 2011. április 8-án.

    A nagyobb zavargások március 15-én kezdődtek Damaszkuszban Aleppóban, délen pedig Darában, mely területet néha „a forradalom bölcsőjének” neveznek.[24] A tüntetések mögött az állt, hogy 15 fiatal, prominens családból származó tanulót bebörtönöztek, akiknek az volt a bűnük, hogy kormányellenes graffitiket írtak Damaszkusz falaira.[25][26][27] Ezek között volt az is, hogy „Az emberek a rezsim bukását akarják.” Ez volt az arab tavasz jelmondata.[28]

    A demonstrálók összecsaptak a helyi rendőrökkel, a helyzet pedig a pénteki ima után eszkalálódott. Ekkor a biztonsági erők vízágyukkal és könnygázzal majd éles lövedékekkel megtámadták a felkelőket az Omari mecsetnél Darában, ahol négy embert megöltek.[29][30]

    Március 20-án a nép felgyújtotta a Baasz Párt központját és több más középületet. A biztonsági erők gyorsan reagáltak, éles lőszerrel lőttek a tömegbe, és megtámadták a demonstrálók gyülekezési pontjait. A kétnapos összecsapásban hét rendőr[31] és tizenöt tüntető meghalt.[32]

    Eközben az ország más részein is kisebb tüntetések alakultak ki. A tüntetők a politikai foglyok szabadon engedését, a Szíriában 48 éve érvényben lévő szükségállapot megszüntetését, több szabadságot és a mindent ellehetetlenítő kormányzati korrupció felszámolását követelték.[33] Ez vezetett a március 18-án pénteken megtartott „Méltóság Napja” rendezvényhez, ami során több városban is tüntetések törtek ki, melyek között ott volt Banias, Damaszkusz, Haszaka, Daraa, Dajr ez-Zaur, és Hamá is. A rendőrök könnygázt, vízágyút vetettek be a tüntetéseken, és több embert megvertek. Legalább 6 ember meghalt, és többen megsebesültek.[34]

    Március 25-én országos szinten is kiterjedtek a tüntetések, mikor a tüntetők a pénteki ima után fellázadtak. A jelentések szerint a biztonsági erők legalább 20 embert megöltek. A tüntetések más városokra is átterjedtek, Homsz, Hamá, Banijasz, Aleppó és Latakia területére is. A hírek szerint összesen mintegy 70 tüntetőt öltek meg.[35]

    Megleckéztetés

    [szerkesztés]
    Rohamrendőrök Damaszkuszban

    A szíriai kormány még a tüntetések megkezdése előtt több politikai disszidenst és emberi jogi aktivistát letartóztatott, akik közül többeket az Aszad kormány tagjai „terroristának” bélyegeztek. 2011. február elején a hatóságok több aktivistát is letartóztattak, akik között ott voltak Ghassan al-Najar,[36] Abbas Abbas,[37] és Adnan Mustafa politikai vezetők is.[38]

    A rendőrség és a biztonsági erők erőszak alkalmazásával válaszoltak, de ezúttal nem csak könnygázt és vízágyút, hanem éles lőszert is bevetettek.[39]

    A felkelés megindulásával a szíriai kormány egy letartóztatási hullámba kezdett, melynek során jogászok, aktivisták és külföldi emberi jogi csoportok szerint több tízezer embert őrizetbe vettek. A felkelésre válaszul a szíriai törvényeket úgy módosították, hogy a rendőrség és a többi 18 biztonsági erő is nyolc napra előzetes figyelmeztetés nélkül bárkit őrizetbe vehet. A letartóztatásoknak két nagy célcsoportja volt: a politikai aktivisták valamint azon városok fiú és férfi lakossága, melyeket a Szíriai Hadsereg be akart keríteni.[40] Sokan arról számoltak be, hogy rosszul bántak velük. Sok embert szűk termekben tartottak fogva, és kis mennyiségű ellátmányt kaptak. 2012. július 3-án a Human Rights Watch jelentése legalább 27 kínzóközpontot tárt fel.[41]

    Aszad elnök szerint az ellenzék a takriffi szélsőséges iszlám csoport terrorista részlegei, és azt mondta, ő maga a legmegbízhatóbb garancia arra, hogy világi kormánya legyen az országnak.[42] Mivel április elején nagy létszámban küldtek biztonsági erőket Latakiába, ezzel megakadályozták, hogy sátortáborokat verjenek. Több városban blokádokat állítottak fel, hogy ezzel gátolják a tüntetők mozgását. Ennek ellenére széles körű megmozdulás volt egész hónapban Daraa, Banjász, Kamisli, Homsz, Dúma és Haraszta térségében is.[43]

    Engedmények

    [szerkesztés]
    Bővebben: A szíriai polgárháború lefolyása (2011. január–április)

    Márciusban és áprilisban a tüntetések visszafogására tett kísérletként a kormány politikai reformokra és irányváltásra szánta el magát. A hatóságok csökkentették a kötelező sorkatonai szolgálat hosszát,[44] és a korrupció visszaszorítása érdekében leváltották Dara kormányzóját.[45] A kormány bejelentette, hogy több politikai foglyot szabadon enged, csökkenti az adókat, emeli a közalkalmazottak bérét, nagyobb sajtószabadságot biztosít, és növeli a munkalehetőségeket.[46] Több bejelentett reformot soha nem ültettek át a való életbe.[47]

    A többségében alaviták közül kikerülő kormánytöbbség pár engedményt nyújtott a többségi szunnita és néhány kisebbségi csoport részére. A hatóságok feloldottak egy tiltást, mely alapján a tanárok nem viselhettek nikábot és mely bezárta az ország egyetlen kaszinóját.[48] A kormány több ezer szíriai kurdnak biztosította az állampolgárságot, akiket azelőtt „külföldiekként” kezeltek.[49] Bahrein példáját követve a szíriai kormány is egy kétnapos nemzeti megbeszélési kísérletet tartott, hogy enyhítse a válságot. A megbeszélés lehetőséget adott arra, hogy megtárgyalják a demokratikus reformokat és más fontos kérdéseket, de az ellenzék és a tüntetők képviselői a tüntetőket ért folyamatos utcai retorziók matt visszautasították, hogy részt vegyenek a megbeszéléseken.[50][51]

    A tüntetőknek ezen felül népszerű követelése volt a majdnem 50 éve érvényben lévő szükségállapot felszámolása. A szükségállapotra hivatkozva igazolták az önkényes letartóztatásokat, és erre hivatkozva tiltották be a politikai ellenzék tevékenységét. Több hétnyi tárgyalás után Aszad elnök április 21-én aláírta a rendeletet, mellyel véget vetett az országban uralkodó szükségállapotnak.[52] A tüntetések áprilisban tovább folytatódtak mert az aktivisták nem voltak megelégedve azzal, ami szerintük csak Aszad homályos ígérgetése.[53]

    Katonai beavatkozások

    [szerkesztés]
    Bővebben: A szíriai polgárháború lefolyása (2011. január–április) és A szíriai polgárháború lefolyása (2011. május–augusztus)

    2011. április

    [szerkesztés]
    Ellenzéki tüntetés Banijaszban.

    A tüntetések folytatódásával a szíriai kormány nagyobb katonai erők bevetése mellett döntött, hogy elnyomják a felkelést, ezzel a felkelés egy új szakasza indult meg. Április 25-én Darát, a tüntetések központját körbevette a Szíriai Hadsereg. A becslések szerint pár száz és 6000 közötti katonát küldtek a területre, ahol éles lőszerrel lőtték a felkelőket, a házakat egyesével végig járták, ahol tüntetőket kerestek, több száz embert letartóztattak.[54] Először vetettek be a demonstrálók ellen tankokat, a tetőket pedig mesterlövészek foglalták el. A demonstrálók a mecseteket használták fő hadiszállásként. A szervezőket többen is célba vették.[54] A biztonsági erők elkezdték elzárni a vizet, megszakították a telefonos összeköttetést, a lisztet és az egyéb élelmiszerszállítmányokat pedig megdézsmálták. A közrendvédelmiek és a fegyvereseket, disszidált katonákat is maguk között tudó felkelők közötti összecsapásban több százan meghaltak.[55] Május 5-re a legtöbb tüntetést elnyomták, a hadsereg pedig megkezdte a kivonulást Darából, és cask a rend fenntartásához szükséges erőket állomásoztatták itt.

    2011. május

    [szerkesztés]

    A darai felkelés leverése közben a Szíriai Hadsereg több várost is blokád alá vett Damaszkusz környékén. Májusban a daraihoz hasonló helyzetről érkeztek hírek a többi ostrom alatt álló városból is, így Banijaszból, Talkalahból, Homszból, Latakiából és több más városból.[56] Az ostromok végeztével az elkövetkező hónapokban folyamatosan elnyomták a még meglévő felkelések csíráit.[57] Május 24-ig 1062 ember nevét jegyezték fel a Szíriai Emberi Jogi Szervezetnél, akiket az április közepi felkelés óta megöltek.[58]

    2011. június–július

    [szerkesztés]
    2011. Július 22-én Hamában az Assi téren több százezer tüntető vonult fel a szíriai zászlóval, miközben azt kántálták: „Az emberek le akarják rombolni a rezsimet.”

    Ahogy egyre inkább előre haladt a felkelés, a tüntetők egyre jobban fel lettek fegyverkezve, és szervezettebbek lettek. 2011. szeptemberéig két vezető katonai vagy biztonsági vezető állt át az ellenzék oldalára.[59] Néhány elemző szerint a dezertálások arra utalnak, hogy meggyengült Aszad belső köre.[60]

    Első ízben indult fegyveres felkelés 2011. június 4-én Dzsiszr as-Szugúrban Idlib kormányzóságban a török határ mentén. A feldühödött tüntetők lőni kezdtek egy épületet, ahonnét korábban a biztonságiak lőttek egy temetkezési felvonulást. Miközben a tüntetők megszállták a rendőrséget és megszerezték az ottani fegyvereket, nyolc rendfenntartót megöltek. A következő napokban folytatódtak a felkelők és a tüntetők közötti összecsapások. A biztonsági erők több tagja is dezertált, miután a titkosrendőrök és a titkos ügynökök olyan katonákat végeztek ki, akik előtte megtagadták, hogy civilekre lőjenek. Június 6-án szunnita milicisták és felfegyverzett emberek ütöttek rajta a biztonsági erők egyik csoportján, minek következtében a kormány nagy ellentámadást indított. A tömeggyilkosságtól való félelmükben felkelők és dezertőrök lépték át a török határt, amiben 10 000 lakos is követte őket.[32]

    2011. júniusban és júliusban folytatódtak a tüntetések, a kormányerők kiszélesítették a műveleti területüket, állítólag tüntetőkre lőttek, tankokat vetettek be, és több embert letartóztattak. Június elején körülvették Rasztant és Talbíszét valamint Maarat al-Numaan környékét.[61] Június 30-án nagy tüntetés tört ki Azsad kormánya ellen Aleppóban, Szíria legnagyobb városában.[62] Július 3-án szíriai tanokat küldtek Hamába, két nappal azután, hogy megtartották a legnagyobb Aszad-ellenes tüntetést.[63]

    A felkelés az első hat hónapjában szinte érintetlenül hagyta az ország két legnagyobb városát, Damaszkuszt és Aleppót.[64] A két város főterein több százezer fős, a kormányt támogató összejöveteleket tartottak.[65]

    Következmények

    [szerkesztés]
    Bővebben: A szíriai polgárháború korai lázadási szakasza

    Július 29-én egy csoport elbocsátott tisztviselő bejelentette a Szabad Szíriai Hadsereg megalapítását. A Szíriai Fegyveres Erők volt tagjaiból összeállt csapat fő céljának Bassár el-Aszad leváltását tűzte ki. Augusztus 23-án megalapították a szervezet politikai pártját, a Szíriai Nemzeti Tanácsot.

    Jelentések, cenzúrázás, propaganda

    [szerkesztés]

    A konfliktusról való tudósítás és az innét történő jelentésküldés már a kezdetek óta bonyolult volt. Az újságírókat megtámadták, őrizetbe vették, a jelentések szerint megkínozták őket, többüket megölték. A szíriai kormány szabotálta a technikai eszközeiket (internet, telefon stb.) A konfliktusban részt vevő mindkét fél megpróbálta a másik felet alkalmatlannak beállítani, amihez negatív jelzőket használtak, állításaikhoz pedig megpróbáltak valótlan bizonyítékokat gyártani.

    Kapcsolódó szócikkek

    [szerkesztés]

    Jegyzetek

    [szerkesztés]
    1. ↑ Oliver, Christin. „Corruption Index 2010: The Most Corrupt Countries in the World – Global Development”, The Guardian, 2010. október 26. (Hozzáférés: 2011. április 10.) 
    2. ↑ Zafar, Saad: The Assad Poison. AllVoices, 2011. március 24. [2011. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 20.)
    3. ↑ Mroue, Bassem: Bashar Assad Resignation Called For By Syria Sit-In Activists. The Huffington Post , 2011. június 18. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 9.)
    4. ↑ Oweis, Khaled. „Pro-democracy protests sweep Syria, 22 killed”, 2011. április 8. (Hozzáférés: 2011. augusztus 8.) 
    5. ↑ Colvin, Mark: Syrian protestors want a regime change. ABC News , 2011. március 25. (Hozzáférés: 2011. március 5.)
    6. ↑ McShane, Larry. „Violence erupts in Syria, Jordan; anti-government protestors shot, stoned”, 2011. március 25. (Hozzáférés: 2011. március 25.) (angol nyelvű) 
    7. ↑ Syria to lift decades-old emergency law. Al Jazeera , 2011. április 19. (Hozzáférés: 2011. április 25.)
    8. ↑ Oweis, Khaled. „Muslim Brotherhood endorses Syria protests”, 2011. április 29.. [2017. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 18.) (Indian English nyelvű) 
    9. ↑ „Syria: 'four dead' in rare demonstrations”, 2011. március 18. (Hozzáférés: 2011. március 18.) (angol nyelvű) 
    10. ↑ „Syrian general: Hundreds of soldiers, police killed by armed gangs”, CNN, 2011. június 27. (Hozzáférés: 2011. június 26.) 
    11. ↑ „Syria opposition reaches out to army”, The Jordan Times, 2011. május 27. (Hozzáférés: 2011. május 27.) 
    12. ↑ Story, AP: Syrian troops detain dozens, 3 killed in north. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 18.)
    13. ↑ „As Syria flares, some U.N.'ers take flight”, CNN, 2011. augusztus 18. (Hozzáférés: 2011. augusztus 17.) 
    14. ↑ Syria army kills at least 27 in overnight attacks on three main cities. Haaretz , 2011. augusztus 11. (Hozzáférés: 2011. augusztus 11.)
    15. ↑ „Syria: 24 Civilians Killed In Tank Attack”. [2013. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. július 31.) 
    16. ↑ „Almost 3,000 missing in Syria crackdown, NGO says”, 2011. július 28.. [2017. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 18.) 
    17. ↑ Rania Abouzeid: Syrian Military Attacks Protesters in Hama. TIME, 2011. augusztus 1. [2019. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 18.) „A giant Syrian flag is held by the crowd during a protest against President Bashar Assad in the city center of Hama on July 29, 2011”
    18. ↑ ANTHONY SHADID: Coalition of Factions From the Streets Fuels a New Opposition in Syria. The New York Times, 2011. június 30.
    19. ↑ Yacoub Oweis, Khaled. „Fear barrier crumbles in Syrian "kingdom of silence"”, 2011. március 22. (Hozzáférés: 2017. február 10.) 
    20. ↑ Fountain, Henry. „Researchers Link Syrian Conflict to a Drought Made Worse by Climate Change”, The New York Times, 2015. március 2. (Hozzáférés: 2017. április 23.) 
    21. ↑ „'Day of Rage' Protest Urged in Syria”, MSNBC, 2011. február 3. (Hozzáférés: 2011. február 3.) 
    22. ↑ Levinson, Charles. „Fall of Mubarak Shakes Middle East”, 2011. február 12. (Hozzáférés: 2017. február 10.) 
    23. ↑ al-khouy, Firas. „Graffiti Wars and Syria’s Spray Man”, 2011. október 6.. [2018. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 18.) (angol nyelvű) 
    24. ↑ „Mid-East unrest: Syrian protests in Damascus and Aleppo”, 2011. március 15. (Hozzáférés: 2013. március 15.) (brit angol nyelvű) 
    25. ↑ Fahim, Kareem. „A Faceless Teenage Refugee Who Helped Ignite Syria’s War”, The New York Times , 2013. február 8. (Hozzáférés: 2017. február 10.) 
    26. ↑ Droz-Vincent, Philippe (Winter 2014). „"State of Barbary" (Take Two): From the Arab Spring to the Return of Violence in Syria”. Middle East Journal 68 (1), Kiadó: Middle East Institute. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 18.) 
    27. ↑ Macleod, Hugh: Syria: How it all began. Public Radio International , 2011. április 23. (Hozzáférés: 2016. február 17.)
    28. ↑ Sinjab, Lina. „Middle East unrest: Silence broken in Syria”, BBC News , 2011. március 19. (Hozzáférés: 2017. február 10.) (brit angol nyelvű) 
    29. ↑ Al Jazeera Arabic قناة الجزيرة (2011-03-23), اقتحام الأمن السوري المسجد العمري في مدينة درعا, <https://www.youtube.com/watch?v=DFwHcU8AoAU>. Hozzáférés ideje: 2016-02-17
    30. ↑ We’ve Never Seen Such Horror. Human Rights Watch , 2011. június 1. (Hozzáférés: 2016. február 17.)
    31. ↑ Syria: Seven Police Killed, Buildings Torched in Protests. Israel National News. (Hozzáférés: 2015. augusztus 18.)
    32. ↑ a b Holliday, Joseph (2011. december 1.). „The Struggle for Syria in 2011”. Institute for the Study of War. 
    33. ↑ „Officers Fire on Crowd as Syrian Protests Grow”, 2011. március 20. (Hozzáférés: 2017. február 10.) 
    34. ↑ Iddon, Paul. „A recap of the Syrian crisis to date”, Digital Journal, 2012. július 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 3.) 
    35. ↑ Slackman, Michael. „Syrian Troops Open Fire on Protesters in Several Cities”, 2011. március 25. (Hozzáférés: 2013. január 28.) 
    36. ↑ „Arrest of leader of the Islamic Democratic movement in Syria”, Elaph (Hozzáférés: 2011. február 12.) (arabic nyelvű) 
    37. ↑ Jailed prominent Syrian opposition for seven and a half years (arabic nyelven). Free Syria , 2011. január 25. [2011. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 12.)
    38. ↑ Syrian authorities detain national identity Adnan Mustafa Abu Ammar (arabic nyelven). Free Syria , 2011. január 28. [2011. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. február 12.)
    39. ↑ „Police Kill 6 Protesters in Syria”, 2011. március 18. (Hozzáférés: 2012. augusztus 3.) 
    40. ↑ „Beyond Arms, Syria Uses Arrests Against Uprising”, 2012. június 27. (Hozzáférés: 2012. augusztus 3.) 
    41. ↑ „Syria: Torture Centers Revealed”, 2012. július 3. (Hozzáférés: 2012. augusztus 2.) (angol nyelvű) 
    42. ↑ „Opposition: 127 dead as Syrian forces target civilians”, CNN, 2012. április 7.. [2015. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. szeptember 23.) 
    43. ↑ Oweis, Khaled. „Almost 90 dead in Syria's bloodiest day of unrest”, 2011. április 22.. [2011. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. április 22.) 
    44. ↑ al-Khalidi, Suleiman. „Syrian mourners call for revolt, forces fire tear gas”, 2011. március 19.. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. március 19.) 
    45. ↑ „President al-Assad Issues Decree on Discharging Governor of Daraa from His Post”, 2011. március 24.. [2012. január 17-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. február 22.) 
    46. ↑ „In Syrian flashpoint town, more deaths reported”, CNN, 2011. március 25. (Hozzáférés: 2011. március 25.) 
    47. ↑ al-Hatem, Fadwa. „Syrians are tired of Assad's 'reforms'”, 2011. május 31. (Hozzáférés: 2013. június 8.) (brit angol nyelvű) 
    48. ↑ „Syria lifts niqab ban, shuts casino, in nod to Sunnis”, Reuters, 2011. április 6.. [2013. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. május 18.) 
    49. ↑ „Stateless Kurds in Syria granted citizenship”, CNN, 2011. április 7.. [2012. február 29-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. november 13.) 
    50. ↑ Hassan, Nidaa. „Syrian 'national dialogue' conference boycotted by angry opposition”, 2011. július 10. (Hozzáférés: 2017. február 10.) (brit angol nyelvű) 
    51. ↑ „Syria opens 'national dialogue' with opposition”, BBC News , 2011. július 10. (Hozzáférés: 2017. február 10.) (brit angol nyelvű) 
    52. ↑ „Syria's Assad ends state of emergency”, 2011. április 21.. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. április 21.) 
    53. ↑ Macfarquhar, Neil. „In Syria, Thousands Protest, Facing Violence, Residents Say”, 2011. április 1. (Hozzáférés: 2012. szeptember 20.) 
    54. ↑ a b Shadid, Anthony. „Syria Escalates Crackdown as Tanks Go to Restive City”, The New York Times, 2011. április 25. (Hozzáférés: 2011. április 26.) 
    55. ↑ „Civilian killings in Syrian demonstrations rises to 800”, The Jerusalemn Post, 2011. július 5. (Hozzáférés: 2012. április 11.) 
    56. ↑ „Syrian army tanks 'moving towards Hama'”, BBC News, 2011. május 5. (Hozzáférés: 2012. január 20.) 
    57. ↑ Abdelaziz, Salma. „Shallow grave yields several bodies in Syrian city marked by unrest”, CNN, 2011. május 15. (Hozzáférés: 2011. május 17.) 
    58. ↑ „Syria death toll 'surpasses 1,000'”, Al Jazeera, 2011. május 24. (Hozzáférés: 2017. február 9.) 
    59. ↑ Interactive: Tracking Syria's defections. Al Jazeera. [2013. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 29.)
    60. ↑ Dagher, Sam. „In Paris, Diplomats Cheer Syria General's Defection”, The Wall Street Journal, 2012. július 6.. [2015. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. június 7.) 
    61. ↑ „Syrian forces take over northwestern town of Maaret al-Numan”, 2011. június 17. (Hozzáférés: 2017. február 9.) 
    62. ↑ „Syria unrest: Protests in Aleppo as troops comb border”, BBC News, 2011. június 30. (Hozzáférés: 2012. január 20.) 
    63. ↑ „Syria: 'Hundreds of thousands' join anti-Assad protests”, BBC News, 2011. július 1. (Hozzáférés: 2011. augusztus 3.) 
    64. ↑ „In Damascus, Amid Uprising, Syrians Act Like Nothing’s Amiss”, 2011. szeptember 5. (Hozzáférés: 2017. február 10.) 
    65. ↑ „Syria: What motivates an Assad supporter?”, Global Post, 2011. június 24. (Hozzáférés: 2012. február 22.) 
    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_szíriai_polgárháború_polgári_felkelési_szakasza&oldid=27375374”