Ugrás a tartalomhoz

A megtestesülésről nevezett Boldog Mária

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A megtestesülésről nevezett Boldog Mária O.C.D.
karmelita nővér
Születése
1566. február 26.
Párizs, Francia Királyság
Halála
1618. április 18. (52 évesen)
Pontoise, Francia Királyság
Tisztelete
EgyházaRómai katolikus egyház
TisztelikRómai katolikus egyház
Boldoggá avatása1791. május 24., Róma
Boldoggá avatta: VI. Piusz pápa
SírhelyÎle-de-France
Ünnepnapjaáprilis 18.

A megtestesülésről nevezett Boldog Mária (Párizs, Francia királyság, 1566. február 26.Pontoise, Francia királyság, 1618. április 28.) francia boldoggá avatott, stigmatizált karmelita apáca.

Fiatalkora és házassága

[szerkesztés]
17. századi festményen

Barbe-Jeanne Avrillot néven született 1566. február 26-án, Párizs egyik legtekintélyesebb családjának gyermekeként. Vallásos környezetben nőtt fel, apáca szeretett volna lenni, de szülei 1582-ben férjhez adták egy Pierre Acarie nevű vagyonos fiatalemberhez. Boldogan éltek, férjét hat gyermekkel ajándékozta meg. Szabadidejét a jámbor irodalom olvasásával töltötte.

1593-tól kezdve stigmatizációs fájdalmai jelentkeztek, de ezeket titokban tartotta. Ő az első francia nő, akit a római katolikus egyház hivatalosan elismert ebben a minőségében.[1] Amikor 1594-ben férje politikai okokból menekülésre kényszerült, ő vette át a vagyon kezelését, amiben igen talpraesettnek bizonyult. Mire férje 1598-ban hazatért, otthonukból a művelt vallásos szellemi élet központját alakította ki. Magas rangú, nagy tekintélyű papok jártak az ún. Acarie-szalonba, megfordult ott a jezsuita generális, a király gyóntatója, sőt Szalézi Szent Ferenc is. Madame Acarie emellett buzgón látogatta a kórházakat, és segített az elesetteken.

1601-ben álmában megjelent neki Ávilai Szent Teréz, a karmelita rend spanyol reformátora, s tudomására hozta Isten akaratát, hogy Barbe karmelita kolostorok alapításán fáradozzon Franciaországban. A mélyen vallásos asszony megfogadta a jelenés szavait. Megértette, hogy Franciaország vallási megújulását az imádság, az áldozat és engesztelés széles hulláma hozhatja el. Kitartó munkával elérte, hogy 1604-ben a Spanyolországból Franciaországba hozott sarutlan karmelita nővérek megkapták a párizsi Notre Dame des Champs nevű korábbi bencés kolostort. 1605–1609 között még négy másik karmelita kolostort is alapított, élete végéig összesen 17-et.

Karmelita nővérként

[szerkesztés]
A megtestesülésről nevezett Boldog Mária sírja

Férje halála után, 1614-ben – Avilai Teréz anya ismételt megjelenésének hatására belépett az általa alapított kolostorok közül a legszegényebbe, az amiens-i karmelita kolostorba, ahol laikus nővér lett, és felvette a Megtestesülésről nevezett Mária nevet. Laikus nővérként – utolsóként a nővérek között – mosogatta az edényeket, segített a konyhában, és alázatos engedelmességgel térdelt saját lánya előtt, aki akkoriban a kolostor szubpriornője volt. Meggyengült egészsége miatt 1616 decemberében a Párizstól nem messze fekvő Pontoise kolostorába vitték. Párizs közelsége miatt sokan felkeresték a Megtestesülésről nevezett Máriát, hogy tanácsát és imasegítségét kérjék. Betegsége egyre súlyosbodott, s hosszas szenvedések után, 1618. április 18-án elhunyt. Négy évvel később megkezdték boldoggá avatási eljárását, amire 169 évvel később, 1791. május 24-én került sor VI. Piusz pápa jóváhagyásával. Ünnepe április 18-án van. Boldog Mária néhány levéltől eltekintve nem hagyott hátra írásokat, kortársai azonban a tökéletes istenszeretet eleven könyveként tisztelték.

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marie of the Incarnation (Carmelite) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Sens de la communion à la passion du Christ dans la vie de Madame Acarie, Conférence du Frère Ephrem YON (francia nyelven), 2001. március 25. [2018. december 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 13.)