A magyar nyelvből kiveszett hangok listája

Az alábbi táblázat azokat a hangokat sorolja fel, amelyek az idők során eltűntek a magyar nyelvből.

Jel	Leírása	Idegen nyelvi megfelelői	Mikor tűnt el a magyar nyelvből	Mi lett belőle	Hol van még jelen	Megjegyzés
ȧ (IPA a)	röviden ejtett á	például német, francia rövid a	ómagyar korban	a vagy á	nyelvjárásokban	manapság újból ejtett hang pl. hardver
ē (IPA ɛː)	nyílt, hosszú e hang, mint az erre szóban	finn ää, olasz bene	újmagyar korban	é	nyelvjárásokban
i̬ vagy i	i és u közötti, veláris vagy mediális i hang (ajakréssel ejtett u: azaz az u ejtése során az ajkakkal i-t kell formázni)	orosz ы (jeri), török ı (ï)	ómagyar korban	i, néhol u	moldvai csángó nyelvjárásban	E hang szerepelt az íj, híd; hív, bír stb. szavakban, s emiatt mély hangrendű a ragozásuk: íjak, hidak; hívok, bírok; nem pedig mint: hírek, viszek.
β	bilabiális (két ajakkal képzett) zöngés réshang	spanyol boca	ómagyar korban	v vagy u̯ ü̯ (diftongusokban)	moldvai csángó nyelvjárásban	Például az ősmagyar neβü (név) szóban
ćs	palatális cs		ősmagyar korban	cs, s	moldvai csángó nyelvjárásban
dźs	palatális dzs		ómagyar korban	gy	moldvai csángó nyelvjárásban
γ	mediopalatális (a szájpadlás közepén képzett) zöngés réshang	spanyol seguir	ómagyar korban	Ø vagy au, eü diftongusokban (> ó, ő)	–	Például a feγ szóban fordult elő, ebből vált ketté például fő és fej, ugyanígy a nő és nej.
ly (IPA ʎ)	kb. lj	olasz figlio	újmagyar korban	j hang	mezőségi (Közép-Erdély) és moldvai csángó nyelvjárásokban	Ezt a hangot ejtették az ly helyén, például folyó ejtése kb. [foljó] volt, ma [fojó].
χ (IPA x)	a k helyén képzett réshang	német ach	ómagyar korban	h vagy Ø	csak fonémaként tűnt el, variánsként még él
ŋ	mint a harang szóban	a legtöbb ismert idegen nyelven	ősmagyar korban	ŋg (> g) vagy γ	csak fonémaként tűnt el, beszédhangként ma is jelen van
ϑ (IPA θ)	zöngétlen interdentális (fogak közt képzett) réshang	angol think	ősmagyar korban	Ø	–

Megjegyzések

• A Ø jel jelentése: törlődött; a „kacsacsőr” (>) a hangváltozást jelöli.
• Az ősmagyar és az ómagyar korban jóval több diftongus (kettőshangzó) létezett.
• Jellegzetes mássalhangzó-kapcsolatok voltak az ősmagyar kor elején az -mp-, -nt-, -ŋk-, nyćs- is, de ezek az ómagyar korra zöngésültek, majd elvesztették nazalitásukat, és b, d, g, dźs (> gy) lett belőlük.
• Az ā (hosszan ejtett a, mint az arra szóban) mindig is csak nyelvjárásokban fordult elő.
• A veláris i és í két külön hang volt, belőlük i ill. í lett.

Kapcsolódó szócikkek

• Fonetika
• A magyar nyelv történeti korszakai
• A magyar hangrendszer bővüléseinek listája

További információk

• Az ómagyar hangrendszer