Ugrás a tartalomhoz

A legnagyobb tömegű fekete lyukak listája

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lista az eddig ismert legnagyobb tömegű fekete lyukakat tartalmazza.

A tömegüket naptömeg (M☉) egységben tünteti fel, amely kb. 1,99·1030 kg.

Nagy tömegű fekete lyukak listája
A fekete lyuk helye tömeg
(naptömegben) 		megjegyzés
TON 618 60 000 000 000[1] Megbecsülve a kvazár Hβ emisszió vonalas összefüggéséből.
S5 0014+81 40 000 000 000[2][3] Egy 2010-es kiadvány szerint lehetséges a fekete lyuk tömegének túlbecslése az optikai csalódás jelensége miatt.[4]
H1821+643 központi kvazárjának fekete lyuka 30 000 000 000[5] Legközelebbi galaxis halmaz egy kvazárt tartalmazva magjában.
NGC 4889 21 000 000 000[6] A 21 milliárd M☉ a legjobb fit. A valódi érték 6 és 37 milliárd M☉ közötti.[6]
A központi fekete lyuk a Főnix galaxis halmazban. 20 000 000 000[7]
APM 08279+5255 20 000 000 000
OJ 287 18 000 000 000[8]
NGC 3842 9 700 000 000[6] Az NGC 3842 a Leo Galaxis Halmaz legfényesebb galaxisa.
Messier 87 6 300 000 000[9] Az M87 a Virgo Galaxis Halmaz központi galaxisa.
NGC 1277 5 000 000 000[10]
Messier 60 4 500 000 000
Hercules A 4 000 000 000
ULAS J1120+0641 2 000 000 000[11][12]
NGC 3115 2 000 000 000[13]
Q0906+6930 2 000 000 000[14] Az ismert legtávolabbi blazár (z = 5,47).
Messier 84 1 500 000 000[15]
További ismert tömegű fekete lyukak
Cygnus A 1 000 000 000
Messier 104, vagy más néven Sombrero-galaxis 1 000 000 000[16]
Markarian 501 900 000 000 - 3 400 000 000[17]
Messier 49 560 000 000[18]
NGC 4261 400 000 000[19] 88 ezer fényévnyi relativisztikus jettel.[20]
Messier 59 270 000 000[21]
Androméda-galaxis 230 000 000
Messier 105 140 000 000 - 200 000 000[22]
Messier 81 70 000 000[23]
Messier 58 70 000 000[24]
Centaurus A 55 000 000[25] Egy millió fényév hosszú relativisztikus jettel.[26]
Messier 82 30 000 000[27] Csillagontó galaxis.[28]
Messier 32 1 500 000-5 000 000 Az Androméda-galaxis kísérő galaxisa.
Sagittarius A* 4 100 000[29] A Tejútrendszer központi fekete lyukja.

Lásd még

[szerkesztés]

Nagyon nagy tömegű fekete lyuk

Schwarzschild-metrika

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ Shemmer, O., R. (2004. október 20.). „Near Infrared Spectroscopy of High Redshift Active Galactic Nuclei. I. A Metallicity-Accretion Rate Relationship”. The Astrophysical Journal 614 (2), 547–557. o. DOI:10.1086/423607. ISSN 0004-637X. 
  2. ↑ Bryan Gaensler: Extreme Cosmos: A Guided Tour of the Fastest, Brightest, Hottest, Heaviest,Oldest, and Most Amaz ing Aspects of Our Universe. 2012–07–03. ISBN 9781101587010 Hozzáférés: 2018. február 28.  
  3. ↑ Ghisellini, G., M. (2009. október 11.). „The blazar S5 0014+813: a real or apparent monster?”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society: Letters 399 (1), L24–L28. o. DOI:10.1111/j.1745-3933.2009.00716.x. 
  4. ↑ Ghisellini, G., M. (2010. március 1.). „Chasing the heaviest black holes of jetted Active Galactic Nuclei”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society. DOI:10.1111/j.1365-2966.2010.16449.x. 
  5. ↑ Walker, S. A., H. R. (2014. augusztus 11.). „The effect of the quasar H1821+643 on the surrounding intracluster medium: revealing the underlying cooling flow”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 442 (3), 2809–2816. o. DOI:10.1093/mnras/stu1067. ISSN 1365-2966. 
  6. ↑ a b c McConnell, Nicholas J.: Two ten-billion-solar-mass black holes at the centres of giant elliptical galaxies. Nature, 2011. december 8. [2011. december 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 6.)
  7. ↑ M. McDonald, et al.; "A Massive, Cooling-Flow Induced Starburst in the Core of a Highly Luminous Galaxy Cluster", Nature, Aug 2012
  8. ↑ Shiga, David. „Biggest black hole in the cosmos discovered”, NewScientist.com news service, 2008. január 10. (Hozzáférés: 2014. március 23.) 
  9. ↑ Walsh, Jonelle L.; Barth, Aaron J.; Ho, Luis C.; Sarzi, Marc (2013. június 1.). „The M87 Black Hole Mass from Gas-dynamical Models of Space Telescope Imaging Spectrograph Observations”. The Astrophysical Journal 770 (2), 86. o. DOI:10.1088/0004-637X/770/2/86. 
  10. ↑ Emsellem, Eric (2013. augusztus 1.). „Is the black hole in NGC 1277 really overmassive?”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 433 (3), 1862-1870. o. DOI:10.1093/mnras/stt840. 
  11. ↑ (2011) „A luminous quasar at a redshift of z = 7.085”. Nature 474, 616–619. o. DOI:10.1038/nature10159. 
  12. ↑ John Matson: Brilliant, but Distant: Most Far-Flung Known Quasar Offers Glimpse into Early Universe. Scientific American, 2011. június 29. (Hozzáférés: 2011. június 30.)
  13. ↑ Kormendy, J. and Richstone, D. "Evidence for a supermassive black hole in NGC 3115", Astrophysical Journal, Part 1, vol. 393, no. 2, July 10, 1992, p. 559-578.
  14. ↑ Romani, Roger W. (2006). „The Spectral Energy Distribution of the High-z Blazar Q0906+6930”. The Astronomical Journal 132 (5), 1959–1963. o. DOI:10.1086/508216. (Hozzáférés: 2010. április 24.) 
  15. ↑ Bower, G.A. (1998). „Kinematics of the Nuclear Ionized Gas in the Radio Galaxy M84 (NGC 4374)”. Astrophysical Journal 492 (1), 111–114. o. DOI:10.1086/311109. 
  16. ↑ J. Kormendy, R. Bender, E. A. Ajhar, A. Dressler, S. M. Faber, K. Gebhardt, C. Grillmair, T. R. Lauer, D. Richstone, S. Tremaine (1996). „Hubble Space Telescope Spectroscopic Evidence for a 1 X 10 9 M☉ Black Hole in NGC 4594”. Astrophysical Journal Letters 473 (2), L91–L94. o. DOI:10.1086/310399. 
  17. ↑ Rieger, F. M.; K. Mannheim: On the central black hole mass in Mkn 501, 2008. február 2. (Hozzáférés: 2011. december 9.)[halott link]
  18. ↑ Loewenstein, Michael; Mushotzky, Richard F. & Angelini, Lorella et al. (July 2001), "Chandra Limits on X-Ray Emission Associated with the Supermassive Black Holes in Three Giant Elliptical Galaxies", The Astrophysical Journal 555 (1): L21–L24, DOI 10.1086/323157
  19. ↑ Massive Black Holes Dwell in Most Galaxies, According to Hubble Census. Hubblesite STScI-1997-01, 1997. január 13. [2009. május 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 2.)
  20. ↑ The Giant Elliptical Galaxy NGC 4261. Astronomy 162 (Dept. Physics & Astronomy University of Tennessee). (Hozzáférés: 2010. május 2.)
  21. ↑ Wrobel, J. M.; Terashima, Y.; Ho, L. C. (2008). „Outflow-dominated Emission from the Quiescent Massive Black Holes in NGC 4621 and NGC 4697”. The Astrophysical Journal 675 (2), 1041–1047. o. DOI:10.1086/527542. 
  22. ↑ Thilker, David A.; Donovan, Jennifer; Schiminovich, David; Bianchi, Luciana; Boissier, Samuel; Gil de Paz, Armando; Madore, Barry F.; Martin, D. Christopher; Seibert, Mark (2009). „Massive star formation within the Leo 'primordial' ring”. Nature 457 (7232), 990–993. o. DOI:10.1038/nature07780. PMID 19225520. 
  23. ↑ N. Devereux, H. Ford, Z. Tsvetanov, and J. Jocoby (2003). „STIS Spectroscopy of the Central 10 Parsecs of M81: Evidence for a Massive Black Hole”. Astronomical Journal 125 (3), 1226–1235. o. DOI:10.1086/367595. 
  24. ↑ Merloni, Andrea; Heinz, Sebastian; di Matteo, Tiziana (2003). „A Fundamental Plane of black hole activity”. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 345 (4), 1057–1076. o. DOI:10.1046/j.1365-2966.2003.07017.x. 
  25. ↑ Radio Telescopes Capture Best-Ever Snapshot of Black Hole Jets. NASA. (Hozzáférés: 2012. október 2.)
  26. ↑ Astronomy Picture of the Day – Centaurus Radio Jets Rising. NASA, 2011. április 13. (Hozzáférés: 2011. április 16.)
  27. ↑ Gaffney, N. I., Lester, D. F., and Telesco, C. M. (1993). „The stellar velocity dispersion in the nucleus of M82”. Astrophysical Journal Letters 407, L57–L60. o. DOI:10.1086/186805. 
  28. ↑ (2008) „Star cluster versus field star formation in the nucleus of the prototype starburst galaxy M 82”. Astronomy and Astrophysics 484 (3), 711–720. o. DOI:10.1051/0004-6361:200809653. 
  29. ↑ Ghez et al. 2008
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_legnagyobb_tömegű_fekete_lyukak_listája&oldid=26860547”