A jövendőmondó (La Tour)
| A jövendőmondó (La Diseuse de bonne aventure) | |
 | |
| Művész | Georges de La Tour (1630) |
| Műfaj | zsánerkép |
| Magasság | 101,9 cm |
| Szélesség | 123,5 cm |
| Múzeum | Metropolitan Művészeti Múzeum |
| Gyűjtemény | Metropolitan Művészeti Múzeum |
| Katalógusszám | 31 (Georges de La Tour catalogue raisonné, 1992 Thuillier) |
| Anyag | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A jövendőmondó témájú médiaállományokat. | |
A jövendőmondó című festmény Georges de La Tour francia festő alkotása. A művet csak a 20. század derekán fedezték fel, 1960-ban a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum vásárolta meg, ahol ma is látható.
A festmény
[szerkesztés]A festmény azt a pillanatot örökíti meg, amikor egy gazdag fiatalembernek öregasszony jósol; a nő nemcsak fizetségképpen veszi ki a kezéből az érmét, hanem a rituálé részeként, amelynek során keresztet vet a kezére.
La Tour egy olyan témát választott, amelyet Észak-Európában a metszetek, Rómában pedig Caravaggio népszerűsített: egy idős roma (korábban a gúnyos "cigány" kifejezéssel azonosították) asszony olvassa a fiatalember jövőjét, miközben szépséges társai kihasználják az alkalmat, hogy kirabolják. Miközben a fiatalember az idős hölgyre figyel, a bal oldali nő éppen ellopja a zsebéből az erszényét, miközben a profilban látható társa a kezét a zsákmány átvételére tartja készen. A középen álló sápadt arcú lány pedig a fiú övére erősített érmét vágja le a láncról. A festményen az alakok szorosan egymás mellett helyezkednek el, mintha egy színdarabban játszanának, a kompozíciót valószínűleg egy színházi jelenet inspirálhatta.
A festmény felfedezése állítólag egy francia hadifogolyhoz köthető, aki egy monográfiában látta La Tour műveit, és hasonlóságot talált egy rokonának kastélyában függő festménnyel. A háború után felkért egy hozzáértő papot, aki a képet La Tour műveként azonosította, és értesítette a Louvre-t, amely tárgyalásokba kezdett a festmény megvásárlásáról. Georges Wildenstein műkereskedő azonban túllicitálta a múzeumot, és 1949-ben 7,5 millió frankért vásárolta meg a festményt. Egy évtizedig a kereskedőnél maradt, mígnem 1960-ban a Metropolitan Művészeti Múzeum egy meg nem nevezett, de „igen magas összeget”[1] fizetett a festményért. A francia sajtóban vita tárgyává vált, hogy a festmény hogyan hagyhatta el Franciaországot, és André Malraux író, akkori francia kulturális miniszter megpróbált magyarázatot adni a nemzetgyűlésnek arra, hogy a mű miért nem került a Louvre-ba. Később kiderült, hogy a kiviteli engedélyt Germain Bazin művészettörténész írta alá, aki a Louvre régi mesterek festményeiért felelős vezetője volt; Wright feltételezi, hogy eléggé kételkedett a műben ahhoz, hogy ne a Louvre-nak szánja.
François Georges Pariset 1961-ben a The Metropolitan Museum of Art Bulletin című folyóiratban ismertette a festményt, és La Tournak tulajdonította – a szerzőséget a jobb felső sarokban található aláírás bizonyítja: „G. de La Tour Fecit Luneuilla Lothar” („G[eorges] de La Tour készítette ezt, Lunéville, Lotaringia”). Bár a festmény hitelességét az eltelt évek során megkérdőjelezték (többek között Christopher Wright angol művészettörténész) A jövendőmondót általában La Tour művének tekintik.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hagan (2016), 355. oldal
Források
[szerkesztés]- Rose-Marie Hagan, Rainer Hagen. What great paintings say: 100 masterpieces in Detail. (angol nyelven). Köln: Taschen (2016)
- Francois Georges Pariset (1961. March). „"A Newly Discovered La Tour: The Fortune Teller."” (angol nyelven). The Metropolitan Museum of Art Bulletin, New Series 19 (7), 198–205. o.
- Christopher Wright. The Art of the Forger (angol nyelven). London: Gordon Fraser (1984). ISBN 0-86092-081-X
További információk
[szerkesztés]- A festmény a Metropolitan Művészeti Múzeum oldalán
