A hullám (film, 2008)

A hullám (Die Welle)
2008-as német film
Rendező	Dennis Gansel
Producer	Rat Pack Filmproduktion Christian Becker
Alapmű	Todd Strasser - A hullám
Műfaj	filmdráma ifjúsági film irodalmi adaptáció politikai thrillerfilm
Forgatókönyvíró	Dennis Gansel Peter Thorwarth Ron Jones
Főszerepben	Jürgen Vogel Frederick Lau Max Riemelt Jennifer Ulrich
Zene	Heiko Maile
Operatőr	Torsten Breuer
Vágó	Ueli Christen
Gyártás
Gyártó	Rat Pack Filmproduktion Constantin Film
Ország	Németország
Nyelv	német
Játékidő	107 perc
Költségvetés	5 000 000 €
Forgalmazás
Forgalmazó	Constantin Film
Bemutató	2008. január 18. 2008. október 2.
Korhatár	II. kategória (F/7551/J)
További információk
weboldal IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

A hullám (eredeti címén Die Welle) 2008-ban bemutatott szocio-politikai thriller, amelyet Dennis Gansel rendezett. A főszerepben Jürgen Vogel, Frederick Lau, Jennifer Ulrich, és Max Riemelt láthatók. A film alapja Ron Jones híres „Harmadik Hullám” kísérlete, és Todd Strasser azonos című regénye. A film nagy sikert ért el Németországban, tíz hét után 2,3 millióan látták.

Cselekmény

Rainer Wenger középiskolai tanárnak azt a feladatot adják, hogy az iskolai projekthéten a csoportjával az autokráciát vegyék át, holott ő, maga is lázadó jellem lévén, inkább az anarchiát szerette volna. Mikor a diákjai azt állítják az első órán, hogy elképzelhetetlen, hogy a mai Németországban újra diktatúra alakuljon ki, elhatározza, hogy bemutat egy kísérletet arról, milyen könnyű a tömegeket manipulálni. Először is megköveteli, hogy a diákjai Wenger úrnak szólítsák (eddig megengedte, hogy a keresztnevén nevezzék), majd megvariálja az ülésrendet, hogy a gyengébb tanulók mellé kerüljenek az okosabbak – így nemcsak egymás eredményeit javíthatják fel, de a csoport egésze is javul. Elvárja, hogy ha valaki szólni kíván, az álljon fel, és egyszerű mondatokkal kommunikáljon, továbbá üljön egyenes háttal. Ezután Wenger bemutatja nekik, milyen euforikus érzést okozhat a közös menetelés üteme, és azzal motiválja a csoportot, hogy bosszantsák az éppen alattuk tartott anarchia-óra hallgatóit. Ezután uniformist javasol nekik, az összetartozás jeleként. Az egyik diák, Mona szerint az egyenruha eltörli az egyéniségüket, ám amikor egy másik diák, Karo anélkül jelenik meg, a többiek kiközösítik. Ezután a csoport felveti, hogy jó lenne nekik egy név, és végül „A hullám”-ra szavaznak.

A tagok szép lassan és észrevétlenül közösséggé formálódnak, még a két fenegyerek Sinan és Bomber is megjavulnak és megvédik egyik társukat, Timet, akit korábban piszkáltak, egy csapat anarchistától. Sinan megtervezi a csoport logóját, Bomber pedig szalutálást tervez. Tim, aki úgy érzi, végre tartozik valahová, teljesen a csoporté lesz – elégeti a márkás ruháit egy vita után, ami a nagyvállalatok felelőtlenségéről szól. Karo és Mona közben egyre inkább a csoport ellen vannak, Mona pedig, aki visszataszítónak tartja, hogy a társainak imponál a nyílt fasizmus, el is hagyja azt. A többieket azonban ez nem érdekli, mert nem is látják az összefüggést. Ezután a Hullám felfújja városszerte a falakra a logóját, gyűléseket rendez, ahol csak tagok lehetnek jelen, továbbá kiközösítenek és ellenségesen lépnek fel mindenkivel szemben, aki nem tartozik közéjük.

Mikor Tim és társai újra összefutnak a zaklató anarchista punkokkal, a fiú elővesz egy pisztolyt és azzal kényszeríti őket meghátrálásra. A döbbent barátainak annyit mond, hogy a fegyver csak gázpisztoly. Később elmegy Wenger házához és azt mondja, hogy szeretne a testőre lenni. Wenger ezt elutasítja, de meghívja vacsorára a fiút. Ez és sok minden más is feszültté teszi a viszonyát feleségével, Ankéval, aki szerint a kísérlet túl messzire ment. Wenger végül hazaküldi a fiút, de az nem megy el, hanem egész éjszaka az ajtó előtt őrködik majd elalszik. Mikor Anke megtudja ezt, követeli, hogy Wenger azonnal állítsa le a kísérletet, de a férfi erre úgy reagál, hogy Anke csak irigy, és legalább ő nem gyógyszerfüggő. Anke ezen megdöbbenve elhagyja őt, mondván a Hullám rossz emberré tette őt.

Karo továbbra is bomlasztja a csoportot, amivel többjüket felbőszíti, ezért megkérik a barátját, Marcót, hogy tegyen valamit. Vízilabdameccs következik, Wenger pedig arra kéri a Hullámot, hogy szurkoljanak. Karo és Mona nem hajlandóak ebben részt venni, hanem helyette inkább beszöknek, és Hullám-ellenes röplapokat kezdenek el terjeszteni. A tagok ezt észreveszik és megpróbálnak közbelépni, mielőtt bárki elolvashatná. A káoszban Sinan összeverekszik az ellenfél csapatának tagjával, és majdnem megfulladnak mindketten, eközben a Hullám tagjai félelemkeltően lépnek fel. A meccs után Marco összeveszik Karóval, és közli vele, hogy az egész verekedés az ő hibája. A lány erre azt mondja, hogy a Hullám kimosta az agyát, mire a fiú pofonvágja őt, amitől elered az orra vére. Megdöbbenve azon, mit tett, Marco megkeresi Wengert, és azt kéri, hogy állítsa le a projektet. Wenger ebbe láthatóan beleegyezik, és másnapra gyűlést hív össze a rendezvényteremben.

A gyűlésen aztán bezáratja az ajtókat, majd teljesen lázba hozza a közönséget. Mikor Marco tiltakozni próbál, Wenger árulónak nevezi és megkéri a többieket, hogy vonszolják fel a színpadra. Wenger ezt arra használja, hogy végül bemutassa a diákoknak, milyen szélsőségessé tette őket a Hullám. Ekkor bejelenti, hogy feloszlatja a mozgalmat, de Dennis szerint meg kellene tartaniuk a jó részeket. Wenger ekkor azt állítja, hogy nem lehet a fasizmusból kivenni a negatív dolgokat. Ekkor Tim váratlanul előhúzza fegyverét, mert nem tud beletörődni, hogy a Hullámnak vége. Attól fél, hogy újra elszigetelődik, és azt mondja, neki már a Hullám az élete. Mikor Bomber azt mondja, hogy a pisztoly csak gázpisztoly, Tim rálő, bizonyítván, hogy mégsem. Mikor a fiú azt kérdezi, ezek után miért ne lőné le Wengert, ő azt feleli, azért ne, mert nélküle nincs, aki vezesse a Hullámot. Tim ekkor váratlanul öngyilkos lesz, nem tudván elfogadni, hogy vége mindennek. Wenger megragadja a holttestet és kétségbeesetten néz traumatizált diákjaira. A film végén Wengert elviszi a rendőrség, Bombert kórházba viszik, Marco és Karo pedig újra összejönnek. Az utolsó képek a kétségbeesett Wengert mutatják.

Szereplők

Szereplő	Színész	Magyar hang
Rainer Wenger	Jürgen Vogel	Epres Attila
Tim	Frederick Lau	Baradlay Viktor
Karo	Jennifer Ulrich	Szabó Zselyke
Marco	Max Riemelt	Szalay Csongor
Anke Wenger	Christiane Paul	Madarász Éva
Sinan	Elyas M'Barek	Molnár Levente
Dennis	Jacob Matschenz
Lisa	Cristina do Rego	Csuha Bori
Kevin	Max Mauff	Moser Károly
Bomber	Maximilian Vollmar	Seszták Szabolcs
Ferdi	Ferdinand Schmidt-Modrow	Hamvas Dániel
Jens	Tim Oliver Schultz
Mona	Amelie Kiefer	Vadász Bea
Kaschi	Fabian Preger
Schädel	Tino Mewes
Maja	Odine Johne	Dögei Éva

Háttér

Nem "A hullám" az első film, amely egy amerikai társadalmi kísérletet vitt vászonra fikciós történettel. Az 1971-es stanfordi börtönkísérletből a 2001-es "A kísérlet" című film, valamit a 2015-ös "A stanfordi börtönkísérlet" című produkció készült. "A hullám" Ron Jones-nak az ún. Harmadik Hullám-kísérletét dolgozza fel, amely 1967-ben zajlott egy kaliforniai iskolában. Ebben a kísérletben, mivel a diákok nem értették, hogy történhetett meg egyáltalán a nemzetiszocializmus, Jones egy totalitárius, jól szervezett mozgalmat hozott létre, melynek az erő jogán ő volt a vezetője. A kísérlet során nemcsak a diákjai, de más csoportokban tanuló diákok is érdeklődni kezdtek, és maga Jones is élvezte, hogy a diákjai így követik őt. Azonban az ötödik napon leállította a kísérletet és megmutatta a diákoknak a náci rezsimmel való párhuzamokat.

1976-ban tapasztalatait könyvben írta meg, amelyből 1981-ben tévéfilmet forgattak. 1984-ben ez alapján a Morton Rhue kiadta "A hullám" című könyvet az NSZK-ban, mely kötelező olvasmánnyá vált.

A film forgatókönyve Jones egy cikkére épít, amelyben visszaemlékezett saját tapasztalataira. A sztori jogait, amelyek a Sonynál voltak, eladták Dennis Gansel részére, hogy készítsen belőle egy német filmet. Ennek köszönhetően sem a Morton Rhue, sem a Ravensburg, amelyek a regényt adták ki és tették népszerűvé Németországban, egy fillér jogdíjat sem kaptak a film után. A forgatókönyvben a cselekményt a 60-as évek Kaliforniájából áthelyezték a jelenkori Németországba. Hogy pontosan melyik városban játszódik, az szándékosan nem került részletezésre, hogy valóban az egész német népnek szóljon. Mivel ez nem egy direkt adaptáció, ezért egyes karaktereket, a kezdést, és a befejezést is megváltoztatták. Más dolgokban is volt eltérés: amerikai futball helyett itt vízilabdáztak a fiatalok, az edző pedig egyben a tanár is. Fontos különbség még, hogy a filmben nyílt erőszak is megmutatkozik, a befejezés pedig szintén erősre sikeredett. Gansel mindezek ellenére azt nyilatkozta, hogy nem akart az eredeti sztoritól nagyon eltérni, Jones tanácsadói szerepben volt a film készítése során, a befejezést pedig a 2006-os emsdetteni iskolai lövöldözés inspirálta. Állítása szerint Jones-nak sem tetszettek Rhue könyvében a karakterek, a filmben leírtakat pedig a valódi történések meggyőző összefoglalójának nevezte.

A filmet finanszírozó bajor ügynökség kezdetben nem akart beszállni a projektbe, mert ők a könyvadaptációból indultak ki, ráadásul nem tetszett nekik, hogy a tanár nem mutatja a jelét annak, hogy a tekintélyuralom ellenére van. Emiatt majdnem kútba esett az egész projekt, mígnem a Medienboard Berlin-Brandenburg elhatározta, hogy beszáll a finanszírozásba. Ehhez jött a német filmalap támogatása és újabb koproducerek érkezése. A Constantin Film vállalta a film terjesztését. 38 nap alatt készült el, 4 és fél millió euróból.

A film mögötti koncepciók

Dennis Gansel szerint a német diákok unták már a Harmadik Birodalom körüli témákat az iskolában. Ő maga is úgy érezte iskolaéveiből, hogy a témakör túltelítődött, és csak a "Schindler listája" című film megtekintése után kezdett el érzelmileg is kötődni hozzá. Ezt a filmben is megjeleníti: míg az amerikai kísérletben a diákok szörnyülködtek azon, hogy miként jöhetett létre egyáltalán olyasvalami, mint egy koncentrációs tábor, addig a filmbeli diákok úgy vélik tanulmányaik alapján, hogy ilyesmi úgysem ismétlődhet meg még egyszer. Úgy vélte, az a hamis hit, hogy ez velünk úgysem történhet meg, illetve hogy másokat hibáztatunk magunkon kívül a történtekért, veszélyes illúzió. A Harmadik Birodalomért ugyanúgy lelkesedett az egyszeri nép, mint az értelmiségiek.

A városka, ahol a történet játszódik, láthatóan fejlett, a tanár pedig liberális alapelvek mentén oktat. Gansel szerint ez a helyszínválasztás is érvényesebbé teszi a filmet. Úgy vélte, mindenki hajlamos azt hinni, hogy egy ilyen helyzetben Sophie Scholl vagy Anna Frank lenne, holott a valóságban az ilyen személyek megjelenése szinte véletlenszerű. A filmben Karo ellenállása és a mozgalommal való szembehelyezkedése is egy apróságból indul: nem tetszik neki a fehér ing mint egyenruha. Az emberek természetes szükséglete, hogy egy csoport tagjai legyenek. Bekerültek a cselekménybe olyan karakterek is, akik valamilyen szinten eleve számkivetettek: Tim mellett ilyen Sinan, aki török bevándorlók gyereke, Kevin, aki rendkívül agresszív, és Dennis, akit azért piszkálnak, mert a volt NDK területén született.

Gansel nem gondolja, hogy a filmje nagy politikai benyomást tenne szélesebb közönségekre, legfeljebb azokra nézve, akik már eleve érzékenyek a téma iránt. Azt szerette volna, hogy a film érdekes legyen és beszédtémául szolgáljon. Nagyapja egy Wehrmacht-tiszt volt, és elmondása szerint ez az első és utolsó filmje a Harmadik Birodalomról.

Wenger szerepére Jürgen Vogelt választotta, mert olyan színészt keresett, akit szívesen választana tanárának is (Vogel maga is rendelkezett tanári tapasztalattal). A film elején Wenger laza stílusa komikus felhangot sugall a nézők felé, ezt többen párhuzamba állították az amerikai filmekkel, ahol a tanár az, aki az egyes diákokat megpróbálja összefogni, és mindegyiküknek különféle problémái vannak. Gansel nem az egyéni karakterekre, hanem a közösség együttes alakulására helyezte a hangsúlyt, noha valamennyi szereplőnek vannak egyedi tulajdonságai. Mivel a történet egy projekthéten játszódik, minden egyes napot külön megjelöl a film.

A történéseket gyakran több diák szemén keresztül is feldolgozza a film, hogy azok mikét csapódnak le bennük, hogyan számolnak be róla a szüleiknek. Wenger karakterét egészen másként mutatják be a nyitójelenetben, amikor alulról veszi a kamera, amikor rockzenét énekel; és egész másként a befejező jelenetben, amikor szomorú arcot vágva viszi el a rendőrség. A film drasztikus befejezése azt a célt szolgálja, hogy a történet tanulsággal, illetve határozott véleménnyel szolgáljon.

A filmben tudatosan alkalmaztak olyan látószögeket, hogy a hatalmi egyensúlyt bemutassák: fentről filmezik azt, aki hatalmi pozícióban van, és alulról, aki alárendelt. Némely történés a náci filmhíradókat és Adolf Hitler beszédeit idézi (például Wenger záróbeszéde). Más jelenetek popkulturális utalásokat tartalmaznak: például amikor a Hullám logóját festik fel, az videoklip-szerűen van megvágva, a logó a mangák világát idézi, egyes jelenetek gyors vágása és a háttérben szóló rockzene pedig az erőszakot hivatott ábrázolni.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a The Wave (2008 film) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Hivatalos oldal
• A hullám a PORT.hu-n (magyarul)
• A hullám az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• A hullám az Internet Movie Database-ben (angolul)
• A hullám a Rotten Tomatoeson (angolul)
• A hullám a Box Office Mojón (angolul)