Ugrás a tartalomhoz

A hindu síremlék (film, 1938)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A hindu síremlék
(Das indische Grabmal)
1938-as nemzetiszocialista Németország film

A film 1938-as főcímképe
A film 1938-as főcímképe
Alternatív cím: Az indiai sír
RendezőRichard Eichberg
ProducerRichard Eichberg
AlapműA hindu síremlék
Műfaj
Forgatókönyvíró
  • Arthur Pohl
  • Thea von Harbou
Főszerepben
  • Philip Dorn
  • La Jana
  • Alexander Golling
  • Gustav Diessl
  • Hans Stüwe
  • Theo Lingen
  • Gisela Schlüter
  • Gerhard Bienert
  • Carl Auen
  • Jutta Jol
  • Valy Arnheim
  • Klaus Pohl
  • Paul Rehkopf
  • Albert Hörrmann
  • Karl Haubenreißer
  • Fred Goebel
  • Gerhard Dammann
  • Josef Peterhans
ZeneHarald Böhmelt
Operatőr
  • Ewald Daub
  • Hans Schneeberger
VágóWilly Zeyn junior
Gyártás
OrszágNémetország
Nyelvnémet
Játékidő94 perc
Forgalmazás
BemutatóNémet Birodalom 1938. jan. 28.
Magyar 1938. feb. 18.
Franciaország 1938. márc. 23.
USA 1938. május. 13.
KorhatárTizenkét éven aluliak számára nem ajánlott[1]
Kronológia
ElőzőAz eschnapuri tigris (1938)
Kapcsolódó film(1921, 1959)
További információk
SablonWikidataSegítség

A hindu síremlék, (németül: Das indische Grabmal), egy 1938-ban bemutatott fekete-fehér német romantikus kalandfilm, Richard Eichberg rendezésében, La Jana), Philip Dorn (Frits van Dongen néven) és Gustav Diessl főszereplésével. A film Az eschnapuri tigris c. film folytatása. Mindkettőt 1937-ben a Brit-Indiában forgatták, Udaipur és Mysore (Majszúr) városokban, az udaipuri maharadzsa aktív támogatásával. A monumentális filmprodukció látványosan mutatja be a korabeli India egzotikus színhelyeit és az uralkodó társadalmi kaszt életének körülményeit.

A kétrészes film első részét ugyanabban az évben, 1938-ben Az eschnapuri tigris (Der Tiger von Eschnapur) címen mutatták be, azonos szereplőkkel. A film alapját Thea von Harbou (1888–1954) írónő 1921-ben kiadott regénye, A hindu síremlék (Das indische Grabmal) adja. A forgatókönyvet Arthur Pohl, Hans Klaehr és a rendező Richard Eichberg írta.

Thea von Harbou regényét először 1921-ben filmesítették meg, kétrészes fekete-fehér némafilmen, Joe May rendezésében. Az 1921-es forgatókönyvet maga az írónő és Fritz Lang írták. Az 1938-as Eichberg-féle változatot követően, 1959-ben a Hollywoodból hazatért Fritz Lang újabb, színes kétrészes német filmváltozatot forgatott, amely azonban az 1938-as film világsikerét nem tudta felülmúlni.

Cselekmény

[szerkesztés]

Az eschnapuri tigris története folytatódik. Csandra (Chandra), Esnapúr (Eschnapur) maharadzsája és Ramigani herceg, a német Irene Traven kíséretében utazik a világban, keresve hűtlenné vált feleségét, Szíta (Sitha) maharánit, aki régi szeretőjével, Szása Demidov (Sascha Demidoff) orosz kalandorral együtt menekül férje bosszúja elől. Eközben Irene Traven ex-völegénye, Fürbringer német építész a kollégájával, Emil Sperlinggel és annak feleségével, Lottéval Indiában, Csandra fejedelemségében dolgozik a maharadzsa által megrendelt nagy építkezési projekten. A projektek elnyerését nagyban segítette Csandra felébredő szimpátiája Irene Traven iránt, emiatt Fürbringer és Irene kapcsolata bizonytalanná vált. Az építészeknek egy hatalmas duzzasztógátat és a tó közepén egy hatalmas síremléket kell építeniük. Irene lassan megsejti, hogy Csandra e sírboltba Szítát akarja élete fogytáig bezáratni, mert hűtlenségével megbocsáthatatlanul megsértette ura becsületét.

Menekülése során Szíta Bombaybe vetődik, ahol egy másodosztályú varietében dolgozik álnéven, egzotikus táncosnőként. Sikerül üzenetet eljuttatnia Irene Travenhez. Mielőtt azonban a két nő találkozhatna, Ramigani herceg, Csandra unokfivére is rábukkan Szítára és ügynökeivel elraboltatja, de ezt eltitkolja Csandra előtt. Közben a maharadzsa felajánlja Irenének, hogy kísérje el őt Esnapúrba, hogy a nőt elkápráztassa országának szépségeivel és gazdagságával. Miközben a maharadzsa a kíséretével (és Irenével) Esnapur felé tart, Ramigani herceg a hozzá hű főnemesekre támaszkodva összeesküvést szervez ellene. Ramigani meg akarja dönteni Csandra uralmát és maga akar a trónra lépni. A herceg szerelmes Szítába. Felajánlja a fogoly maharáninak, hogy Csandra megbuktatása után feleségül veszi és ismét Esnapúr maharánijává emeli a nőt. Szíta azonban, aki még mindig tiszteli és szereti férjét, visszautasítja az ajánlatot.

Ramigani egy távoli hegyi vár tornyába záratja Szítát, de a nő hűséges komornája, Myrrha élete kockáztatásával eljuttatja Szíta üzenetét Irene Travennek, akit álruhában be is csempész a szigorúan őrzött várbörtönbe, hogy Szítával találkozhasson. Miután Irene meggyőződött Szíta őszinte érzelmeiről, kegyelmet kér számára Csandrától, aki azonban ridegen visszautasítja: a hűtlen asszony számára nincs bocsánat, életfogytiglani fogság várja.

Ramigani folytatja az összeesküvés szervezését. Csandrát egy nagy udvari ünnepség során akarja meggyilkolni. Gyanítja, hogy a német építészek Csandra oldalán állhatnak, ezért Ramigani letartóztatja és fogságba veti Fürbrigert és Irene Travent is. Emil Sperling indiai nőnek álcázza magát, kijátssza az elfogásukra érkezőket. Felkeresi az építkezésen, álnéven dolgozó Szása Demidovot, segítségével kiszabadítja Fürbringert és Irenét. Ramigani emberei a duzzasztógát felrobbantásával akarják elárasztani a maharadzsa palotáját. Szásáék riasztják a maharadzsához hű katonaságot. Fürbringer a palotába siet, hogy figyelmeztesse Csandrát, Szása a robbantó brigád felkutatására indul.

A palotában, az ünnepségen Ramigani arra kényszeríti Szítát, hogy táncoljon a vendégek előtt, és terelje el figyelmüket. A tánc közben Szíta a maharadzsa közelébe kerül és figyelmezteti Ramigani készülő merényletére. Kitör a lázadás, Ramigani embere rálő a maharadzsára, Szíta a testével védi ura életét, a golyó őt sebzi halálra. Megérkeznek a maharadzsához hű katonák, az összeesküvőket lefegyverzik. Maga Ramigani a föld alatti alagutakba menekül, hogy a zárófalak felrobbantásával elárassza a palotát, de Szása Davidov, aki ekkorra már megölte Ramigani aknászait, birokra kel vele és az örvénylő vízbe löki. A díszteremben, Szíta holtteste fölött a rivális férfiak megbékülnek egymással. Csandra felkéri Fürbringert, hogy fejezze be az épülőben síremléket, amit eredetileg a hűtlen Szíta börtönének szánt, de most a halálig szerető asszony örök nyughelye lesz.

Szereposztás

[szerkesztés]

A filmhez nem készült magyar hangszinkron, az indiai szerepnevek magyar és német írásmóddal is szerepelnek.

Szerep Színész[2][3]
Chandra (Csandra), Eschnapur maharadzsája Philip Dorn (Frits van Dongen néven)
Sitha (Szíta), Eschnapur maharánija, Chandra felesége La Jana
Ramigani herceg Alexander Golling
Sascha Demidoff (Szása Demidov), orosz kalandor Gustav Diessl
Mischa Borodin (Misa Borogyin), orosz kalandor Harry Frank
Peter Fürbringer, német építész Hans Stüwe
Irene Traven, Fürbringer menyasszonya Kitty Jantzen
Emil Sperling, Fürbringer munkatársa Theo Lingen
Lotte Sperling, Emil felesége Gisela Schlüter
Dr. Putri, a maharadzsa udvari orvosa S. O. Schoening
Myrrha, a maharáni komornája Rosa Jung

Gyártás

[szerkesztés]

Felújítás

[szerkesztés]

A kétrészes film kópiáinak többsége elpusztult, megsérült. A gyártást finanszírozó udaipuri maharadzsa gyűjteményében megőrzött példány alapján 2020–2022 között a Német Filmintézet csúcstechnológiával digitálisan felújított, feljavított változatot készített, amely a 2022-es európai Film Maraton programok keretében került bemutatásra. Magyarországon 2022 szeptemberében, az 5. Budapesti Klasszikus Film Maraton programjában, a Francia Intézetben mutatták be, előzményével, Az eschnapuri tigrissel együtt, eredeti német nyelven, többnyelvű feliratozással.[4][5]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Freigabebescheinigung „Das indische Grabmal” (1937) (német nyelven) (PDF). FSK Freiwillige Selbstkontrolle der Filmwirtschaft GmbH, 1949 / 2015. (Hozzáférés: 2023. június 24.)
  2. Szereposztás az IMDb.com szerint
  3. Das indische Grabmal – Cast (német, angol nyelven). Famousfix.com
  4. Program: Az eschnapuri tigris (magyar, francia nyelven). Francia Intézet / Institut Français, 2022. szeptember 19.
  5. Program: A hindu síremlék (magyar, francia nyelven). Francia Intézet / Institut Français, 2022. szeptember 19.

További információ

[szerkesztés]