A gyász fázisai

A gyász általános tünettanának leírása után a szakemberek a gyász folyamatát annak szakaszokra bontásával igyekezték megismerni. Több megközelítéssel találkozhatunk, ha ezeket a különböző modelleket vizsgáljuk, de mindenképpen fontos, megjegyezni, hogy a gyász mindig egyéni reakcióformákat mutat, annak megjelenése mindig egyedi. Ebből kiindulva az újabb szakirodalmak már nem feltétlenül fogadják el a szakaszolást, sokszor károsnak tartják, és inkább más megközelítéseket alkalmaznak, melyek jobban segítik a gyászolókat és a velük foglalkozó szakembereket is a folyamat megértésében.

A modellekről elmondható, hogy alapvetően hármas tagoltsággal dolgoznak: a veszteséggel való találkozás, az elfogadás és megbékélés, és a kettő között levő köztes fázis alkotja az elméletek alapján. Az elnevezések változhatnak, de ez a három jól elkülöníthető egység az, amit a szerzők vizsgálnak, esetenként tovább bontanak.

A gyász szakaszainak különböző modelljei

A "legegyszerűbb" modellek a fentebb említett három szakaszt írják le, így a sokk-felismerés-elfogadás fázisaiban gondolkodnak. Mások ezeket a szakaszokat bontják tovább, különös tekintettel a középső szakaszra. Így jönnek létre a négy, illetve ötszakaszos modellek, melyek viszont különböző szemlélettel és megközelítéssel vizsgálják az egyes fázisokat.

Az elméletek közül a legismertebb Elisabeth Kübler-Ross modellje, mely viszont eredetileg a haldoklás folyamatát írja le. A szerző könyvében ugyan megemlíti, hogy a gyászolókban is hasonló események zajlanak le, mint a haldokló emberekben, de hosszú ideig félreértették ezt a megközelítést, és egy normatív, előíró mérceként került be a köztudatba.

Magyarországon Pilling János modellje terjedt el leginkább, akinek a modellje hangsúlyozza a gyász folyamatjellegét, és egyedi mivoltát. Megkülönbözteti modelljét a többi elmélettől az is, hogy 0. fázisként az anticipációs gyászt is megjeleníti a folyamatban.

A különböző modellek táblázatos összehasonlítása

Pollock (1961)	Engel (1961)	Kreis és Pattie (1969)	Oates (1955)	Fulcomer (1942)	Bowlby (1980)	Kübler-Ross (1970)	Pilling (2012)	Spiegel (1973)	Kast (1982)
							Anticipáci-ós gyász
Sokk	Sokk	Sokk	Sokk	Sokk	Kábultság	Elutasítás, izoláció	Sokk	Sokk	Elutasítás
			Kábultság	Kultúra-determinált viselkedés	Vágyako-zás, keresés
Gyászre-akció	A veszteség felismerése	Szenvedés	Küzdelem fantázia és realitás közt			Düh	Kontrollált szakasz	Kontrollált fázis	Felszakadó érzelmek
			A gyász áttörése	Kísérletezés és tévcse-lekmények	Dezorga-nizáció, kétség-beesés	Alkudozás	Tudatosu-lás	Regresszió
Elválási reakció	Restitúció	Helyreállás	Szelektív emlékezés			Depresszió	Átdolgozás		Keresés és elválás
			A veszteség elfogadása	A gyász zárása	Reorga-nizáció	Belenyug-vás	Adaptáció	Adaptáció	Új viszony kialakítása önma-gunkhoz és a világhoz

A szakaszelméletek kritikája

A szakaszelméletek empirikus vizsgálata során a legújabb kutatások is azt mutatják, hogy az egyes fázisok lineáris folyamatával szemben azok az érzelmek, melyek gyász-indikátornak nevezhetünk, és megjelennek a fenti modellekben is, valójában a folyamat elejétől egyszerre jelen vannak, az idő előrehaladtával csupán hangsúlyeltolódások figyelhetőek meg.

A szakaszelméletek mellett fontos lehet megismerni a velük párhuzamosan jelenlévő más elméleteket is, melyek a gyász folyamatjellegét és egyedi sokszínűségét helyezik előtérbe a szakaszolással szemben. Ilyen elmélet a gyász kettősfolyamat-modellje, a jelentéskonstrukciós modell, és a gyász növekedéselméletei is ide tartoznak.

Források

• Pilling János (szerk.): Gyász, Budapest, Medicina, 2003. ISBN 9632428269
• Kiss Enikő Csilla, Sz. Makó Hajnalka (szerk.): Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana, Pécs, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 2015. ISBN 978 615 5553 13 4
• https://www.baloghdenes.hu/a-gyasz-fazisai-a-gyasz-szakaszai/