Ugrás a tartalomhoz

A gyász fázisai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A gyász általános tünettanának leírása[1] után a szakemberek a gyász folyamatát annak szakaszokra bontásával igyekezték megismerni. Több megközelítéssel találkozhatunk, ha ezeket a különböző modelleket vizsgáljuk, de mindenképpen fontos, megjegyezni, hogy a gyász mindig egyéni reakcióformákat mutat, annak megjelenése mindig egyedi. Ebből kiindulva az újabb szakirodalmak már nem feltétlenül fogadják el a szakaszolást, sokszor károsnak tartják, és inkább más megközelítéseket alkalmaznak, melyek jobban segítik a gyászolókat és a velük foglalkozó szakembereket is a folyamat megértésében.

A modellekről elmondható, hogy alapvetően hármas tagoltsággal dolgoznak: a veszteséggel való találkozás, az elfogadás és megbékélés, és a kettő között levő köztes fázis alkotja az elméletek alapján. Az elnevezések változhatnak, de ez a három jól elkülöníthető egység az, amit a szerzők vizsgálnak, esetenként tovább bontanak.

A gyász szakaszainak különböző modelljei

[szerkesztés]

A "legegyszerűbb" modellek a fentebb említett három szakaszt írják le, így a sokk-felismerés-elfogadás fázisaiban gondolkodnak. Mások ezeket a szakaszokat bontják tovább, különös tekintettel a középső szakaszra. Így jönnek létre a négy, illetve ötszakaszos modellek, melyek viszont különböző szemlélettel és megközelítéssel vizsgálják az egyes fázisokat.

Az elméletek közül a legismertebb Elisabeth Kübler-Ross modellje, mely viszont eredetileg a haldoklás folyamatát írja le. A szerző könyvében ugyan megemlíti, hogy a gyászolókban is hasonló események zajlanak le, mint a haldokló emberekben, de hosszú ideig félreértették ezt a megközelítést, és egy normatív, előíró mérceként került be a köztudatba.

Magyarországon Pilling János modellje terjedt el leginkább, akinek a modellje hangsúlyozza a gyász folyamatjellegét, és egyedi mivoltát. Megkülönbözteti modelljét a többi elmélettől az is, hogy 0. fázisként az anticipációs gyászt is megjeleníti a folyamatban.

A különböző modellek táblázatos összehasonlítása[2]

[szerkesztés]
Pollock (1961) Engel (1961) Kreis és Pattie (1969) Oates (1955) Fulcomer (1942) Bowlby (1980) Kübler-Ross (1970) Pilling (2012) Spiegel (1973) Kast (1982)
Anticipáci-ós gyász
Sokk Sokk Sokk Sokk Sokk Kábultság Elutasítás, izoláció Sokk Sokk Elutasítás
Kábultság Kultúra-determinált viselkedés Vágyako-zás, keresés
Gyászre-akció A veszteség felismerése Szenvedés Küzdelem fantázia és realitás közt Düh Kontrollált szakasz Kontrollált fázis Felszakadó érzelmek
A gyász áttörése Kísérletezés és tévcse-lekmények Dezorga-nizáció, kétség-beesés Alkudozás Tudatosu-lás Regresszió
Elválási reakció Restitúció Helyreállás Szelektív emlékezés Depresszió Átdolgozás Keresés és elválás
A veszteség elfogadása A gyász zárása Reorga-nizáció Belenyug-vás Adaptáció Adaptáció Új viszony kialakítása önma-gunkhoz és a világhoz

A szakaszelméletek kritikája

[szerkesztés]

A szakaszelméletek empirikus vizsgálata során a legújabb kutatások is azt mutatják, hogy az egyes fázisok lineáris folyamatával szemben azok az érzelmek, melyek gyász-indikátornak nevezhetünk, és megjelennek a fenti modellekben is, valójában a folyamat elejétől egyszerre jelen vannak, az idő előrehaladtával csupán hangsúlyeltolódások figyelhetőek meg.[3]

A szakaszelméletek mellett fontos lehet megismerni a velük párhuzamosan jelenlévő más elméleteket is, melyek a gyász folyamatjellegét és egyedi sokszínűségét helyezik előtérbe a szakaszolással szemben. Ilyen elmélet a gyász kettősfolyamat-modellje, a jelentéskonstrukciós modell, és a gyász növekedéselméletei is ide tartoznak.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Lindemann, Erich. Az akut gyász tünettana és kezelése 
  2. A gyász fázisai
  3. Kiss Enikő Csilla, Sz. Makó Hajnalka (szerk.): Gyász, krízis, trauma és a megküzdés lélektana, Pécs, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 2015. ISBN 978 615 5553 13 4