Ugrás a tartalomhoz

A United Airlines 232-es járatának katasztrófája

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
United Airlines 232-es járat
Adatok
Dátum1989. július 19.
OrszágAmerikai Egyesült Államok
HelyszínSioux City
OkHajtóműhiba
Indulási állomásStampleton Nemzetközi Repülőtér, Denver, Colorado állam
CélállomásPhiladelphiai nemzetközi repülőtér, Philadelphia, Illinois állam
Halottak112
Sebesültek172
Túlélők184
Repülőgép
RepülőgépMcDonnell Douglas DC-10
ÜzemeltetőUnited Airlines
LajstromjelN1819U
Utasok296
Térkép
United Airlines 232-es járat (Egyesült Államok)
United Airlines 232-es járat
United Airlines 232-es járat
Pozíció az Egyesült Államok térképén
é. sz. 42° 24′ 29″, ny. h. 96° 23′ 02″42.408056°N 96.383889°WKoordináták: é. sz. 42° 24′ 29″, ny. h. 96° 23′ 02″42.408056°N 96.383889°W
A Wikimédia Commons tartalmaz United Airlines 232-es járat témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A United Airlines 232-es járat egy McDonnell Douglas DC-10-es gép volt 1989-ben, amely Denverből Chicagóba tartott. Egyszer csak egy robbanás rázta meg a gép hátulját. A 2-es hajtómű turbinája szétrobbant. Az egyik motor hűtését végző ventilátor propellere elszabadult, és átvágta a közelében húzódó hidraulikus vezetékeket. A gép irányíthatatlanná vált, és hosszú küzdelem után a kényszerleszállást az optimálisnál háromszor magasabb sebességgel volt kénytelen megkísérelni. A gép sikertelen kényszerleszállást hajtott végre, amely 112 utas életébe került.

A baleset

[szerkesztés]

A repülőgép délután 14:09-kor a repülőgép felszállt Denverből. Hirtelen 3 óra 16 perckor a 2-es hajtómű turbinája szétrobbant, és a szerteszét repülő alkatrészek megrongálták mindhárom hidraulikarendszer vezetékeit. 3 óra 17-kor Haynes kapitány leállította a rossz hajtóművet. A gép önlengésbe kezdett. William Records első tiszt azonnal kikapcsolta a robotpilótát, és megpróbálta irányítani a gépet, ám Dudley Dvorak jelentette, hogy a hidraulikanyomás megszűnt. A hajtóművek segítségével aztán vízszintesbe hozták a gépet, majd Alfred Haynes kapitány felhívta a tornyot és vészhelyzetet jelentett.

A szerkezeti károsodások miatt a géppel csak jobbra tudott fordulni. Majd az irányító megadta az irányt Sioux City felé. A gép 11000 méterről körözve süllyedt a repülőtér felé. Ekkor Dennis Fitch DC-10-es oktató belépett a pilótafülkébe, segítséget nyújtva a két pilótának, és a fedélzeti mérnöknek, Dudley Dvoraknak. Nagy nehezen sikerült stabilizálni a gépet.

Ekkor kezdődtek a bajok: Sioux City repterét elérték, de nem a kijelölt kifutópályát. Amikor kiengedték a futóművet, elvesztették az irányítást, és mire sikerült visszanyerni a kontrollt, a magasságuk elfogyott. Azonban túl nagy sebességgel közelítettek a repülőtér felé, mert elértek az önlengés süllyedő fázisába. Ráadásul csak 3 óra 59 perckor derült ki a tűzoltók számára, hogy nem a megfelelő futópályán állnak. A gép ráadásul 560 métert süllyedt percenként, ami hatszorosa(!) a normális értéknek, és 150 km/órás sebességgel gyorsabbak voltak a kelleténél.

A repülőgép délután 4 óra 16-kor a földbe csapódott. A gép jobbra dőlt, a jobb szárny és a 3-as hajtómű ért először földet, amitől kigyulladtak és leszakadtak a törzsről. A gép ezután átfordult, majd darabokra szakadt. A tűzoltók eloltották a lángokat, és 184 túlélőt számoltak össze.

Források

[szerkesztés]