A Nemzetközi Bíróság ítéletei

A hágai Nemzetközi Bíróság (ICJ) ítéletei a következők voltak:

(1946-1996)

A perben álló felek (a per idő tartama)	a per tárgya	Az ítélet (és következménye)
NAGY-BRITANNIA c. ALBÁNIA (1947–1949) Korfu-szoros-ügy.	Két brit hadihajó 1946. október 22-én a Korfui-szoros albán felségvizein áthaladva aknára futott, 44 tengerész meghalt. Később a britek önhatalmúlag aknamentesítették a szorost, és jóvátételt követeltek az albán kormánytól.	Jogsértőek volt az aknák fölszedésének körülményei, viszont az Egyesült Királyságnak kártérítés jár. Ennek összegét külön eljárásban – Albánia távolmaradása mellett – ítélték meg, noha a britek csak a kártérítési kötelezettség kimondását kérték.
KOLUMBIA / PERU (1949-1950) Menedékjogügy.	A perui felkelés egyik vezetője, Haya de la Torre a kolumbiai nagykövetségre menekült. Peru szerint Torrét nem illette volna meg a menedékjog.	A menedékjogról szóló havannai egyezménynek nem felel meg Kolumbia magatartása.
1950: Kérelem a menedékjogügyben hozott ítélet értelmezésére.	Kolumbia kérdése: jogosult-e Peru az ítélet alapján Torre kiszolgáltatását követelni, illetve köteles-e őt Kolumbia kiadni?	Eredetileg fel nem tett kérdésről a bíróság nem határoz; mivel Torre távozásáról az eredeti ítéletben nem volt szó, így nincs mit értelmezni.
1950-1951: Haya de la Torre-ügy.	Kolumbia kérdése: hogyan hajtsa végre az ítéletet, s ki kell-e adnia Torrét az ezt követelő Perunak?	Kolumbia nem köteles Torrét kiadni, viszont a számára nyújtott menedéket az első ítélet után meg kellett volna szüntetnie.
NAGY-BRITANNIA c. NORVÉGIA (1949-1951) Angol-norvég halászati ügy.	A britek vitatták a norvég király 1935-ös dekrétumában meghatározott norvég halászati övezet határait.	Tekintettel az 1869 óta hagyományosan alkalmazott és korábban nem kifogásolt norvég határkijelölési módszerekre, a királyi dekrétum elfogadható.
FRANCIAORSZÁG c. USA (1950-1952) Amerikaiak marokkói jogainak ügye.	Az USA kifogása: a marokkói francia főrezidens engedélye kellett a nem francia származású áruk beviteléhez. Franciaország kérte a bíróságot, mondja ki, hogy az ottani amerikai állampolgárokat nem illeti meg különleges elbánás.	A Francia Marokkóban kihirdetett rendeletek az USA egyetértése nélkül is érvényesek az amerikaiakra.
GÖRÖGORSZÁG c. NAGY-BRITANNIA (1951-1952) Ambatielosz-ügy.	Ambatielosz görög vállalkozó 1919-ben kilenc hajót vett a brit kormánytól, amelyeket az szerinte késve szállított le. Hosszas brit bírósági huzavona után a görög kormány Hágától a vita érdemi eldöntését kérte.	Az ügy választott bíróságra tartozik (amely 1956-ban elutasította a görög igényeket).
NAGY-BRITANNIA c. IRÁN (1951-1952) Angol-iráni olajtársaság-ügy.	1951-ben Irán államosította az olajipart, beleértve a brit koncessziós céget is. London a szerinte jogtalan iráni döntés felfüggesztését kérte.	A bíróságnak ez ügyben nincs joghatósága. (A Moszaddeg-kormány megdöntése után megújították a koncessziót, s Irán kárpótolta az olajtársaságot.)
FRANCIAORSZÁG / NAGY-BRITANNIA (1951-1953) Minquiers- és Ecrehos-ügy.	Franciaországot vagy Nagy-Britanniát illeti-e ez a két - a francia partok közelében levő - sziget?	Ecrehos a 13. századtól brit királyi birtok, Minquiers ügyeiben korábban a közeli Jersey-szigeti brit hatóságok jártak el. A két kis sziget Angliát illeti.
OLASZORSZÁG c. FRANCIAORSZÁG, NAGY-BRITANNIA, USA (1953-1954) 1943-ban Rómából elszállított albán arany ügye.	Olaszország 1939-ben elhurcolta a tiranai nemzeti bank aranykészletét, amelynek egy részét aztán a németek vették magukhoz. Ezt egy választott bíró Albániának ítélte, Olaszország Hágához fordult.	Albánia hozzájárulása nélkül a bíróság nem dönthet. (Az albán arany a Korfu-incidens után megítélt kártérítés fejében Angliába került. 1992-ben London 1574 kg aranyat visszaadott, Tirana pedig 2 millió dollár kártérítést fizetett.)
LIECHTENSTEIN c. GUATEMALA (1951-1955) Nottebohm-ügy.	A Guatemalában élő Nottebohm német üzletember 1939-ben liechtensteini állampolgárságot szerzett. A világháború kitörése után vagyonát Guatemala lefoglalta, őt magát az USA-ba internálta. Liechtenstein kártérítést követel új állampolgárának.	Nottebohm valójában nem kötődött Liechtensteinhez, pusztán egy semleges ország állampolgári státuszára volt szüksége, amit Guatemala nem köteles elismerni.
FRANCIAORSZÁG c. NORVÉGIA (1955-1957) Norvég kölcsönök ügye.	Az 1885-1909 között norvég bankok által kibocsátott kölcsönkötvények aranyzáradékkal voltak ellátva. 1923-tól Oslo mentesítette a nemzeti bankot az aranyra váltási kötelezettségtől, de Párizs továbbra is aranyat kért.	Franciaország Norvégiánál szűkebb körben vetette magát alá a bíróság joghatóságának. A viszonosság alapján a bíróság saját joghatóságának hiányát állapította meg, az ügyet érdemben nem tárgyalta.
HOLLANDIA c. SVÉDORSZÁG (1957-1958) Kiskorúak gyámságáról szóló 1902-es egyezmény ügye.	Holland apa és svéd anya lánya holland állampolgárként Svédországban élt, anyja halála után svéd gyámság alá helyezték. Hollandia szerint Svédország megsérti a gyámságra vonatkozó 1902-es hágai egyezményt.	Helyesen alkalmazták a svéd törvényeket.
BELGIUM / HOLLANDIA (1957-1959) Határ menti földparcellák feletti szuverenitás ügye.	Több mint száz éve vitatott 14 hektárnyi földterület hovatartozása.	A szuverenitás Belgiumot illeti.
IZRAEL c. BULGÁRIA (1957-1959) 1955. július 27-ei légi incidens ügye.	Izraeli polgári gép engedély nélkül hatolt bolgár légtérbe, lelőtték, az 58 fő utas és személyzet meghalt. Izrael kártérítést követelt.	Bulgária nem ismerte el a bíróság joghatóságát, ezért ítélet nem született.
SVÁJC c. USA (1957-1959) Interhandel-ügy.	A német IG Farben érdekeltségű svájci cég amerikai vagyonát a 2. világháború kitörésekor zárolta az USA. Svájc szerint 1940-ben az Interhandel német kapcsolatai megszakadtak, s 1948 után kérte az amerikai zárolás befejezését is, de az amerikai bíróságok visszautasították.	Svájc nem merítette ki az USA bíróságainál jogorvoslati lehetőségeit, addig a nemzetközi bíróság nem dönt. (1964-ben a két ország egyezséget kötött, a vitás részvényeket eladták, a bevételt fele-fele arányban megosztották.)
HONDURAS c. NICARAGUA (1958-1960) A spanyol király 1906. december 23-ai választottbírói döntésével kapcsolatos ügy.	A határ 1906-ban kijelölt vonalát Nicaragua vitatta, egyebek közt azért, mert szerinte a folyók torkolati szakaszain a sodorvonal nem határozható meg pontosan.	A torkolati sodorvonal meghatározása nem okoz problémát, a határ a spanyol királyi döntés szerint határozandó meg.
PORTUGÁLIA c. INDIA (1955-1960) Indiai területen áthaladás ügye.	India elfoglalt két portugál gyarmat enklávét, elzárva azokat a portugál katonák és hivatalnokok elől. Portugália a tilalom visszavonását követelte.	Polgári személyek áthaladását Indiának engedélyeznie kell, fegyveres erőkét nem. (Az ítélet idejére a két enklávé India részévé vált.)
KAMBODZSA c. THAIFÖLD (1959-1962) Preah Vihear-i romtemplomügy.	Thaiföld - bár korábban nem vitatta a templomot a kambodzsai oldalon jelző határtérképeket -, arra hivatkozva, hogy „tévedésben volt”, magának követelte a Dangrek hegységben található kegyhelyet, s 1954-ben fegyveresen elfoglalta.	Ötven év múltán Thaiföld nem hivatkozhat „tévedésre”, sem arra, hogy nem ismerte fel a kegyhely jelentőségét, így köteles visszaszolgáltatni az elhurcolt tárgyakat, fegyveres erejét pedig kivonni.
ETIÓPIA és LIBÉRIA c. DÉL-AFRIKAI UNIÓ (1960-1966) Délnyugat-afrikai ügyek.	A két ország szerint a Dél-Afrikai Unió rosszul látja el a mandátummal kapcsolatos feladatait Délnyugat-Afrikában.	A felperesek kérelmét a bíróság elutasította, mert nem látta bizonyítottnak, hogy jogi érdekük fűződne a per tárgyához.
KAMERUN c. NAGY-BRITANNIA (1961-1963) Észak-kameruni ügy.	Az 1960-ban függetlenné vált volt Francia Kamerun nem fogadta el, hogy Brit Kamerun egy része nem hozzá, hanem Nigériához csatlakozott. Szerinte Nagy-Britannia nem tartotta tiszteletben a gyámságból adódó kötelezettségeit.	A gyámsági egyezmény - amelynek Nigéria sosem volt része - megszűnt, így ezzel kapcsolatban értelmetlen az a kameruni kívánság, hogy marasztalják el Nagy-Britanniát, mivel ennek semmilyen jogkövetkezménye nem lenne.
NSZK / DÁNIA és HOLLANDIA (1967-1969) Északi-tengeri kontinentálistalapzat-ügyek.	Az NSZK nem fogadta el a dán-holland megállapítású határvonalat. A bíróság határozza meg az elhatárolás elveit.	A bíróság meghatározta a elveket. (Ennek alapján a három állam a szomszédos Nagy-Britanniával egyeztetve megvonta a határokat.)
BELGIUM c. SPANYOLORSZÁG (1858-1961 és 1962-1970) Barcelona Traction Light Power Co.-ügy.	A belga érdekeltségű cég felszámolásakor a spanyol állami szervek Brüsszel szerint jogot sértettek.	A részvényeseknek nincs jogalapjuk diplomáciai védelmet kérni, így viszont Belgium ez ügyben nem járhat el a bíróságnál.
INDIA c. PAKISZTÁN (1971-1972) Fellebbezés ICAO-döntéssel szemben.	India szerint a Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet (ICAO) eljárási hibát vétett, amikor Pakisztán panasszal élt amiatt, hogy India megtiltotta a pakisztáni polgári gépek átrepülését egy indiai gép Pakisztánba térítését követően.	A kérdésben az ICAO illetékes, a fellebbezést a Nemzetközi Bíróság nem bírálta el. (India ellenbeadvánnyal fordult az ICAO-hoz, majd a két ország közösen az eljárás félbeszakítására kérte a szervezetet.)
AUSZTRÁLIA és ÚJ-ZÉLAND c. FRANCIAORSZÁG (1973-1974) Francia nukleáris kísérletek ügye.	A légköri nukleáris kísérletek összeegyeztethetetlenek a nemzetközi joggal, ezért Hága tiltsa el ettől Párizst, ideiglenes intézkedésként pedig döntéséig rendeljen el tilalmat.	A bíróság 1973 júliusában ideiglenes intézkedésként előírta, hogy Franciaország tartózkodjon a légköri atomrobbantásoktól. (Párizs 1974 szeptemberéig négy kísérletsorozatot hajtott végre, közben bejelentette: áttér a föld alatti robbantásokra. A bíróság ekkor úgy döntött, hogy az eljárásnak már nincs értelme.)
NAGY-BRITANNIA és NSZK c. IZLAND (1972-1974) Izlandi halászatiövezet-ügy.	Izland egyoldalúan 50 mérföldre terjesztette ki halászati övezetét, amit a két ország kifogásolt a bíróságnál. Az NSZK szerint a német halászhajók elleni eljárásért Izland kártérítéssel tartozik.	Izlandnak nincs joga egyoldalúan kijelölni halászati övezetét, de a kormányoknak el kell fogadniuk Izland jogait bizonyos kedvezményekre. Hága a kártérítésről csak bizonyítékok alapján döntene, az, hogy „jár-e”, absztrakt kérdés.
GÖRÖGORSZÁG c. TÖRÖKORSZÁG (1976-1978) Az égei-tengeri kontinentális talapzat ügye.	Miközben tárgyalásokat folytatott Törökországgal, a görög kormány beadványban kérte a bíróságot a határ kijelölésére.	A bíróság a korábbi görög megszorító nyilatkozatok miatt nem tartotta joghatóságát érvényesnek e vita eldöntésére.
USA c. IRÁN (1979-1981) Az USA teheráni diplomáciai személyzetének ügye.	Iráni fegyveresek az USA nagykövetségén túszokat ejtettek. Az USA szerint Irán nemzetközi egyezményeket sért, és később meghatározandó összegű kártérítést, ideiglenes intézkedésként pedig a túszok szabadon engedését követelte.	Iránnak ki kell vonulnia a nagykövetségről, és az USA-nak kártérítés jár. (A túszokat csak a két állam 1981-es megállapodása után engedték szabadon.)
TUNÉZIA / LÍBIA (1978-1982) Kontinentálistalapzat-ügy.	A talapzatelhatárolás elveinek meghatározása.	A bíróság terjedelmes útmutatást adott.
1984-1985: Az ítélet felülvizsgálata és értelmezése.	Tunézia immár különkeresetben a korábbi ítéletben szereplő állítólagos tévedések kiigazítását s a Gabèsi-öböl „legnyugatibb pontjának” meghatározását kérte.	A bíróság megadta a hozzávetőleges földrajzi koordinátákat, s újra szakértők feladatává tette a határ kijelölését, mivel tőle eredetileg csak az elveket kérték.
KANADA / USA (1979-1984) Maine-öböli tengeri határ ügye.	A határ meghúzása és annak elvei.	A két ország által igényelt területet nagyjából fele-fele arányban osztotta el.
LÍBIA / MÁLTA (1982-1985) Kontinentálistalapzat-ügy.	A talapzatelhatárolás elveinek meghatározása.	A bíróság megadta az elveket, a kijelöléshez szükséges földrajzi koordinátákat.
BURKINA FASO / MALI (1983-1986) Határvitaügy.	Ideiglenes intézkedésként a tűzszünet betartásának elrendelését kérték. Ha húsz napon belül nem tudnak megállapodni, jelölje ki a bíróság a határt.	A gyarmati időkből származó határok alapján a határt földrajzi koordinátákkal konkrétan meghatározta a bíróság.
NICARAGUA c. USA (1984-1986) Nicaragua elleni katonai akciók ügye.	Nicaragua kártérítést kért, mert az USA elaknásította a nicaraguai kikötőket, és a kormányellenes erőket támogatta.	Az USA nemzetközi egyezményeket sért. (A kártérítésről megkezdett külön eljárást 1991-ben Nicaragua kérésre abbahagyta a bíróság.)
USA c. OLASZORSZÁG (1987-1989) Elettronica Sicula S.p.A.-ügy,	Kártérítési igény: az USA szerint Palermo polgármestere jogot sértve rendelkezett az amerikai Raytheon cég becsődölt olasz leányvállalata vagyonával.	Olaszország nem sértett egyezményt, nem jár kártérítés.
BISSAU-GUINEA c. SZENEGÁL (1989-1991) 1989. július 31-ei választottbírói döntés ügye.	Bissau-Guinea érvényteleníteni kívánta a választott bírósági döntést tengeri határáról.	A választott bíróságnak az 1960-as portugál-francia levélváltásban megvont határt jóváhagyó döntése érvényes, azt kell betartani.
EL SALVADOR / HONDURAS (1986-1992) Szárazföldi- és tengerihatár-vita ügye.	Állapítsa meg a bíróság a közös határnak azt a szakaszát, amelyről az 1989. október 30-ai békeszerződés nem rendelkezik.	A bíróság földrajzi koordinátákkal megállapította a határt, a vitatott szigetek hovatartozását.
NICARAGUA c. HONDURAS (1986-1992) Nicaraguai határ menti fegyveres akciók ügye.	Nicaragua szerint Honduras jogsértő módon támogatja a területén állomásozó kormányellenes erőket.	Az érdemi ítélet előtt a felek megállapodtak a jószomszédi kapcsolatok erősítéséről, a peres eljárás megszűnt.
DÁNIA c. NORVÉGIA (1988-1993) A Grönland és a Jan Mayen-sziget közötti tengeri határ ügye.	A halászati övezet és a kontinentális talapzat kijelölését kérték.	A bíróság megállapította a határvonalat.
NAURU c. AUSZTRÁLIA (1989-1993) Naurui foszfátmezők ügye.	Nauru szerint Ausztrália, mint egykori gyám, gondatlanul ellenőrizte a külföldi cégek tevékenységét, s köteles rendbe hozni a tönkretett környezetet.	Az érdemi ítélet előtt a két ország megegyezett egymással.
LÍBIA / CSÁD (1990-1994) Területivita-ügy.	Közös kérés egy hosszú határszakasz kijelölésére.	A bíróság földrajzi koordinátákkal megadta a határt.
BISSAU-GUINEA c. SZENEGÁL (1991-1995) Tengeri határ kijelölésének ügye.	Bissau-Guinea szerint az 1989-es választott bírósági döntés nem alkalmas a pontos határvonal kijelölésére.	A két ország megállapodott a határövezet közös kiaknázásában (erre nemzetközi ügynökséget állítottak fel). Ezzel a peres eljárás megszűnt.
PORTUGÁLIA c. AUSZTRÁLIA (1991-1995) Kelet-Timor-ügy.	Portugália szerint Ausztráliának vele, nem pedig Indonéziával kellett volna megállapodnia az egykori portugál gyarmat Kelet-Timor kontinentális talapzatának kiaknázásáról, továbbá Kelet-Timor népének joga van az önrendelkezéshez.	Indonézia nem ismerte el ebben az ügyben a bíróság joghatóságát, nélküle viszont nem lehetett érdemi döntést hozni. A bíróság leszögezte, hogy Kelet-Timor népének joga van az önrendelkezéshez.
IRÁN c. USA (1989-1996) 1988. július 3-ai légi incidens ügye.	290-en meghaltak, amikor USA-rakéták lelőttek egy iráni repülőgépet. Irán szerint az ICAO-határozat téves, az USA fizessen kártérítést.	A szóbeli meghallgatást előbb határozatlan időre elnapolták, majd a két ország megállapodást kötött a vita rendezéséről.

A közös megállapodással indult pereket „/” jelzi, ha pedig az egyik ország indított keresetet a hágai bíróság joghatóságát elismerő másik ellen, azt „c.” jelöli.

Források

• Lamm Vanda: A Nemzetközi Bíróság ítéletei és tanácsadó véleményei
• a Nemzetközi Bíróság évkönyvei
• Az esetek a bíróság honlapján Archiválva 2015. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben