A Kamakura-kor irodalma
A japán Kamakura-korszak (1185–1333) kezdetén megalakult az első sógunátus, melynek élén a sógun állt. A sógunátus első fővárosa Kamakura, császári székhelye pedig Kiotó volt. Az országot ebben a korszakban háborúskodás és széttagoltság jellemezte. Ez teljesen rányomta bélyegét a korban született alkotásokra. A kor irodalmában a művek alapvető eleme a mulandóság, ez vonul végig minden ekkor keletkezett művön. Ekkor alakult ki a katarimono (elmesélő mű) és a vakan konkóbun (japán-kínai vegyes stílus) is.
Epika
[szerkesztés]Gunki monogatari
[szerkesztés]
A kor epikus művei az állandó háborúskodást és harcokat írják le, ezek legnépszerűbb műfaja a háborús történeteket elbeszélő gunki monogatari. E történetek szájhagyomány útján terjedtek úgy, hogy vak vándorszerzetesek az országot járva adták elő biva lant kíséretében. A történetek folyamatosan formálódtak, széles körben elterjedtek, majd a buddhista szerzetesek le is jegyezték e műveket, hogy fennmaradhassanak az utókor számára. A korszak legjelentősebb alakja Kamo no Csómei (japánul: 鴨 長明, Hepburn-átírással: Kamo no Chōmei)volt, aki vakadokoro, vagyis költői akadémia tagjaként alkotott.
A négy híres gunki
[szerkesztés]A Hógen háború története. 1156 és 1158 közötti időszakot meséli el, Szutoku császár és öccse, Gosirakava császár trónöröklési harcát mutatja be.
A Heidzsi háború története. Ezt az előbb említett mű folytatásának tekintik. 1159 és 1160 közötti harcot írja le, amelyben Taira Kijomori került szembe Minamoto Josimotóval.
A Heikék története. A mű az 1223 és 1240 közötti időszakot örökíti meg, elmondja nekünk, hogyan vette kézbe Taira Kijomori a Japán feletti uralmat.
A Gendzsi és Heike nemzetségek felemelkedése és bukása. A két család viszályát tárja elénk 1160 és 1185 közötti korszakból.
Líra
[szerkesztés]
A japán irodalomban a Kamakura-korszak alkotásai nem jelentettek újítást, mert a régi és klasszikus költészetet vették alapul. A versekben a múlt költőitől is idéztek, ez a költői kifejezőeszköz a honkadori volt, nem pedig plágium. 1201-ben Gotoba császár újból megalapította a wakadokorót. A kor szépségeszménye a júgen volt. A korszak legfontosabb alakja Szaigjó Hósi(japánul: 西行法師, Hepburn-átírással: Saigyō Hōshi), aki később nagy hatással volt Macuo Basóra(japánul: 松尾 芭蕉, Hepburn-átírással: Matsuo Bashō).
Kaze ni nabiku
Fudzsi no keburi no
Vaga omoi ka na
Szora ni kiete
Jukue mo siranu
Miként ha füstölög a Fudzsijáma
a füstje szétrepül lenge, kába
a messzeségbe mállva, névtelen.
szelekbe s eltünik a kék egen,
a gondolatjaimnak bús imája,
úgy tör ki és úgy vész is el hiába,
A korszakban nagyon elterjedt az imajó uta műfaja is, melyben a két strófa 7,5,7,5 morás sorokból áll.
Eredeti kiejtés szerint:
Iro ha ni-ho-he-to
csi-ri nu-ru vo
ve-hi mo sze-szu.
va-ka jo ta-re szo
cu-ne na-ra-mu
u-vi no o-ku-ya-ma
ke-fu ko-e-te
a-sza-ki ju-me mi-si
Mai kiejtéssel:
Iro va nioedo
csirinuru o
ei mo szezu.
vaga jo tare zo
cune naran
ui no okujama
kjó koete
aszaki jume midzsi
A színek virítanak,
majd elenyésznek,
bódultan immár.
Örökéltű nincs e
földi világon.
Ma illúziók hegyén
haladsz át, s többé
sekély álmokat nem látsz
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vihar Judit 1994 42. o.
- ↑ Jamadzsi 1989 141. o.
- ↑ Vihar Judit 1994 42. o.
- ↑ Jamadzsi 1989 142. o.
- ↑ Vihar Judit 1994 42-43. o.
- ↑ Jamadzsi 1989 142. o.
- ↑ Vihar Judit 1994 42. o.
- ↑ Jamadzsi 1989 142. o.
- ↑ Vihar Judit 1994 47. o.
- ↑ Vihar Judit 1994 46. o.
Források
[szerkesztés]- Vihar Judit: A japán irodalom rövid története. [Budapest], Nemzeti Tankönyvkiadó, 1994.
- Gy. Horváth László: Japán kulturális lexikon, Corvina, 1999. ISBN 9631347567
- Jamadzsi Maszanori. Japán történelem és hagyományok. Budapest, Gondolat. 1989.
