A Kék Hold völgye (film)
A Kék Hold völgye (Lost Horizon) | |
1937-es amerikai film | |
Rendező | Frank Capra |
Producer | Frank Capra |
Alapmű | James Hilton: Lost Horizon (magyarul: A Kék Hold völgye) |
Műfaj |
|
Forgatókönyvíró | Robert Riskin |
Főszerepben | Ronald Colman Jane Wyatt Sam Jaffe John Howard |
Zene | Dimitri Tiomkin |
Operatőr | Joseph Walker Elmer Dyer |
Vágó | Gene Havlick Gene Milford |
Díszlettervező | Stephen Goosson |
Gyártás | |
Gyártó | Columbia Pictures |
Ország | USA |
Nyelv | angol |
Forgatási helyszín | Kalifornia |
Játékidő | 132 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | |
Bemutató | 1937 . március 2. 1941. május 2. |
További információk | |
A Wikimédia Commons tartalmaz A Kék Hold völgye témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Kék Hold völgye (eredeti cím: Lost Horizon) 1937-ben bemutatott fekete–fehér amerikai fantasztikus filmdráma Frank Capra rendezésében. Forgatókönyvét James Hilton Lost Horizon című regénye alapján Robert Riskin írta. Magyarországon 1941. május 2-án mutatták be.
Cselekménye
[szerkesztés]Kínában 1935-ben kitör a polgárháború. Anglia frissen kinevezett külügyminisztere, Robert Conway író és diplomata hazautazása előtt segíti a nyugati állampolgárok kimenekítését. Öccsével, George-dzsal és néhány útitárssal repülőgépen utolsónak hagyja el a forrongó várost. Csak hajnalban veszik észre, hogy a repülőt a kijelölt pilóta helyett egy kínai vezeti, aki ismeretlen táj felé viszi őket. Végül kifogy az üzemanyag, és gépük a Himalája lakatlan vidékén ér földet, megölve az emberrablót.
Egy kínai karaván jön segítségükre. Vezetőjük, a szűkszavú Chang csodálatos völgyben álló nagy kolostorhoz vezeti őket. Shangri-La, vagyis a Kék Hold völgyének ura a 200 éves Nagy Láma. Ebben a külvilágtól elzárt völgyben az emberek harmonikusan élnek és sokáig fiatalok maradnak. Kiderül, hogy a gép utasai nem véletlenül kerültek ide: jól ismerik Conway irodalmi munkáit, és a Nagy Láma őt szemelte ki utódjául, hogy majd őrizze meg a hagyományokat és a lélek gazdagságát, amíg a külvilágban véget ér a vihar.
Az újonnan érkezettek hamar megszeretik Shangri-Lá-t, köztük a paleontológus Alexander Lovett, a szélhámos Henry Barnard és a gyógyíthatatlan Gloria Stone, aki csodálatos módon itt meggyógyul. Robert Conway beleszeret a gyönyörű Sondrába, és már nem is vágyik innen máshová. Öccse, George azonban elhatározza, hogy új szerelmével, Mariával együtt távozik, mert nyomasztja a titokzatosság. Éppen azon a napon indul, amikor a Nagy Láma ráhagyja Conway-ra Shangri-La örökségét és meghal. Robert Conway egyedül nem engedheti el a veszélyes útra öccsét, ezért vele megy. Útközben a fiatal lány elveszíti szépségét, hirtelen megöregszik és a hegyek között meghal. George is áldozata lesz saját vakmerő elhatározásának. Bátyja, Robert Conway szerencsésen megérkezik a civilizált világba, de nem tudja elfelejteni Shangri-Lá-t. Makacs kitartással visszatér a Kék Hold völgyébe, ahol béke és boldogság honol.
Georges Sadoul francia filmtörténész könyvében nem valami kedvezően nyilatkozott Frank Caprának erről az alkotásáról. A Becsületből elégtelen című filmjét nagyra tartotta, bár abban is bírálta, hogy „a két alkotó túlságos engedményeket tett moralizáló hajlamának, s ugyanez a vonás teszi A kék hold völgye, James Hilton regényének e filmváltozatát unalmas és nevetséges allegóriává.”
Szereplők
[szerkesztés]- Ronald Colman – Robert Conway
- Jane Wyatt – Sondra Bizet
- H.B. Warner – Chang
- Sam Jaffe – Nagy Láma
- John Howard – George Conway
- Edward Everett Horton – Alexander P. Lovett
- Thom – Mitchell – Henry Barnard
- Margo – Maria
- Isabel Jewell – Gloria Stone
- David Clyde – Club Steward
- David Torrence – miniszterelnök
- Hugh Buckler
- Val Duran
- Milton Owen
- Richard Loo
- Willie Fung
- Victor Wong
Források
[szerkesztés]- A Kék Hold völgye a PORT.hu-n (magyarul)
- A Kék Hold völgye az Internet Movie Database-ben (angolul)
- A Kék Hold völgye a Rotten Tomatoeson (angolul)
- A Kék Hold völgye a Box Office Mojón (angolul)
- (1941. május 3.) A Kék Hold völgye (PDF). Magyar Film 3. évf. (18. szám), 9. o. (Hozzáférés: 2013. május 25.)
- Georges Sadoul. A filmművészet története, ford. Szávai Nándor, Budapest: Gondolat Kiadó, 286. o. (1959)