Ugrás a tartalomhoz

ASZ–12

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
ASZ–12
Az ASZ–12 rajza (valószínűsíthető, közelítő kialakítása)
Az ASZ–12 rajza (valószínűsíthető, közelítő kialakítása)
Hajótípusspeciális rendeltetésű, atommeghajtású tengeralattjáró
Hajóosztály10831
Pályafutása
ÉpítőSzevmas
Vízre bocsátás2003. augusztus
Honi kikötőSzeveromorszk
Általános jellemzők
Vízkiszorításkb. 2000 t
Hosszkb. 60 m
Maximális merülési mélységtöbb mint 3000 m
Hajtóműatomreaktor
Sebesség30 csomó

Legénység25 fő
SablonWikidataSegítség

Az ASZ–12 (oroszul: АС–12), ismert még Losarik[1] (Лошарик) néven, speciális rendeltetésű, 10831-es tervszámú orosz atommeghajtású tengeralattjáró. NATO-kódja NORSUB–5. Az orosz katonai terminológia szerint atommeghajtású mélytengeri állomás. Fegyverzete nincs. Maximális merülési mélysége 3000 m (egyes források szerint 6000 m).

Feladatköre sokáig találgatások tárgya volt. Alapvetően speciális mélytengeri műveletekre készült. A Pentagon szakértőinek 2015-ös értékelése szerint az eszköz diverziós feladatokra, a tenger mélyén elhelyezkedő infrastruktúra (pl. tenger alatt távközlési kábelek) rombolására szolgált. Az ASZ–12 hordozására egy átalakított 667BDR Kalmar típusú ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjáró, a BSZ–136 Orenburg szolgál. A hajót az Orosz Védelmi Minisztérium Mélyvízi Kutatások Főcsoportfőnöksége (GUGI) üzemelteti, a személyzet a Peterhofban állomásozó 45707 sz. katonai alakulathoz tartozik. Honi kikötője Szeveromorszk, ahol a hajót fedett helyen, egy hangár alatt tárolják.

Története

[szerkesztés]
Az ASZ–12 feltételezett szerkezeti kialakítása

A 10831-es tervszámú, Kalitka kódnevű tengeralattjárót a szentpétervári Malahit tervezőirodában fejlesztették ki az 1980-as években. Az 1910 Kasalot és az 1851 Paltusz típusú mélytengeri tengeralattjárók jelentősen továbbfejlesztett változata. Építése 1988-ban kezdődött a szeverodvinszki Szevmas hajógyárban, de az 1990-es évek elején pénzügyi nehézségek miatt a munkálatok leálltak. A hajót ekkor konzerválták és csak a 2000-es évek elején folytatták az építését. Az ASZ–12 hadrendi jelzést kapott hajót 2003 augusztusában bocsátották vízre. Ez a 10831-es típus egyetlen megépített példánya.

A hajó 2012 szeptemberében részt vett az Arktyika–2012 expedícióban. Ekkor a 20 napos bevetés során a tengeralattjáró a 2500–3000 m mélységű tengerfenékig merült. A bevetés után a hajó helyreállító karbantartásra ment a Szevmas hajógyár 42-es műhelyébe. Ennek során kijavították a nagy mélységű merülés nyomán a hajótesten keletkezett deformációkat.

A tengeralattjáróról első alkalommal 2015-ben, a Top Gear újság orosz változatában publikáltak jó minőségű fényképeket, amelyek véletlenül készültek. Az újság egy terepjáróról készített fényképsorozatot a Fehér-tenger partján, miközben a tengeren a háttérben feltűnt a tengeralattjáró.[2]

Balesete

[szerkesztés]

2019. július 1-jén, miközben a hajó orosz területi vizeken a tengerfenéken végzett méréseket, a fedélzeten tűz ütött ki. A toxikus gázok belélegzése miatt a 25 fős személyzet 14 tagja életét vesztette.[3] A baleset után a hajót az orosz Északi Flotta bázisára, Szeveromorszkba vontatták. Az előzetes vizsgálatok szerint a tűz az akkumulátoroknál keletkezett. Az atomreaktor orosz tájékoztatás szerint nem sérült.[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Losarik egy szovjet animációsfilm-figura az 1970-es évekből.
  2. Союстов, Андрей: ГУГИ против США: «скрытая угроза» и невидимый фронт. Федеральное агентство новостей No.1. (Hozzáférés: 2019. július 3.)[halott link]
  3. Roth, Andrew. „Fire kills 14 sailors on Russian top-secret navy submersible”, The Guardian, 2019. július 2. (Hozzáférés: 2019. július 2.) (brit angol nyelvű) 
  4. Встреча с Министром обороны Сергеем Шойгу (orosz nyelven). Президент России. (Hozzáférés: 2019. július 4.)

Források

[szerkesztés]