AGM–119 Penguin
AGM–119 Penguin | |
AGM-119 Penguin indítása egy SH-60 Seahawk helikopterről | |
Funkció | Hajók elleni rakéta |
Gyártó | Kongsberg |
Rendszeresítők | Norvégia, USN, Dél-Korea, Ausztrália, Svédország, Görögország, Törökország, Spanyolország |
Szolgálatba állítás | 1972 |
Hordozó repülőgépek | SH–60, SH–2, Lynx, F–16 |
Irányítás | Passzív infravörös önirányítás |
Robbanótöltet | 120 kg |
Gyújtó | késleltetett |
Méret- és tömegadatok | |
Hossz | Penguin Mk2: 3 m Penguin Mk3: 3,2 m |
Szárnyfesztáv | Penguin Mk2: 1,4 Penguin Mk3: 1 m |
Törzsátmérő | 0,28 m |
Indulótömeg | Penguin Mk2: 385 kg Penguin Mk2: 370 kg |
Repülési jellemzők | |
Hatótávolság | Penguin Mk2: 34 km fölött Penguin Mk3: 55 km fölött |
Fokozatok | |
Első fokozat | |
Tüzelőanyaga | Szilárd |
Háromnézeti rajz | |
A Wikimédia Commons tartalmaz AGM–119 Penguin témájú médiaállományokat. |
A Penguin (amerikai elnevezése: AGM–119) kisméretű, hajók elleni rakéta, melyet a Kongsberg cég fejlesztett ki Norvégiában, az 1970-es évek elején. Van repülőgépről, helikopterről és hajóról indítható változata is. A többi, hajók elleni rakétától eltérően, melyek a megközelítés során aktív lokátoros önirányítást használnak, irányító rendszere a célt infravörös kisugárzása alapján keresi meg. Ez az irányítási módszer előnyös a partokhoz közeli, esetleg szigetek között megbúvó hajók támadásánál (a rakétát eredetileg a hidegháború idején a Norvégia elleni esetleges partraszálló hadműveletek megakadályozására fejlesztették ki), mert a sziklás szigetek vagy a fjordok partjairól érkező radarvisszaverődések zavarhatják a rádiólokátoros irányítórendszert. Ennek megfelelően sok olyan ország állította rendszerbe, amely tagolt, sziklás parttal rendelkezik. A rakéta a lelövését megnehezítendő, néhány méterrel a víz felszíne felett repül, és a célul kiszemelt hajóhoz közeledve véletlenszerű, oldalirányú manővereket végez.
Források
[szerkesztés]- Hivatalos "Penguin" oldal (angolul)
- deagel.com (angolul)
További információk
[szerkesztés]- www.military.cz (angolul)