Ugrás a tartalomhoz

AEG

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont!
Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
AEG Aktiengesellschaft
TípusRészvénytársaság
Alapítva1883 mint Deutsche Edison-Gesellschaft für angewandte Elektricität
MegszűntFúzió Daimler-Benz-cel
JogutódElectrolux
Székhely1883–1945: Berlin 1951–1996: Frankfurt am Main
VezetőkErnst Stöckl (1996-ig)
AlapítóEmil Rathenau
IparágElektrotechnika
TulajdonosElectrolux
FormaAktiengesellschaft
Termékekháztartási készülék
Árbevétel2,5 Mrd. DM (1995)
Alkalmazottak száma11.000 (1995)[1]
Anyavállalata
  • Electrolux
  • Daimler Benz
Leányvállalatai
  • AEG factories at Humboldthain
  • Sächsische Elektrizitäts-Lieferungs-Gesellschaft
  • Elektrizitäts-Lieferungs-Gesellschaft
  • Thüringer Electricitäts-Lieferungs-Gesellschaft
  • Lloyd Dynamowerke
  • Elektrowatt
  • Hartung-Jachmann
  • Hydrawerk
  • Kohlenveredlung und Schwelwerke
  • Leitz Wetzlar
  • VEM Sachsenwerk
  • VEB Stahl- und Walzwerk Hennigsdorf
  • Neue Automobil Gesellschaft
  • Vereinigte Isolatorenwerke
  • Bank Elektrischer Werte
  • Telefunken
www.aeg.com Az AEG Aktiengesellschaft weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz AEG Aktiengesellschaft témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az AEG Aktiengesellschaft[2] egyike volt a világ legnagyobb elektrotechnikai vállalatainak. A céget 1883-ban alapították Berlinben mint Deutsche Edison-Gesellschaft für angewandte Elektricität (Német-Edison-Vállalat az elektromosság alkalmazására) és néhány évvel később a Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft AG[3] cégnéven bevezetett olyan termékeket az elektromos energiatechnikai termékeken kívül, mint az elektromos háztartási gépek, elektromos épületfűtő berendezéseket, villamosokat, villamos- és gőzmozdonyokat, valamint a NAG leányvállalatában gépjárműmotorokat és így tovább.

Az AEG 1982-ben kénytelen volt csődöt jelenteni[4] és 1985-ben megvásárolta a Daimler-Benz AG. Végül 1996-ban fuzionált a Daimler-Benz leányvállalatával, és struktúráját tekintve a következő időkben Németország második legnagyobb elektromos csoportja (a Siemens után) és elkülönül minden megosztottság. Ma a AEG márka a svéd Electroluxé, és számos cégnek adják licenszbe az AEG márkanevet a „Electrolux Global Brand Licensing” licencek használatáról szóló szerződés alapján.[5][6]

Az AEG vezérigazgatói

[szerkesztés]
Igazgató -tól -ig
Emil Rathenau 1887 1915
Felix Deutsch 1915 1928
Hermann Bücher 1928 1946. január
Walther Bernhard 1946. január 1947. május
Friedrich Spennrath 1947. május 1955. december
Hans C. Boden 1956. január 1961. február
Hugo Bäurle
(1912–1962)		 1961. március 1962. január
Hans C. Boden 1962. február 1962. szeptember
Hans Heyne 1962. október 1964. december
Berthold Gamer
(1914–1966)		 1965. január 1965. december
Hans Bühler
(1903–1997)		 1966. január 1970. június
Hans Groebe 1970. június 1976. július
Walter Cipa
(*1928)		 1976. július 1980. január
Heinz Dürr 1980. február 1990. december
Ernst Georg Stöckl 1991. január 1996. szeptember

Termékek

[szerkesztés]

Autógyártás

[szerkesztés]

Irodatechnika

[szerkesztés]
  • Zeigerschreibmaschine AEG Mignon (um 1930)
    Zeigerschreibmaschine AEG Mignon (um 1930)
  • Műhelyóra(1910 körül) néhány darab a gyártmánysorukból, tervező: Peter Behrens
    Műhelyóra(1910 körül) néhány darab a gyártmánysorukból, tervező: Peter Behrens

Energiatechnika

[szerkesztés]

Repülőgépgyártás

[szerkesztés]

Háztartási gépek és világítástechnika

[szerkesztés]
  • Ipari világítótest tervező: Peter Behrens
    Ipari világítótest
    tervező: Peter Behrens
  • Vízmelegítő kanna (1909 körül) tervező: Peter Behrens
    Vízmelegítő kanna (1909 körül)
    tervező: Peter Behrens
  • Kávéfőző (Perkolator)
    Kávéfőző (Perkolator)
  • AEG-Elektromos tűzhely Carnifix
    AEG-Elektromos tűzhely Carnifix
  • Wigomat-Kávéfőző, vertrieben az AEG-től
    Wigomat-Kávéfőző, vertrieben az AEG-től
  • AEG Öko-Lavamat, kinyitva
    AEG Öko-Lavamat, kinyitva
  • AEG Vízmelegítő Thermofix K
    AEG Vízmelegítő Thermofix K

Rádió- és hangtechnika

[szerkesztés]
  • „Telefunken“ -Tonbandgerät 3000hifi (1973)
    „Telefunken“ -Tonbandgerät 3000hifi (1973)
  • Autotelefon AEG Telecar
    Autotelefon AEG Telecar

Vasúti járművek

[szerkesztés]

Mint a Studiengesellschaft für Elektrische Schnellbahnen alapító tagja az AEG és a Siemens & Halske már 1899 óta felelős volt a villamos vontatási és gyorsvasút vasúti kocsik fejlesztéséért. A csúcspont az volt a Königlich Preußischen Militär-Eisenbahn tesztpályáján Marienfelde és Zossen között 1903 október 28-án az AEG váltóáramú villamos motorkocsija 210 km/h vasúti jármű sebességrekordot állított fel , mely több mint 30 évig élt.

Miután 1911-ben a Preußischen ES 2 elkészítette az AEG a 20. században befejezte a fejlesztés és számos villamos mozdonyhoz gyártott elektromos részt Németországban. Ezen felül számos gőzmozdony készült az AEG gyáraiban. 1931-ben az AEG-től átveszi a mozdonygyártást a berlini Borsig és átkerül az egész mozdonygyártás a hennigsdorfi gyárba (a Borsig Lokomotiv-Werke GmbH leányvállalata). Ehhez jött még 1936-ban a Wildau-i gyár. A háború után, 1948-tól, az akkor már NDK-hoz tartozó hennigsdorfi gyár VEB Lokomotivbau Elektrotechnische Werke „Hans Beimler“ Hennigsdorf (LEW), a wildaui gyár pedig„LOWA-Lokomotivbau Wildau VEB“. Az 1954-ig még továbbra is folyó kis számú gőzmozdonygyártás mellett ott számos villamos mozdonyt gyártottak a keletnémet Reichsbahnnak és külföldnek.


  • AEG-villamos
    AEG-villamos
  • E 60 10
    E 60 10
  • AEG-mozdony Dél-Afrikában
    AEG-mozdony Dél-Afrikában
  • AEG-kísérleti vontató 182 001
    AEG-kísérleti vontató 182 001
  • M-Bahn Nürnbergi múzeumban
    M-Bahn Nürnbergi múzeumban


Filmvetítők

[szerkesztés]

Az AEG hosszú időn át gyártott filmvetítőgépeket[7]

  • Stillstandsmaschine 1919 Projektor 35 mm
  • Theatermaschine 1920 Projektor 35 mm
  • Triumphator I–III 1924–1935 Projektor 35 mm ACR 0710
  • Successor (Lehrmeister) 1925–1935 Projektor 35 mm
  • Kofferkino 1927 encased Projektor 35 mm
  • Lehrmeister 1929 Projektor 35 mm ACR 0709 (Leitz)
  • Mechau Modell 4 1929–1934 Projektor 35 mm
  • Euro K 1938–1942 Projektor 35 mm
  • Euro M 1936 Projektor 35 mm
  • Euro G 1938 Projektor 35 mm, Interlock-Version (G-MB)
  • Euro M2 1939–1944 Projektor 35 mm

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az AEG című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Wirtschaft: AEG: abgemagerte Elektro-Gesellschaft. Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben auf: focus.de, 6. November 1995.
  2. ↑ Eintragung 14.11.1984: Hessen AG FFM: HRB 25000: AEG Aktiengesellschaft, Frankfurt am Main (Historie 1. AEG-TELEFUNKEN AKTIENGESELLSCHAFT); Löschdatum: 14.11.1984: Hessen AG FFM: HRB 8060: AEG-TELEFUNKEN AKTIENGESELLSCHAFT, Berlin und Frankfurt am Main
  3. ↑ Schreibweise mit c siehe: - AEG-Teilschuldverschreibung von 1962 Archiválva 2015. szeptember 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. ↑ „Auch Riesen können sterben“ von Richard Gaul bei Zeit.de: „die größte Insolvenz der Nachkriegszeit“.
  5. ↑ www.aeg.com. [2012. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 29.)
  6. ↑ Angabe im Register des Deutschen Patent und Markenamts.
  7. ↑ Kurt Enz: 100 Jahre Deutsche Filmprojektoren. Manuskriptdruck. Berlin 1996, S. 14ff.

Irodalom

[szerkesztés]
  • Peter Strunk: Die AEG. Aufstieg und Niedergang einer Industrielegende. Nicolai, Berlin 1999, ISBN 3-87584-863-2.
  • Erdmann Thiele (Hrsg.): Telefunken nach 100 Jahren - Das Erbe einer deutschen Weltmarke. Nicolaische Verlagsbuchhandlung, Berlin 2003, ISBN 3-87584-961-2.
  • 50 Jahre AEG. als Manuskript gedruckt. Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft Abt. Presse, Berlin 1956, OCLC 68693563.
  • Manfred Pohl: Emil Rathenau und die AEG. AEG Aktiengesellschaft, Berlin/ Frankfurt am Main 1988, ISBN 3-7758-1190-7.
  • Aus der Geschichte der AEG: Vor 25 Jahren: Bau der ersten AEG-Flugzeuge. In: AEG-Mitteilungen. Jahrgang 1937, Heft 10 (Oktober), S. 359–362.
  • Miron Mislin: Industriearchitektur in Berlin 1840–1910. Wasmuth Verlag, Tübingen 2002, ISBN 3-8030-0617-1, S. 388–403.
  • Peter Obst: Die Industrie am Humboldthain (Maschinenfabrik), AEG 1896–1984. Innovations-Zentrum Berlin Management (IZBM).
  • S. Müller, K. Wittig, S. Hoffmann: Empirische Befunde zum Konsumentenboykott. Der Fall AEG/Electrolux. Dresdner Beiträge zur Betriebswirtschaftslehre Nr. 116/06, 2006. (mehr dazu)
  • Hans-Heinrich von Fersen: Autos in Deutschland 1920–1939.
  • Gert Hautsch: Das Imperium AEG-Telefunken, ein multinationaler Konzern. Frankfurt am Main 1979.
  • Felix Pinner: Emil Rathenau und das elektrische Zeitalter. Akademische Verlagsgesellschaft, Leipzig 1918, 362043442 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában.
  • Harri Czepuck: Ein Symbol zerbricht, zur Geschichte und Politik der AEG. Dietz Verlag, Berlin 1983, 830767525 dokumentumai a Német Nemzeti Könyvtár (DNB) állományában.
  • Tilmann Buddensieg: Peter Behrens und die AEG, Neue Dokumente zur Baugeschichte der Fabriken am Humboldthain. In: Schloss Charlottenburg Berlin-Preußen. Deutscher Kunstverlag, München 1971.
  • Jahresringe Verband für Vorruhestand und aktives Alter, Land Brandenburg e. V. (Hrsg.): Zeitzeugnisse 1945–1990. Teil I (1999) und II (2000).
  • Thomas Irmer: Eine Werks-Stiftung für Frauen - Zur Geschichte der „Mathilde-Rathenau-Stiftung“ für weibliche Beschäftigte der »Allgemeine Elektricitäts-Gesellschaft« (AEG) 1892-1933. In: Andreas Ludwig, Kurt Schilde (Hrsg.): Jüdische Wohlfahrtsstiftungen. Fachhochschulverlag, Frankfurt am Main 2010, S. 213–237.
  • Thomas Irmer: Zwangsarbeit für die deutsche Elektroindustrie im besetzten Polen – Die »Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschaft« (AEG) und das Kabelwerk Krakau 1941-1944. In: Andreas Heusler, Mark Spoerer, Helmuth Trischler (Hrsg.): Rüstung, Kriegswirtschaft und Zwangsarbeit im »Dritten Reich«. (= Perspektiven. Schriftenreihe der BMW Group – Konzernarchiv, Bd. 3), R. Oldenbourg, München 2010, ISBN 978-3-486-58858-3, S. 87–105.
  • Thomas Irmer: „allmand cochon“ – Widerständiges Verhalten von ausländischen Zwangsarbeiterinnen und Zwangsarbeitern am Beispiel von AEG/Telefunken in Berlin. In: Hans Coppi, Stefan Heinz (Hrsg.): Der vergessene Widerstand der Arbeiter. Gewerkschafter, Kommunisten, Sozialdemokraten, Trotzkisten, Anarchisten und Zwangsarbeiter. Karl-Dietz-Verlag, Berlin 2012, ISBN 978-3-320-02264-8, S. 248–262.

További információk

[szerkesztés]
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg az aeg címszót a Wikiszótárban!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=AEG&oldid=27607730”