A–3 Skywarrior

A–3 Skywarrior
EA-3B
Funkció	stratégiai bombázó
Gyártó	Douglas Aircraft Company
Tervező	Ed Heinemann
Gyártási darabszám	282db
Személyzet	3 fő
Első felszállás	1952. október 28.
Szolgálatba állítás	1956
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	23,27 m
Fesztáv	22,10 m
Magasság	6,95 m
Szárnyfelület	75,4 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	17 876 kg
Max. felszállótömeg	37 195 kg
Hajtómű
Hajtómű	2 db Pratt & Whitney J57 –P –10
Tolóerő	46,7 kN
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	982 km/h
Hatósugár	3380 km
Legnagyobb repülési magasság	12 495 m
Szárny felületi terhelése	421 kg/m²
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	2 db M3L gépágyú
Háromnézeti rajz
A Wikimédia Commons tartalmaz A–3 Skywarrior témájú médiaállományokat.

Az A–3 Skywarrior (korábban A3D) amerikai stratégiai bombázó repülőgép, melyet az Amerikai Haditengerészet az 1950-es évek közepétől üzemeltetett. 39 évig állt szolgálatban és ezzel a leghosszabb szolgálati idejű hajófedélzeti repülőgép az amerikai haditengerészetnél. Hivatalos neve mellett a Whale, vagyis „Bálna” becenevet kapta. Belőle fejlesztették ki az Amerikai Légierő számára a B–66 Destroyer könnyűbombázót.

Története

Az A–3 Skywarriort az 1950-es években az amerikai haditengerészeti légierő nukleáris bombázójának szánták, de a flotta végül más típusokat jelölt ki erre a feladatra. A Skywarriornak meg kellett hát újulnia, azaz más feladatköröket kellett betöltenie. Hosszú éveken át légi utántöltésre, elektronikus és fotófelderítésre, elektronikus hírszerzésre, szállító feladatokra és kiképzőrepülésekre használták. Bombázásra nem. A Skywarrior XA3D–1 jelű prototípusa 1952. október 28-án szállt fel első ízben a kaliforniai Edwards Légibázisról. A gyártás során két fő változat készült. Az első az A3D–1 volt, amelyből 50 darab készült a Douglas gyártósorain. Az erősebb, módosított változat az A3D–2 volt, amelyből sokkal többet, 230-at gyártottak. Valamennyi alváltozat erre a két alaptípusra épült, elsősorban az A3D-2-re.

Mivel a repülőgéptípusok jelölésének rendszere egyre kaotikusabb formát kezdett ölteni, 1962-től valamennyi haderőnemnél egységesítették és egyszerűsítették azt. 1962-től tehát az A3D–1-ből A-3A lett, az A3D–2 pedig A–3B. A különböző változatok feladatát az A betű előtti további betűjelzés tette egyértelművé.

Típusváltozatok

• XA3D–1 – prototípus
• A3D–1 – 50 darab készült
• A3D–2 – 230 darab készült
• KA–3B – légi utántöltő feladatokat látott el
• EKA–3B – légi utántöltésre és elektronikus hadviselésre egyaránt alkalmas változat
• EA–3B – elektronikus ellentevékenységre és felderítésre kialakított változat
• TA–3B – navigációs és harcászati kiképzésre specializált változat
• RA–3B – fotófelderítő változat
• ERA–3B – elektronikai felderítésre és kommunikációs ellentevékenységre specializált változat

Alkalmazása

Részt vett a vietnámi háborúban többféle feladatkörben (légi utántöltés, felderítés, elektronikai ellentevékenység). Az A–3-asok részt vettek az 1991-es Öbölháborúban, majd még abban az évben elbúcsúztak az aktív haditengerészeti szolgálattól.

Források

• Szórád Tamás: Repül a Bálna!. airbase.blog.hu, 2010. szeptember 23. (Hozzáférés: 2018. október 10.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Douglas A-3 Skywarrior című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.