95. szimfónia (Haydn)
Megjelenés
Joseph Haydn: 95. szimfónia | |
Az első tétel nyitó taktusai Haydn partitúrájában. (British Library) | |
Zeneszerző | Joseph Haydn |
Opusszám | Hob. I:95. |
Keletkezés | 1791 |
Ősbemutató | 1791. |
Megjelenés | 1791 |
Hangnem | c-moll |
Időtartam | kb. 20 perc |
Tételek | 1. tétel – Allegro moderato 2. tétel – Andante |
A 95., c-moll szimfónia (Hob. I:95) Joseph Haydn „Londoni szimfóniák” néven ismert zenekari sorozatának egyetlen moll hangnemű darabja, és a sorozat egyetlen szimfóniája, melynek nyitótétele nem lassú bevezetéssel kezdődik. Az 1791-ben született művét az első angliai utazása során írta.
Tételek
[szerkesztés]A mű szabályos négytételes formájú, fuvolára, két oboára, két fagottra, két kürtre, két trombitára, timpanira és vonószenekarra hangszerelte Haydn.
- 1. Allegro moderato (szonátaforma; c-moll, C-dúrban záródik)
- A tétel kezdése meghökkenti a hallgatót, öt erőteljes akkorddal indul, majd hatásos szünet után a hegedűkön megszólaló lágy, tétova dallammal folytatódik a főtéma. A főtéma témafeje többször is felhangzik később a kidolgozási részben is, viszont a visszatérésben elhagyja Haydn. A melléktéma derűs C-dúrban jelenik meg. A tételnek a c-moll hangnemhez kapcsolódó tragikus, szenvedélyes karakterekre nem hat az egész tételen át, a befejező szakasza már C-dúrban szól.[1]
- 2. Andante (variációs forma; Esz- dúr)
- A variációs formában megírt lassú tétel bensőséges kamarazene.[2] A szimfónia a Haydn korában szokásos hangnemi rend szerinti Esz-dúrban, az első tétel párhuzamos dúr hangnemében szól, a tételben az első variáció főszereplője a szólócselló, ill. a szólóhegedű, majd a második variáció esz-mollra sötétedik, sok meglepetést hoz: váratlan szüneteket, „ijesztgető” fortissimo tutti-akkordokat.
- 3. Menuetto – Trio (háromtagú forma, c-moll, a trio C-dúr)
- A népies kedélyességgű harmadik tétel nevezetessége a trióban felhangzó, technikailag igényes csellószóló.[3] A háromtagú formájú, hagyományosan főrész-trió-főrész felépítésű tétel főrészének zárásakor visszatér a sötét tónusú c-moll hangnem, ezt különös „fénytörésként” egy nagyobb szünet után megszólaló, fájdalmas hatású nápolyi szext akkorddal hozza vissza.
- 4. Finale: Vivace (rondó forma; C-dúr)
- A művet nagyszabású tétel zárja, a londoni szimfóniákra jellemző, népies hangvétellel, polifon, ellenpontozó szakaszokkal.
A zárótétel nyitó témája:
Média
[szerkesztés]
Lásd még: szimfonikus művek (kategórialap)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ c-moll szimfónia, Hob. I:95. Nemzeti Filharmonikusok. (Hozzáférés: 2023. május 21.)
- ↑ Pándi Marianne. Hangversenykalauz I. Zenekari művek. Zeneműkiadó, 36. o. (1972)
- ↑ Pándi Marianne. Hangversenykalauz I. Zenekari művek. Zeneműkiadó, 36. o. (1972)