76 mm-es 1936 mintájú hadosztályágyú (F–22)
 |
Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
| 76 mm-es 1936 mintájú hadosztályágyú (F–22) | |
 | |
| 76 mm-es 1936 mintájú hadosztályágyú a szentpétervári tüzérségi múzeumban kiállítva | |
| Gyártási adatok | |
| Típus | tábori ágyú |
| Ország |  Szovjetunió |
| Tervező | a V.G. Grabin vezette 92-es számú üzem tervezőirodája |
| Alkalmazás | |
| Alkalmazó ország | Szovjetunió Románia |
| Háborús alkalmazás | Szovjet–japán határkonfliktusok, Téli háború, második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 76,2 mm |
| Lőszer | 76,2×385 mm R |
| Tömeg | harc közben: 1,62 t vontatás közben: 2,82 t |
| Fegyver hossza | 7120 mm |
| Csőhossz | 3890 mm |
| Gyakorlati tűzgyorsaság | 15 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 710 m/s |
| Max. lőtávolság | 14 000 m |
| Oldalirányzás | 60° |
| Magassági irányzás | mínusz 5° plusz 75° |
A 76 mm-es 1936 mintájú hadosztályágyú (F–22) (oroszul:76-мм дивизионная пушка образца 1936 года (Ф-22)) szovjet tüzérségi eszköz, melyet 1936-ban rendszeresítettek a Vörös Hadseregben. Az ágyút bevetették a szovjet-japán háborúban a Távol-Keleten, a téli háborúban és a második világháborúban is. A világháború alatt a Wehrmacht sok F–22-est zsákmányolt, majd modernizálásuk után eredeti tulajdonosaik ellen használta őket.
Leírás
[szerkesztés]Az F–22 fél-univerzális löveg volt; hadosztály-lövegként és - bizonyos mértékig - légvédelmi lövegként is lehetett használni. Lövegtalpai szétterpeszthetőek, acélkerekeit gumiabronccsal látták el. Závárzata félautomata, függőlegesen mozgó, csúszó lövegzár; a hátrasikló mechanizmus egy hidraulikus fékből és egy hidropneumatikus helyretolóból állt. Az irányzékok és a lövegcső emelőkarjai a cső két oldalán találhatóak. A töltényűr a szabványos 1900-as mintájú lövedékekhez készült, így a löveghez használhatták a korábban kifejlesztett 76,2 mm-es hadosztály-lövegek lövedékeit is.
Fejlesztés és sorozatgyártás
[szerkesztés]
Az 1930-as évek elején a Vörös Hadsereg parancsnoksága fontolóra vette egy univerzális löveg kifejlesztését - egy olyan lövegét, amely használható tábori ágyúnak és légvédelmi lövegnek egyaránt. Mihail Nyikolajevics Tuhacsevszkij, aki a hadianyagügyi osztály vezetője volt 1931 és 1934 között, parancsba adta univerzális (360°-os oldalirányzással) és fél-univerzális lövegek fejlesztését.
Más tüzérségi eszközöket tervező irodák mellett a lövegeket a Krasznyij Putilovec üzem tervezőirodájában (L–1 és L–2 univerzális lövegek), a 8-as számú üzem tervezőirodájában (25K, 31K és 32K fél-univerzális lövegek) és a GKB–38 irodában (A–52 univerzális és A–51 fél-univerzális lövegek) tervezték. A GKB–38-ast 1933-ban bezárták, Vaszilij Gavrilovics Grabin, az A–51-es löveget tervező csapat főtervezője, az új Novoje Szormovo (92-es számú) üzem tervezőirodájának vezetője lett. 1934-ben az A–51-est, melyet az F–20 jelöléssel láttak el, befejezték, de Grabin nem volt megelégedve az eredménnyel, így egy új lövegen, az F–22-n kezdett dolgozni.
1935 áprilisában három prototípus készült el az F–22-ből, ebből kettő szétterpeszthető lövegtalppal. Az összes prototípust ellátták csőszájfékkel, töltényűrjüket pedig meghosszabbították az új kísérleti lövedékekhez (súly 7,1 kg, csőtorkolati sebesség 710 m/s, maximális lőtávolság 14 060 méter). A gyári próbákat május 8-án kezdték; június 9-én a Moszkvához közeli Szofrinszki lőtérre szállították a prototípusokat. Június 14-én más tüzérségi eszközök mellett bemutatták a prototípusokat az ország vezetősége, köztük Sztálin előtt. Az F–22 jó benyomást keltett, majd csapatpróbára küldték, amely december 16-án fejeződött be. 1935 júliusában a gyárat 10 darab löveg legyártásával bízták meg. 1936 márciusában négy löveget átadtak a Vörös Hadseregnek tesztelésre, amely április 22-ig folytatódott. Néhány hiányosság ellenére 1936 május 11-én a löveget 76 mm-es 1936 mintájú hadosztályágyú (F–22) (oroszul:76-мм дивизионная пушка образца 1936 года (Ф–22)) jelöléssel hadrendbe állították. A végleges típusról hiányzott a csőszájfék (amely - a hadsereg szerint - túl sok port ver fel, felfedve ezzel a löveg pozícióját) és átkalibrálták az 1900-as mintájú lövedékek használatára.
Az F–22 ágyút két üzemben gyártották, a 92-es számúban és a Kirov üzemben. A gyártás lassan folyt a régebbi lövegekhez képest sokkal kifinomultabb konstrukció miatt, illetve a tervezési hibák kijavítása miatt. 1936-ban mindössze 10 darabot gyártottak, 1937-ben 417-et, 1938-ban 1002-t, 1939-ben 1503-at. Ezután a gyártást egy új löveg, a 76 mm-es 1939 mintájú hadosztályágyú (USZV) hadrendbe állítása miatt leállították.
Szervezés és alkalmazás
[szerkesztés]Vörös Hadsereg
[szerkesztés]Az 1939-es szervezési feljegyzések szerint minden lövész-hadosztály alá két tüzérségi ezredet osztottak - egy könnyű ezredet (egy 76 mm-es ágyúkból álló zászlóalj három üteggel, ütegenként négy löveggel; két vegyes zászlóalj, amely esetén egy 76-mm-es lövegekkel felszerelt ütegből és két 122 mm-es tarackokkal felszerelt ütegből állt) és egy tarack ezredet, összesen 20 darab 76 mm-es löveggel hadosztályonként. 1940 júniusában a 76 mm-es lövegekkel felszerelt zászlóaljakat leváltották, így mindössze 8 löveg maradt. 1942 márciusában egy harmadik vegyes zászlóaljat (egy 76 mm-es lövegekkel felszerelt és egy 122 mm-es tarackokkal felszerelt üteggel) hozzáadtak az előzőekhez, így a 76 mm-es lövegek száma 12 darabra nőtt.
A gépesített hadosztályok két vegyes zászlóaljjal rendelkeztek (egy 76-mm-es lövegekkel felszerelt üteg és két 122 mm-es tarackokkal felszerelt üteg), összesen 8 darab 76 mm-es löveggel. A lovashadosztályok 1941 augusztusáig szintén rendelkeztek 8 darab 76 mm-es löveggel, ezt követően a tüzérségi hadosztályt megszüntették.
Az F–22 lövegeket páncéltörő tüzérségi dandárok (24 darab) is használták, 1942-től a harckocsivadász dandárok 16 löveggel, a könnyű tüzérségi dandárok 60-72 löveggel rendelkeztek.
Az F–22 lövegeket az 1938-as haszan-tavi csata folyamán már bevetették. A fegyvereket a téli háborúban is alkalmazták. 1941 június 1-jén a Vörös Hadsereg 2844 darab F–22 löveggel rendelkezett. Sokat elveszítettek de néhány hadrendben maradt a világháború végéig. Például két tüzérségi ezred (40 darab löveggel) részt vett a kurszki csatában. Főleg tábori lövegként, néha páncéltörő lövegként használták, de soha nem vetették be repülőgépek ellen.
Egyéb üzemeltetők
[szerkesztés]
1941-42-ben a Wehrmacht százával zsákmányolt F–22 ágyúkat. Eredetileg tábori lövegként rendszeresítették 7,62 cm Feldkanone 296(r) jelöléssel. Az 1941-es év végén úgy döntöttek, hogy páncéltörő ágyút építenek a fegyverből, amely a 7,62 cm Panzerabwehrkanone 36(r) jelöléssel került a csapatokhoz. A módosítások között szerepelt az újrahuzagolás nagyobb lőszerre, a módosított hátrasikló rendszer, a kezelőkarok a lövegcső bal oldalára helyezése. A magassági irányzás lehetőségét korlátozták, a lövegek nagy részét ellátták csőszájfékkel. Új típusú lőszert gyártottak a löveghez. A PaK 36(r) 1942 tavaszán került a csatatérre. 560 darabot építettek át, néhányat közülük a Marder II és Marder III páncélvadászok felfegyverzésére használtak. Kilenc F–22 löveget eredeti kialakításukban Sd.Kfz. 6 féllánctalpas vontatókra helyeztek, jelölésük Sd.Kfz. 6 mit 7,62 cm Feldkanone 36(r) lett.
Romániában néhány zsákmányolt F–22 löveget T–60 könnyű harckocsik alvázára építettek, ezzel létrehozva a TACAM T–60 önjáró löveget. A típusból 30 darab készült.
A finn hadsereg 29 löveget zsákmányolt, majd további 47 darabot vásárolt Németországtól a második világháború alatt. A lövegeket 76 K 36 jelöléssel rendszeresítették. 1960-ig aktív szolgálatban voltak, az 1990-es évekik pedig raktárkészleten tárolták őket.
Összegzés
[szerkesztés]Az ötlet, miszerint létrehoznak egy 76 mm-es hadosztályágyút légvédelmi képességekkel, zsákutcának számított a következő okok miatt:
- Egy légvédelmi lövegnek erős ballisztikára és 360°-os oldalirányzásra van szüksége, amely a löveget szükségtelenül méretessé és drágává teszi hadosztály-lövegként.
- A frontvonalbeli légvédelmi lövegek fő feladata a zuhanóbombázók és az alacsonyan repülő gépek elleni védelem, amely célra a kis űrméretű gépágyúk sokkal inkább alkalmasak, mint egy 76 mm-es löveg.
Az F–22 tervezéséből adódóan egy gyenge teljesítményű légvédelmi löveg és egy közepes méretű tábori löveg lett. Nem volt körbeforgatható, csőtorkolati sebessége alulmúlta még a régi 76 mm-es 1915/1928 mintájú légvédelmi löveget is, melynek sebessége 730 m/s volt. A závárzat automata mechanizmusa 60°-os magassági szögtartomány felett nem működött, így csökkent a tűzgyorsasága. Kezdeti vizsgálódás után a Vörös Hadsereg felhagyott az F–22 légvédelmi lövegként való alkalmazásával - a löveget soha nem látták el légvédelmi lövedékekkel és a feladatkörhöz szükséges irányzékokkal. Feljegyzések sincsenek arról, hogy a löveget légvédelmi célra alkalmazták volna. Hadosztály-lövegként, az F–22 szintúgy rendelkezett hátrányokkal. Igen nagy és nehéz volt, ami csökkentette mozgathatóságát. Páncéltörő fegyverként való alkalmazását nehezítette, hogy az irányzékokat és kezelőkarokat a lövegcső különböző oldalain helyezték el. Gyártása nehéz volt, maga a fegyver pedig megbízhatatlan. A 76 mm-es 1902/30 mintájú hadosztályágyúhoz képest lőtávolsága és páncélátütő-képessége jobb volt, de nem jelentősen.
Megjegyzendő, hogy a német leszármazottja, a 7,62 cm PaK 36(r) igen jól bevált páncéltörő eszköznek bizonyult.
Lőszer
[szerkesztés]| Rendelkezésre álló lőszertípusok | |||||
| Típus | Modell | Súly, kg | Töltetsúly, g | Csőtorkolati sebesség, m/s | Lőtávolság, m |
| Páncéltörő lövedékek | |||||
| APHE-T | BR–350A | 6,3 | 155 | 690 | 7000 |
| APHE-T | BR–350B | 6,5 | 119 | 690 | 7000 |
| AP-T | BR–350BSP | 6,5 | - | 690 | 7000 |
| Köztes kaliber (1943 áprilisától) | BR–354P | 3,02 | - | 500 | |
| Kumultatív (1943 májusától) | BP–350A | 5,28 | 623 | ||
| Nagy rombolóerejű és repesz-romboló lövedékek | |||||
| Robbanórepesz, acél | OF–350 | 6,2 | 710 | 706 | 13 630 |
| Repesz, acélos vas | O–350A | 6,21 | 540 | 706 | 13 630 |
| Robbanórepesz | OF–350V | 6,2 | |||
| Robbanórepesz, kis mennyiségben | OF–363 | 7,1 | 710 | 14 000 | |
| Nagy rombolóerejű, acél, régi orosz | F–354 | 6,41 | 785 | 706 | 13 200 |
| Nagy rombolóerejű, acél, régi orosz | F–354M | 6,1 | 815 | ||
| Nagy rombolóerejű, acél, régi francia | F–354F | 6,41 | 785 | ||
| Srapnel lövedékek | |||||
| Srapnel 22 sec/D csővel | Sh–354 | 6,5 | 85 (260 golyóval) | 652 | 6000 |
| Srapnel T–6 csővel | Sh–354T | 6,66 | 85 (250 golyóval) | 645 | 9000 |
| Srapnel | Sh–354G | 6,58 | 85 | ||
| Srapnel | Sh–361 | 6,61 | - | 692 | 8600 |
| Kartács lövedékek | |||||
| Kartács lövedék | Sh–350 | 549 golyó | 200 | ||
| Füst lövedékek | |||||
| Füst | D–350 | 6,45 | 80 TNT + 505 sárga foszfor | ||
| Füst, acélos vas | D–350S | 6,45 | 66 TNT + 380 sárga foszfor | ||
| Gyújtólövedékek | |||||
| Gyújtólövedék, acél | Z–350 | 6,24 | 240 | 705 | 9600 |
| Gyújtólövedék | Z–354 (3890 terv) | 6,5 (6,66) | 240 | ||
| Gyújtólövedék | Z–354 | 4,65 | 240 | ||
| Egyéb lövedékek | |||||
| Vegyi-repesz | OH–350 | 6,25 | 706 | 13 630 | |
| Páncélátütő táblázat | ||
| BR–350A páncéltörő lövedék | ||
| Távolság, m | 60°-os becsapódási szög, mm | 90°-os becsapódási szög, mm |
| 100 | 67 | 82 |
| 500 | 61 | 75 |
| 1000 | 55 | 67 |
| 1500 | 49 | 60 |
| Ezek az adatok szovjet páncélátütő mérések eredményei. Nem közvetlenül összehasonlíthatóak a nyugati adatokkal. | ||
Források
[szerkesztés]
- Shirokorad A. B. - The genius of the Soviet Artillery: The triumph and the tragedy of V. Grabin, M. AST, 2002 (А.Б.Широкорад. Гений советской артиллерии: триумф и трагедия В.Грабина. - М.,ООО Издательство АСТ, 2002., ISBN 5-17-013066-X)
- Shirokorad A. B. - The God of War of the Third Reich - M. AST, 2002 (Широкорад А. Б. Бог войны Третьего рейха. — М.,ООО Издательство АСТ, 2002., ISBN 5-17-015302-3)
- Ivanov A. - Artillery of the USSR in Second World War - SPb Neva, 2003 (Иванов А. Артиллерия СССР во Второй Мировой войне. — СПб., Издательский дом «Нева», 2003., ISBN 5-7654-2731-6)
- Shunkov V. N. - The Weapons of the Red Army, Mn. Harvest, 1999 (Шунков В. Н. - Оружие Красной Армии. — Мн.: Харвест, 1999., ISBN 985-433-469-4)
- Artillery - M. Voenizdat MoD USSR, 1953 (Артиллерия \ под общ. ред. маршала артиллерии Чистякова М. Н.- М.:Воениздат МО СССР, 1953.)
- Yefimov M.G. - A Course of Artillery Shells - M.-L. Oborongiz PCoD USSR, 1939 (Ефимов М. Г. Курс артиллерийских снарядов. - М.-Л.: Оборонгиз НКО СССР, 1939)
- Kozlovskiy D.E. - Artillery Equipment - M. Oborongiz PCoD USSR, 1939 (Козловский Д. Е. Материальная часть артиллерии. - М.: Оборонгиз НКО СССР, 1939)
- Collection of the Artillery Museum Materials, No. IV - P.-L. AIM, 1959 (Сборник исследований и материалов Артиллерийского исторического музея. Выпуск IV. \ под ред. полк. Ермошина И. П.-Л.: АИМ, 1959)
- Nikolaev A. B. - Battalion Artillery - M. Oborongiz PCoD USSR, 1937 (Николаев А. Б. Батальонная артиллерия. - М..: Оборонгиз НКО СССР, 1937)
- 76-mm gun model 1942 Service Manual (Руководство службы 76-мм пушки обр. 1942 г.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 76 mm divisional gun M1936 (F-22) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
