Ugrás a tartalomhoz

22 104-es mellékút (Magyarország)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
22 104-es mellékút
Térkép
Úttípusbekötőút
ÚtfenntartóMagyar Közút Nonprofit Zrt.
Hossza3,234[1] km
Ország Magyarország
TartományokNógrád vármegye
MérnökségekBalassagyarmat
Az út elejeHugyag
Az út végeországhatár

A 22 104-es számú mellékút három kilométer hosszú bekötőút Nógrád vármegyében. Az út Hugyag forgalmát vezeti ki a 22-es főútra. A 2019-es évben évi átlagos napi forgalma 903 jármű/nap volt.[1]

Nyomvonal

[szerkesztés]
Csomópontok, pihenőhelyek és hidak
Útkereszteződés illetve útelágazás 0
Lakott terület kezdete 0 Hugyag
0 Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonal (megállóhely)
Lakott terület vége 2 Hugyag
Völgyhíd 3 elbontott Ipoly-híd

A 22-es főútból ágazik ki, annak 32,6 kilométerénél, Hugyag közigazgatási területén. A falu lakott területét az Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonal vasúti megállóhelynél éri el, majd közel két kilométer után elhagyja azt. Az út az 1944-ben felrobbantott, majd elbontott Ipoly-híd magyarországi hídfőjéhez vezet, de az utolsó szakasza már le van zárva a közúti forgalom elől.[2]

Története

[szerkesztés]

A 2-es főút eredetileg Budapestet Kassával kötötte össze. A főút Hugyagnál, még az Ipoly-híd előtt a mai 22 104-es mellékút nyomvonalán haladt. A főút három Ipoly-hídját, így a pösténypusztai és a ráróspusztai mellett a hugyagi hidat is 1944. december 5–6-án éjjel felrobbantotta a visszavonuló német hadsereg.[2] A részben járhatatlanná vált 2-es főutat 1945 után helyezték át új nyomvonalára, Hont irányába. A hugyagi híd megmaradt magyarországi nyílását az 1950-es években bontották el, a szlovákiait pedig 1998-ban.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Évi átlagos napi forgalom 2019. Az országos közutak 2019. évre vonatkozó keresztmetszeti forgalma pp. 258–259. Magyar Közút Nonprofit Zrt., 2020. június. (Hozzáférés: 2001. június 7.)
  2. a b c Hajós Bence: Ipoly-hidak: Ipolytarnóctól Ipolyságig. Budapest: (kiadó nélkül). 2001. 24–25. o. Hozzáférés: 2021. június 7.  

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]