Ugrás a tartalomhoz

2019-es ukrajnai parlamenti választások

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 2019-es ukrajnai parlamenti választásokat 2019. július 21-én tartották, melynek során az Ukrán Legfelsőbb Tanács (Verhovna Rada) 450 képviselőjéből 424-t választottak meg. A 2019-es ukrajnai elnökválasztáson győztes és május 20-án hivatalba lépett Volodimir Zelenszkij elnök beiktatása után szinte azonnal bejelentette az eredetileg 2019 októberére tervezett választások előrehozását. A Krím orosz megszállása és a kelet-ukrajnai háború miatt a 225 egyéni választókerületből 26-ban nem tartották meg a választást, így azok ideiglenesen üresen maradtak.

Az előzetes eredmények alapján a parlamenti választáson az államfőhöz, Volodimir Zelenszkijhez kötődő A Nép Szolgája párt szerezte meg a legtöbb szavazatot. A Nép Szolgája a pártlistákra leadott szavazatok 43,13%-át kapta (a szavazatok 93%-os feldolgozottságánál). További négy párt lépte át a parlamentbe jutáshoz szükséges 5%-os bejutási küszöböt a pártlistákon. Nem teljes feldolgozottságnál az Ellenzéki Platform – Az Életért 13,5%-t, a Haza pártszövetség 8,19%-t, az Európai Szolidaritás 8,14%-t, a Hang párt 5,86%-t ért el.[1] Az egyéni választókerületek eredményei miatt a pártok mandátumainak végleges száma ezeket az eredményeket még módosíthatta.

Előzmények

[szerkesztés]

A 2014. októberi parlamenti választás alapján november 27-én hivatalba lépett parlament mandátuma 2019. november 27-ig tartott volna. A 2019. május 20-án hivatalba lépett Volodimir Zelenszki újonnan megválasztott elnök röviddel a beiktatása után, másnap a Legfelsőbb Tanács feloszlatását kezdeményezte és előrehozott választások kiírását javasolta, és erről elnöki rendeletet adott ki. Zelenszkij azzal indokolta a parlamenti feloszlatását, hogy a Hrojszman-kormány mögött nem áll parlamenti koalíció. A 2014-ben a Jacenyuk-kormány megalakítására létrehozott koalícióból 2015-ben kilépett az Ukrán Radikális Párt. Az elnöki rendelet május 24-én lépett hatályban, amikor megjelent a két hivatalos kormányzati lapban, az Urjadovij kurjerben és a Holosz Ukrajiniben. Az elnöki döntés jelentős politikai vitát eredményezett Ukrajnában, több párt jogszerűtlennek és alkotmányellenesnek minősítette az elnök lépését. 62 képviselő beadvánnyal fordult az Ukrán Alkotmánybírósághoz azzal a kéréssel, hogy nyilvánítsa alkotmányellenesnek az elnöki rendeletet.[2] Az alkotmánybíróság 2019. június 11-én kezdte meg a beadvány tárgyalását, majd június 19-i határozatában megerősítette a parlament feloszlatásáról kiadott elnöki rendeletet. Az alkotmánybíróság a döntéshez fűzött kommentárjában deklarálta, hogy a parlament és az elnök között alkotmányos konfliktus alakult ki, amelynek az ukrajnai jogszabályi környezetben nincs jogi megoldása (a választással kapcsolatos jogszabályok nem rendelkeznek egyértelműen az elnöki hatáskörökről a parlament feloszlatásával kapcsolatban). Ezért az alkotmányos konfliktus feloldásának legjobb módja az előrehozott parlamenti választás megtartása. Ukrajna Alkotmánya 5. paragrafusának második bekezdése alapján.[3] Ezt követően az ukrán Központi Választási Bizottság (CVK) 2019. július 21-ére írta ki a parlamenti választás megtartását.

Választások lebonyolítása

[szerkesztés]

Ukrajnában vegyes arányos parlamenti választási rendszer van. A 450 fős parlament, az Ukrán Legfelsőbb Tanács képviselőinek felét, 225 főt pártlistáról, másik felét egyéni választókerületből választák képviselővé. A választás egyfordulós. A pártlisták esetében 5%-kos bejutási küszöb létezik. Az egyéni választókerületekben egyszerű többségi szavazással választanak, tehát az nyer, aki a legtöbb szavazatot kapja. Több politikai erő is rendszeresen felveti, hogy a pártszövetségek esetében a bejutási küszöböt emeljék 5-ről 10%-ra. Ennek egyik fő támogatója Zelenszkij elnök.

A Krím 2014. márciusi orosz megszállása, valamint a kelet-ukrajnai háború miatt Ukrajna egy részén nem tartják meg a szavazást. Ez érinti a Krími Autonóm Köztársaságot, valamint a Donecki és a Luhanszki terület orosz szeparatisták által ellenőrzött területét, így a választáson a jogosultak kb. 12%-a nem tud részt venni. Emiatt az érintett 26 választókerületből nem választanak egyéni jelöltet, ezek a parlamenti helyek betöltetlenek lesznek.

A korábbi választások gyakorlattól eltérően a katonák számára nem alakítottak ki speciális szavazóköröket, ezen a választáson ők is választókerületek normál szavazóköreiben szavaznak.

Három cég készít exit poll felmérést a választás ideje alatt: a Demokratikus Kezdeményezések Alapítvány, a Razumkov Központ és a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet. Az exit poll felmérések első eredményeit a választás napján 22:00-tól teszik közzé a Központi Választási Bizottság honlapján, de a cégek már 20:00-tól publikálhatnak adatokat.[4]

A végleges eredményt a Központi Választási Bizottságnak legkésőbb 2019. augusztus 5-ig kell kihirdetnie.

Pártlisták és jelöltek

[szerkesztés]
A pártlistás szavazólap

A Központi Választási Bizottság összesen 5845 képviselőjelöltet vett nyilvántartásba. Közülük 2674 fő pártlistán, 3171 fő az egyéni választókerületekben indul. A 3171 egyéni jelölt közül 1436 fő valamilyen párt képviseletében, míg 1735 fő függetlenként indul a választáson.[5]

A választásra 22 párt és pártszövetség állított listát, amelyet a Központi Választási Bizottság 2019. június 26-án véglegesített.[6] A pártlisták szempontjából az egész ország egy többmandátumos választókerületet alkot.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) három egyéni képviselőjelöltet indított: Brenzovics László (elnök), Barta József. Ennek bejelentésekor a szervezet sajnálatát fejezte ki, amiért mindeddig nem sikerült elérni magyar többségű választókörzet kialakítását, és hogy a jelenlegi körzetfelosztás „szinte teljesen ellehetetleníti a magyarság képviselőjének a parlamentbe jutását.”[7]

A választásra nem állított pártlistát Vitalij Klicsko kijevi polgármester Ukrán Demokratikus Szövetség a Reformokért (UDAR) pártja, a párt jelöltjei csak egyéni kerületekben indulnak.[8]

Annak ellenére, hogy Miheil Szaakasvili pártja, az Új erők mozgalma önálló pártlistát állított a választásra, Szaakasvili július 19-én A Nép Szolgája párt támogatására szólította fel híveit.[9]

Pártok és pártszövetségek

[szerkesztés]

A választásra regisztrált pártok és pártszövetségek a listavezetőkkel, a regisztráció sorrendjében:[10]

  1. Ellenzéki Blokk (Opozicijnij blok) – Jevhenyij Murajev
  2. Erő és becsület (Szila i cseszty) – Ihor Szmesko
  3. Haza (Batykivscsina) – Julija Timosenko
  4. Hazafi (Patriot) – Mikola Holomsa
  5. Az emberek ereje (Szila ljudej) – Olekszandr Szolontaj
  6. Ellenzéki Platform – Az Életért (Opozicijna platforma – Za zsittya) – Jurij Bojko
  7. Ukrajnai Zöldek Pártja (Partyija zelenih Ukrajini) – Tetyana Bodun
  8. Fáklya (Fakel) – Tetyana Odnoroh
  9. Önsegély (Szamopomics) – Andrij Szadovij
  10. Európai Szolidaritás (Jevropejszka szolidarnyiszty) – Petro Porosenko
  11. Hrojszman Ukrán Stratégiája (Ukrajinszka Sztratehija Hrojszmana) – Volodimir Hrojszman
  12. Polgári Álláspont (Hromagyanaszka pozicija) – Anatolij Hricenko
  13. Szociális igazságosság (Szocialna szpravedliviszty) – Alla Slapak
  14. A Nép Szolgája (Szluha narodu) – Dmitro Razumkov
  15. A jog ereje (Szila prava) – Andrij Szencsenko
  16. Oleh Ljasko Radikális Pártja (Radikalna partyija Oleha Ljaska) – Oleh Ljasko
  17. Sarij Pártja (Partyija Sarija) – Olha Bondarenko
  18. Hang (Holosz) – Szvjatoszlav Vakarcsuk
  19. Függetlenség (Nezalezsnyiszty) – Anatolij Mohiljov
  20. Ukrán Agrárpárt (Ahrarna partyija Ukrajini) – Mihajlo Poplavszkij
  21. Szabadság (Szvoboda) – Oleh Tyahnibok
  22. Új erők mozgalma (Ruh novih szil) – Miheil Szaakasvili

A listát állító szervezetek közül több pártszövetségként indul a választáson. A Szabadság (Szvoboda) a Jobb szektorral (Pravij szektor) és a Nemzeti test (Nacionalnij korpusz) pártokkal közösen egységes nacionalista listát állított.[11] Szintén pártszövetségként indul az Ellenzéki blokk, amelynek listáján a Béke és fejlődés párt (Partyija miru i rozvitku), a Mieink (Nasi) párt, az Újjászületés párt (Partyija Vidrodzsennya) és a Bizalom az ügyekben (Dovirja szpravam) pártok is helyet kaptak.[12] A Haza párt listáján indul Szerhij Taruta Alap (Osznova) nevű pártja, Valentin Nalivajcsenko Igazságosság (Szpravedliviszty) pártja is.[13]

Közvéleménykutatási eredmények

[szerkesztés]

A közvéleménykutatási felmérések szerint öt pártnak és pártszövetségnek volt nagy valószínűséggel esélye az 5%-os bejutási küszöb elérésére és a parlamentbe kerülésre: A Nép Szolgája párt, Az Ellenzéki Platform – Az Életért, az Európai Szolidaritás, a Haza és a Hang pártok.

A legtámogatottabb párt A Nép Szolgája párt volt, amelynek eredményét májustól az egyes közvéleménykutató cégek 40 és 50% között mérték. A második legtöbb támogatóval az Ellenzéki Platform – Az Életért nevű pártszövetség rendelkezett (10,5% támogatottság; két vezető személyisége Jurij Bojko és Viktor Medvedcsuk). Harmadik helyen állt az Európai Szolidaritás, Petro Porosenko korábbi államfő pártja 8% körüli támogatottsággal. A felmérés szerint a parlamentbe jutás 5%-os küszöbének átlépésére esélyes volt még a Julija Timosenko vezette Haza párt (Batykivscsina) párt, valamint Szvjatoszlav Vakarcsuk Hang (Holosz) nevű pártja.

Kimutatható támogatottsággal rendelkezett még kb. fél tucat párt, de ezek eredménye akkor az 5%-os küszöb alatt alakult: az Ihor Szmesko vezette Erő és becsület párt, valamint az Ukrán Agrárpárt is.

A szakértő elemzések előre jelezték A Nép Szolgája párt fölényes győzelmét, sőt néhány elemző reális lehetőségnek tartotta, hogy abszolút többséget szerezzen. Ehhez legalább 226 képviselői helyre van szükség a 450 fős parlamentben.

Julija Timosenko korábban úgy nyilatkozott, hogy adott esetben elképzelhetőnek tartja a koalíciót A Nép Szolgája és a Hang pártokkal.[14]

Részvételi arány

[szerkesztés]
A részvételi arány választókerületek szerint (a szürkével jelölt választókerületekben nem volt szavazás)

A választáson a szavazásra jogosultak 49,48%-a vett részt. A szavazás során 12:00-kor a részvételi arány országosan 19,21%, 17:00-kor 36,57% volt.[15]

Az eredmény

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Центральна виборча комісія - Вибори народних депутатів України 2019. www.cvk.gov.ua. (Hozzáférés: 2019. július 23.)
  2. ↑ До Конституційного Суду України надійшло конституційне подання 62 народних депутатів України | Конституційний Суд України. www.ccu.gov.ua. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  3. ↑ КСУ визнав конституційним Указ Президента «Про дострокове припинення повноважень Верховної Ради України та призначення позачергових виборів» (оновлено) | Конституційний Суд України. www.ccu.gov.ua. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  4. ↑ Екзит-поли парламентських виборів в Україні 2019 (orosz nyelven). РБК-Украина. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  5. ↑ До Верховної Ради балотуються 5845 кандидатів (ukrán nyelven). glavcom.ua. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  6. ↑ Хто йде на вибори в Раду: список партій (orosz nyelven). РБК-Украина. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  7. ↑ Megnevezte képviselőjelöltjeit a KMKSZ az előrehozott ukrán parlamenti választásokra (Karpatalja.ma, 2019-06-08)
  8. ↑ Удар Кличка йде на вибори до ВР лише за мажоритаркою (uk-UA nyelven). 112.ua. [2019. július 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  9. ↑ Саакашвілі закликав прихильників віддати голоси за "Слугу народу". LB.ua. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  10. ↑ Центральна виборча комісія - Вибори народних депутатів України 2019. www.cvk.gov.ua. (Hozzáférés: 2019. július 23.)
  11. ↑ Націоналістичні організації йдуть на вибори єдиним списком, перший номер – Тягнибок (ukrán nyelven). Радіо Свобода. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  12. ↑ «Опоблок» об’єднався з Мураєвим, Кернесом та Трухановим (ukrán nyelven). racurs.ua. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  13. ↑ «Батьківщина» Тимошенко та «Основа» Тарути обʼєдналися для виборів у Раду (ukrán nyelven). thebabel.com.ua, 2019. május 31. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  14. ↑ новости, #Буквы-все важные и свежие: Тимошенко назвала партии, с которыми готова пойти в коалицию в Раде. bykvu.com. (Hozzáférés: 2019. július 21.)
  15. ↑ Центральна виборча комісія - Вибори народних депутатів України 2019. cvk.gov.ua. [2019. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 21.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=2019-es_ukrajnai_parlamenti_választások&oldid=25902842”