2016-os Firestone 600
![]() | |
![]() | |
Versenyadatok | |
Dátum | 2016. augusztus 27. |
Hivatalos elnevezés | 2016 Firestone 600 |
Helyszín | Fort Worth, Texas, Amerikai Egyesült Államok |
Versenypálya | 2,605 mi |
Versenytáv | 184 kör, 213,61 mi |
Pole-pozíció | |
Versenyző | ![]() (Andretti Autosport) |
Átlagebesség | 217,137 mi/h |
Leggyorsabb kör | |
Versenyző | ![]() (Chip Ganassi Racing) |
Átlagsebesség | 214,851 mi/h |
Dobogó | |
Első | ![]() (Rahal Letterman Lanigan Racing) |
Második | ![]() (Schmidt Peterson Motorsports) |
Harmadik | ![]() (Chip Ganassi Racing) |
A 2016-os Firestone 600 lett volna a 2016-os IndyCar Series szezon kilencedik futama. A versenyt eredetileg június 11-én rendezték meg a Texasi Fort Worthban. Azonban a versenyt a 71. körben a heves esőzés miatt megszakították. A futamot másnapra tolták, de az eső miatt szintén nem tudták megrendezni, ezért augusztus 27–én a 72. körtől kezdve folytatták a futamot. A versenyt az ABC közvetítette.
Nevezési lista[szerkesztés]
Csapat | Első versenyző | Második versenyző | Harmadik versenyző | Negyedik versenyző | ||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Team Penske | 2 | ![]() |
3 | ![]() |
12 | ![]() |
22 | ![]() |
Schmidt Peterson Motorsports | 5 | ![]() |
7 | ![]() |
||||
Chip Ganassi Racing Teams | 8 | ![]() |
9 | ![]() |
10 | ![]() |
83 | ![]() |
KVSH Racing | 11 | ![]() |
||||||
A.J. Foyt Enterprises | 14 | ![]() |
41 | ![]() |
||||
Rahal Letterman Lanigen Racing | 15 | ![]() |
||||||
Dale Coyne Racing | 18 | ![]() |
19 | ![]() |
||||
Ed Carpenter Racing | 20 | ![]() |
21 | ![]() |
||||
Andretti Autosport | 26 | ![]() |
27 | ![]() |
28 | ![]() |
||
Andretti Herta Autosport | 98 | ![]() |
Időmérő[szerkesztés]
Az időmérőt június 10-én, este tartották. A pole-pozíciót Carlos Muñoz szerezte meg Scott Dixon és Hélio Castroneves előtt.
Rajtfelállás[szerkesztés]
Rajtsor | Belső ív | Külső ív | ||
---|---|---|---|---|
1. | 26 | ![]() |
9 | ![]() |
2. | 3 | ![]() |
14 | ![]() |
3. | 21 | ![]() |
22 | ![]() |
4. | 12 | ![]() |
10 | ![]() |
5. | 98 | ![]() |
5 | ![]() |
6. | 28 | ![]() |
27 | ![]() |
7. | 15 | ![]() |
20 | ![]() |
8. | 83 | ![]() |
7 | ![]() |
9. | 2 | ![]() |
11 | ![]() |
10. | 8 | ![]() |
41 | ![]() |
11. | 18 | ![]() |
19 | ![]() |
Verseny[szerkesztés]
A versenyt május 14-én, délután tartották. A rajt előtt két órával heves esőzés látogatta meg a pályát. Az eső nem tartott sokáig, de a pályát hatalmas vízátfolyások lepték el, ami miatt a szervezők másnapra voltak kényszerűek tolni a verseny rajtját. Az új időpontban már semmi sem akadályozta meg, hogy elinduljon a verseny. Már a korai szakaszban elkezdődött a taktikai verseny, ám a 42. körben egy hatalmas baleset miatt kellett pályrára küldeni a Pace Cart. Az utolsó kanyarban Conor Daly vesztette el a tapadást és kellett ellenkormányoznia, de éppen a mellette haladó Josef Newgardent találta el és mindketten a betonfalba csúsztak. Newgarden autója az oldalára fordult, majd még egyszer falnak ütközött, ezután a pályán átcsúszva állt meg az autó. Mindketten kiszálltak az autóból, de Newgardent kórházba szállították, ahol kiderült, hogy kulcscsonttörést szenvedett, illetve kisebb töréseket találtak a jobb kezén. Ezalatt a mezőny nagy részének a boxba kellett hajtania, így James Hinchcliffe állt az élre. A pályára került törmelékek és faljavítási munkálatok miatt hosszúra nyúlt a sárga zászlós szakasz, majd a 71. körben az eső is megérkezett, ami miatt piros zászlóval kellett megszakítani a versenyt, a verseny folytatási időpontját pedig augusztus 27-ére állapították meg.[1]
Új rajtfelállás[szerkesztés]
Sorrend | Rajtszám | Versenyző | Körhátrány |
---|---|---|---|
1. | 5 | ![]() |
– |
2. | 14 | ![]() |
+1 kör |
3. | 28 | ![]() |
– |
4. | 7 | ![]() |
– |
5. | 12 | ![]() |
– |
6. | 20 | ![]() |
– |
7. | 19 | ![]() |
– |
8. | 3 | ![]() |
– |
9. | 27 | ![]() |
+1 kör |
10. | 83 | ![]() |
– |
11. | 26 | ![]() |
– |
12. | 2 | ![]() |
– |
13. | 11 | ![]() |
– |
14. | 15 | ![]() |
– |
15. | 98 | ![]() |
– |
16. | 8 | ![]() |
+1 kör |
17. | 9 | ![]() |
– |
18. | 22 | ![]() |
– |
19. | 10 | ![]() |
– |
20. | 41 | ![]() |
+2 kör |
21. | 18 | ![]() |
Nem indulhatott |
22. | 21 | ![]() |
Nem indulhatott |
Verseny[szerkesztés]
A versenyt augusztus 27-én, éjszaka rendezték. A verseny a 74. körben indult újra, majd a 77.-ben Hunter-Reay át is vette a vezetést, Power pedig a második helyre jött föl. A következő körben Hinchliffe visszavette a helyét, majd támadni kezdte Hunter-Reay-t, és közel négy körön keresztül haladtak centikre egymás mellett. A 102. körben Hunter-Reay indította a kiállásokat, ám az üldözői csak tíz körrel, Hinchcliffe pedig húsz körrel később állt csak ki. Ennek ellenére az amerikai megtartotta vezető helyét, de nem sokkal később többen is megelőzték és visszacsúszott a középmezőnybe. A második kiállások után Power járt Hunter-Reay-hez hasonlóan, eközben pedig a negyedik helyen haladó Aljosint is lekörözték már. Az első sárgára a 212. körig kellett várni, amikor is Dixon küzdött Carpenterrel, de a két autó összeért, Dixon pedig kicsúszott és a falnak ütközött, majd a pályára visszacsúszó autónak még Castroneves is neki ment, de nem történt nagy sérülés. A sárga zászló jól összeszedte a mezőnyt, ahol sok versenyző azért küzdött, hogy visszavegye a körhátrányát, de közben persze pozíciókért csatáztak. Aljosin járt a legjobban, mert miután 25 körrel a vége előtt visszavette a körét, újra pályára kellett küldeni a Pace Cart. Ezúttal Castroneves és Carpenter csatázott túl kemények, melynek következtében az amerika ütközött a falnak és kellett kiszállnia a versenyből. Castroneves olcsóbban megúszta de így is ki kellett hajtani a boxba új szárnyért, de ezalatt nem került körhátrányba. 16 körrel a leintés előtt még Hinchcliffe, Kanaan, Rahal, Aljosin és Castroneves haladtak körhátrány nélkül, de hamarosan Pagenaud is csatlakozott hozzájuk. A francia ezt pont jó ütemben tette, hiszen a következő körben Aljosin és a két körrel mögötte haladó Hawksworth akadtak össze és mindketten kiestek. A restart előtt Kanaan és Pagenaud friss gumikat tetettek föl, így hamar megelőzték Castronevest és szálltak be a győzelemért vívott harcaba. A csata keményel alakult, volt amikor a négy autó egymás mellett kanyarodott, de ekkor Pagenaud lemaradozott, Kanaan pedig Hinchcliffe-t támadta. Az utolsó körbe Rahal külső íven megelőzte Kanaant, majd a célegyenesben belső íven ment el Hinchcliffe mellett, mindössze 8 ezred másodperccel megelőzve a kanadait.[2]
Érdekesség:
- Az IndyCar történetének ötödik legkisebb különbségű befutója (+0,0080)
Statisztikák[szerkesztés]
Az élen töltött körök száma
- James Hinchcliffe: 188 kör (41–74), (85–120), (127–220), (222–225), (227–235), (237–247)
- Carlos Muñoz: 37 kör (1–37)
- Ryan Hunter-Reay: 11 kör (40), (75–84)
- Hélio Castroneves: 7 kör (121–126), (226)
- Josef Newgarden: 2 kör (38–39)
- Tony Kanaan: 1 kör (236)
- Graham Rahal: 1 kör (248)
- Ed Carpenter: 1 kör (221)
A bajnokság élmezőnyének állása a verseny után[szerkesztés]
Pozíció | Versenyző | Pont |
---|---|---|
1 | ![]() |
529 |
2 | ![]() |
501 |
3 | ![]() |
416 |
4 | ![]() |
415 |
5 | ![]() |
406 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „Texasban minden elromlott, ami csak elromolhatott - FRISSÍTVE”, 2016. június 12.. [2016. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. szeptember 17.)
- ↑ „A verseny, ami után ismét imába foglaltam az IndyCar nevét”, 2016. augusztus 29.. [2016. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2016. szeptember 15.)