2014-es olasz labdarúgókupa-döntő
| 2014-es olasz labdarúgókupa döntő | ||||||||||||||
| Kiírás: 2013–2014-es olasz labdarúgókupa | ||||||||||||||
 | ||||||||||||||
| A mérkőzés végeredménye | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| A mérkőzés adatai | ||||||||||||||
| Dátum | 2014. május 3. | |||||||||||||
| Stadion | Olimpiai Stadion | |||||||||||||
| Város | Róma | |||||||||||||
| Játékvezető | Daniele Orsato[1] | |||||||||||||
| Nézőszám | 65 000 | |||||||||||||
| ||||||||||||||
A 2014-es olasz labdarúgókupa-döntő a 66. döntő volt a Coppa Italia történetében. A mérkőzést a Olimpiai Stadionban Rómában rendezték 2014. május 3-án. A két részvevő a ACF Fiorentina és a SSC Napoli volt.
Az döntőben a Napoli a duplázó Lorenzo Insigne vezérletével 3–1-re legyőzte a Fiorentinát, így története során ötödször nyerte meg a sorozatot. A találkozó krónikájához tartozik, hogy a nápolyiak Gökhan Inler kiállítása miatt a 79. perctől kezdve emberhátrányban játszottak.
Út a döntőbe
[szerkesztés]| Fiorentina | Forduló | Napoli | ||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| Ellenfél | Eredmény | Ellenfél | Eredmény | |||
| Chievo | 2–0 | Nyolcaddöntők | Atalanta | 3–1 | ||
| Siena | 2–1 | Negyeddöntő | Lazio | 1–0 | ||
| Udinese | 1–2, 2–0 (3–2 összesített) | Elődöntő | Roma | 2–3, 3–0 (5–3 összesített) | ||
A mérkőzés
[szerkesztés]Az első gólig egészen a 11. percig kellett várni. Egy villámgyors kontra végén Hamsík lekészítése után Lorenzo Insigne tekert a kapu bal oldalába megszerezve a vezetést a csapatának.[2] A 17. percben megduplázta előnyét az SSC Napoli. Az argentin támadó egyéni akciója végén beadása Hamsíknak pontatlan lett, Insignének azonban nem, a fiatal olasz pedig megduplázta saját maga és csapata góljainak számát.[3] Az első félidő vége felé fokozatosan kezdte átvenni a kezdeményezést a Fiorentina, és Borja Valero távoli lövésével jelezte, nem adta még fel a harcot. A 28. percben szépített is, Ilicic nagyszerű indítása után Vargas kapásból kilőtte a jobb alsót, így az eredmény 2-1-re változott.[4]
Az első félidő pörgése után a másodikra visszaesett az iram és a színvonal, és sokáig csak a szabálytalanságok és a cserék jelentettek érdekességet. A 79. percben Gökhan Inler megkapta a második sárgáját is, azaz tíz emberrel folytatta a Napoli tovább a mérkőzést. A döntő végén a csereként beálló Dries Mertens adta meg a kegyelemdöfést a ráadás pillanataiban, a Napoli így végül 3–1-re nyert, és ötödször hódította el az Olasz Kupát.
Részletek
[szerkesztés]
        Fiorentina
|
    Napoli
|
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ „Coppa Italia: Napoli-Fiorentina, arbitra Orsato”, Corriere dello Sport , 2014. április 30.. [2014. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 2.) (olasz nyelvű)
- ↑ „Insigne duplázott, a Napoli nyerte meg az Olasz Kupát”, Nemzeti Sport, 2012. május 3. (Hozzáférés: 2014. május 21.)
- ↑ „Olasz Kupa: Insigne megalapozta, Mertens befejezte”, Nb1.hu, 2012. május 3.. [2014. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 21.)
- ↑ „Napoli nyerte a balhés Olasz Kupa-döntőt”, rovid-hirek.hu, 2012. május 3.. [2014. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2014. május 21.)
 Szezonok | 1930–31 | 1931–32 | 1932–33 | 1933–34 | 1934–35 | 1935–36 | 1936–37 | 1937–38 | 1938–39 | 1939–40 1940–41 | 1941–42 | 1942–43 | 1943–44 | 1944–45 | 1945–46 | 1946–47 | 1947–48 | 1948–49 | 1949–50 1950–51 | 1951–52 | 1952–53 | 1953–54 | 1954–55 | 1955–56 | 1956–57 | 1958 | 1958–59 | 1959–60 1960–61 | 1961–62 | 1962–63 | 1963–64 | 1964–65 | 1965–66 | 1966–67 | 1967–68 | 1968–69 | 1969–70 1970–71 | 1971–72 | 1972–73 | 1973–74 | 1974–75 | 1975–76 | 1976–77 | 1977–78 | 1978–79 | 1979–80 1980–81 | 1981–82 | 1982–83 | 1983–84 | 1984–85 | 1985–86 | 1986–87 | 1987–88 | 1988–89 | 1989–90 1990–91 | 1991–92 | 1992–93 | 1993–94 | 1994–95 | 1995–96 | 1996–97 | 1997–98 | 1998–99 | 1999–2000 2000–01 | 2001–02 | 2002–03 | 2003–04 | 2004–05 | 2005–06 | 2006–07 | 2007–08 | 2008–09 | 2009–10 2010–11 | 2011–12 | 2012–13 | 2013–14 | 2014–15 | 2015–16 | 2016–17 | 2017–18 | 2018–19 | 2019–20 2020–21 | 2021–22 | 2022–23 | 2023–24 | 2024–25 | ||||
|---|---|---|---|---|---|
| |||||