A címvédő az olasz Alberta Brianti volt, aki ezúttal már az első körben vereséget szenvedett. A győzelmet a holland Kiki Bertens szerezte meg, miután a döntőben 7–5, 6–0-ra legyőzte a spanyol Laura Pous Tiót.
Bertens a selejtezőből indult, korábban csupán egy alkalommal játszott főtáblás mérkőzést WTA-tornán, 2011-ben a hollandiai ’s-Hertogenboschban, de akkor az első körben kikapott. A döntőbe vezető úton két kiemeltet is legyőzött, Chanelle Scheeperst a második körben, az előző két évben döntőig jutó Simona Halepet pedig az elődöntőben. Pous Tió szintén az első WTA-döntőjét játszotta, korábban háromszor volt elődöntős, de annál tovább soha nem jutott.[1]
Az eredeti tábla szerint az első négy kiemelt játékos kezdte volna meg a szereplését a második körben. Polona Hercog visszalépése miatt azonban Anastasia Rodionova felkerült a főtáblára, Rodionova helyét pedig kilencedik kiemeltként Garbiñe Muguruza Blanco töltötte be, akinek a helye viszont üresen maradt. Ennek következtében öt játékos, köztük egy nem kiemelt (Jekatyerina Ivanova) mentesült az első fordulóban való pályára lépéstől.