1977-es spanyolországi általános választás


Miniszterelnök-jelölt	Adolfo Suárez	Felipe González	Santiago Carrillo
Párt neve	Demokratikus Közép Uniója	Spanyol Szocialista Munkáspárt	Spanyol Kommunista Párt
Szavazatok száma	6,310,391 34,4%	5,371,866 29,3%	1,709,890 9,3%
Mandátumok	Képviselőház: 165 / 350 Szenátus: 106 / 207	Képviselőház: 118 / 350 Szenátus: 49 / 208	Képviselőház: 20 / 350 Szenátus (Demokrata Szenátus koalíció részeként): 13 / 208
Változás %	-	-	-
Változás a mandátumokban	-	-	-

Az 1977-es spanyolországi általános választást 1977. június 15-én tartották Spanyolországban. Ez volt az első szabad választás a spanyol polgárháború után, 41 év után. A választást az 1977/20-as királyi rendelet értelmében lett kiírva. A választáson a Demokratikus Közép Uniója aratott győzelmet, amely egy széleskörű, centrista pártokból álló választási koalíció volt, benne számos olyan politikussal, akik a Franco-korszak alatt is töltöttek be tisztséget. Ezután lehetőség teremtődött az alkotmány elkészítésére.^[1]^[2]

Előzmények

A francoizmus reformja

Francisco Franco 1975-ös halála után, 1975. november 22-én trónra lépett I. János Károly király, aki menesztette az addig meglevő francoista kormányt. 1976-ban Adolfo Suárez vezetésével, a francoizmus fiatal reformer csoportja került hatalomra. Suárez első beszédében fontosnak tartotta, hogy a jövőben olyan kormánynak kell lennie az ország élén, amely a spanyolok többségének szabad akaratából kerül megválasztásra. Ezen a napon kihirdette, hogy a nép "szabadon véleményt nyilváníthat" választáson, amire a következő év június 30-ig kerül sor. 1976 novemberében elfogadták a törvényhozásban Politikai Reform törvényét (Ley para la Reforma Política), amely gyakorlatilag egy új alkotmányt jelentett. Az új "alaptörvényről" népszavazást írtak ki, amit 1976. december 15-én tartottak meg az országban. A népszavazáson 77,8%-os részvétel mellett a választók 94,17%-a igennel, az új alaptörvény elfogadása mellett szavazott. A törvény szabad utat adott a választások megtartására, a demokratikus intézményrendszer kiépülésére. Ezzel egy időben felszámolta a Franco-korszakbeli intézményi felépítést. A törvényhozás két kamarássá vált: Képviselőház és Szenátus lett. Az ország államformája alkotmányos monarchia lett.^[3]

Választási kampány

Pártok alakulása

Sorban álló szavazók egy toledói szavazóhelyiség előtt

1976 vége és 1977 tavasza számos, a falangisták által betiltott párt alakult meg újból, mint a Spanyol Szocialista Munkáspárt vagy a Szocialista Néppárt. Emellett új politikai csoportok is létrejöttek, mint a Manuel Fraga fémjelezte Népi Szövetség, aki a Franco-korszakban 1962 és 1969 információs és turisztikai miniszter volt. A Falange 1977-ben szűnt meg. A Demokratikus Közép Uniója egy széles körű választási koalíció lett, amibe számos kis- és közepes szociáldemokrata, kereszténydemokrata, liberális, centrista párt integrálódott be.

Spanyol Kommunista Párt legálissá válása

A Spanyol Kommunista Párt viszont továbbra is illegális maradt, komoly dilemmát jelentett Adolfo Suárez kormányának a párt legalizálása. 1977. január 24-én Madridban az Atocha pályaudvartól nem messze szélsőjobboldali terroristák törtek be a Munkásbizottság (Comisiones Obreras) kommunista szellemiségű szakszervezet irodájába és gépfegyverrel tűzet nyitottak az ott tartózkodó emberekre, öten életüket vesztették és négyen megsérültek. Az elhunytak temetésén százezrek vettek részt, majd sztrájkot hirdettek.

Bővebben: 1977-es atochai mészárlás

A pártot 1977. április 11-én hivatalosan is bejegyezték és legálissá váltak.^[4] Az RTVE választási műsorában Santiago Carrillo a párt elnök arról beszélt, hogy a "kommunizmusnak a demokrácia keretein belül kell működnie" illetve hogy legfőbb céljuk a munkások érdekeinek képviselete. Külön szót emelt a spanyol polgárháborúról, hogy a polgárháború óta megváltozott a társadalom és már másra vágynak a spanyolok.^[5] Carrillo az eurokommunizmus képviselője volt és a nemzeti megbékélés (Reconciliación nacional) politikáját hirdette.

Demokratikus Közép Uniója

Az Adolfo Suárez fémjelezte választási szövetség legfontosabb célja Spanyolország demokráciájának a megalapozása volt, a centrum baloldali és jobboldali pártjainak támogatásával. Annak érdekében, hogy minél szélesebb társadalmi háttere legyen a szövetségnek. Külön kiemelte, hogy "nem kínálunk utópiát, hanem olyan politikusokat akik alkalmasak és képesek ezt az országot a demokrácia biztos útjára vinni".^[6] Elutasította a marxizmus és a fasizmus ideológiáját. Suárez maga az UCD-t szociáldemokratáknak, liberálisoknak és kereszténydemokratáknak otthont adó pártszövetségnek nevezte.

Választási szlogenek

UCD: Vote centro! La vía segura a la democracia! (Szavazzon a középre! A demokráciához vezető biztos út!)
PSOE: La libertad esta en tu mano! Vote PSOE! (A szabadság a kezedben van! Szavazz a PSOE-ra!)
PCE: Trabajador el partido, comunista es tu partido! (Dolgozó a párt, kommunista a te pártod!)
AP: Si quieres que la democracia sea para todos, vota AP! (Ha azt akarod hogy mindenkinek demokrácia legyen, szavazz az AP-ra!) ^[7]

Választási rendszer

Az 1977-es politikai reform törvény megteremtette a szabad választások megtartását az országban. Bevezetésre került a törvénnyel az általános választójog. Ennek értelmében a törvényhozás addigi működése is teljesen megváltozott. Az addigi francoista törvényhozás, a Cortes Españolas megszűnt. Bevezetésre került a kétkamarás parlamenti rendszer.

Az alsóháznak megfelelő Képviselőház tagjait választáson választották meg innentől kezdve. A Képviselőházban 348 mandátumot osztottak szét, melynek tagjait arányos képviseleti és zárt, országos listás vegyes választási rendszerben választottak meg. A bejutási küszöb 3%-os volt. A mandátumokat a spanyol tartományok területével megegyező többmandátumos kerületekben osztották ki, melyekben a megválasztható képviselők száma a lakosság számarányától függött.^[8] ^[9] A Szenátusban 207 mandátumot osztottak ki, a szenátusi mandátumok egy részét nyílt listás, blokk szavazásos rendszerben választották meg.^[10] A maradék 41 mandátumról a király rendelkezett és ő nevezett ki szenátorokat.

Eredmények

Képviselőház

Párt neve		Listavezető	Szavazatok száma	Szavazatok %	Mandátumok száma	Megjegyzések
1977-es spanyolországi általános választás →
	Demokratikus Közép Uniója (UCD)	Adolfo Suárez	6.310.391	34,44	165	Centrista, jobbközép koalíció.
	Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE)	Felipe González	5.371.866	29,32	118	Koalíció Katalónia Szocialistáival.
	Spanyol Kommunista Párt (PCE)	Santiago Carrillo	1.709.890	9,33	20	Koalíció PSUC-val.
	Népi Szövetség (AP)	Manuel Fraga	1.504.771	8,21	16
	Népi Szocialista Párt-Szocialista Egység (PSP-US)	Enrique Tierno Galván	816.582	4,46	6
	Demokratikus Paktum Katalóniának (PDPC)	Jordi Pujol	514.647	2,81	11
	Baszk Nacionalista Párt (PNV)	Juan de Ajuriaguerra	296.193	1,62	8
	Kereszténydemokrácia Csoport (FDC-EDC)	Joaquín Ruiz-Giménez	215.841	1,18	0	Több kisebb párt koalíciója
	Katalónia Közép és Kereszténydemokrata Uniója	Antón Cañellas	172.791	0,94	2
	Katalán Baloldal (EC-FED)	Heribert Barrera	143.954	0,79	1	Baloldal Demokratikus Frontjával együtt (FDI).
	Baloldal Demokratikus Frontja (FDI)	Lorenzo Benassar	122.608	0,67	0	Katalán Baloldallal együtt.
	Demokratikus Szocialista Szövetség (ASDCI)	Manuel Murillo	101.916	0,56	0	Több kisebb párt koalíciója
	Munkások Választási Csoportosulása (AET)	José Sanromá	77.575	0,42	0
	Július 18 Nemzeti Szövetség (AN18)	Raimundo Fernández-Cuesta	67.336	0,37	0	Több kisebb párt koalíciója.
	Spanyol Társadalmi Reform (RSE)	Manuel Cantarero	64.241	0,35	0
	Baszk Baloldal (EE)	Francisco Letamendia	61.417	0,34	1	Koalícia a Baszk Kommunista Párttal.
	Aragóniai Független Centrista Jelölt	Hipólito Gómez de las Roces	37.183	0,20	1
	Független Centrista Jelölt (INDEP)	José Miguel Ortí Bordás	29.834	0,16	1
	Egyéb pártok		723.290	2,97	0

Érvénytelen szavazatok			265.797	1,43 %	—	—
Üresen hagyott lapok			46.248	0,25 %	—	—
Összesen			18.324.333	100 %	350	—

Szenátus

Párt neve		Kiosztott mandátumok száma
	Demokratikus Közép Uniója	106
	Spanyol Szocialista Munkáspárt	35
	Demokrata Szenátus	16
	Katalán Megállapodás	12
	Autonomista Front	10
	Galíciai Demokrata Jelölt	3
	Aragóniai Egyesült Demokraták	3
	Népi Szövetség	2
	Szocialista Néppárt	2
	Demokrácia e Katalónia	2
	Baszk Baloldal	1
	Aragóniai Független Centrista Jelölt	1
	Rioja Demokratája	1
	Asamblea Majorera	1
	Santanderi Demokrata Erő	1
	Függetlenek listája	11
	I. János Károly spanyol király által kinevezett szenátorok	41
Összesen		248

Jegyzetek

↑ „15-J. Elecciones en libertad y sin ira”, La Vanguardia, 2012. június 15. (Hozzáférés: 2017. július 5.) (spanish nyelvű)
↑ Julve, Rafa. „Curiosidades de las primeras elecciones tras la dictadura franquista en el 40º aniversario”, El Periódico de Catalunya, 2017. június 15. (Hozzáférés: 2017. július 5.) (spanish nyelvű)
↑ 41 años de la Ley para la Reforma Política: el día que el franquismo votó por la reconciliación nacional. (Hozzáférés: 2018. november 20.)
↑ 40 años de la matanza de Atocha: el régimen que murió matando. (Hozzáférés: 2018. november 20.)
↑ Especial TVE Elecciones 1977 - Parte 3 - Santiago Carrillo (Partido Comunista de España). (Hozzáférés: 2018. november 24.)
↑ Especial TVE Elecciones 1977 - Parte 1 - Adolfo Suárez (Unión de Centro Democrático). (Hozzáférés: 2018. november 24.)
↑ Las primeras elecciones democráticas en El Hoyo de Pinares. (Hozzáférés: 2018. november 21.)
↑ 1977. évi 1. Law Political Reform Law of 1977 Official State Gazette (Spanish nyelven) (Hozzáférés ideje: 2016. december 27.)
↑ Gallagher, Michael: Effective threshold in electoral systems. Trinity College, Dublin, 2012. július 30. [2017. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 22.)
↑ 1977. évi 20. Royal Decree-Law Electoral Rules Decree of 1977 Official State Gazette (Spanish nyelven) (Hozzáférés ideje: 2016. december 27.)

Források

[1] „15-J. Elecciones en libertad y sin ira”, La Vanguardia, 2012. június 15. (Hozzáférés: 2017. július 5.) (spanish nyelvű)

[2] Julve, Rafa. „Curiosidades de las primeras elecciones tras la dictadura franquista en el 40º aniversario”, El Periódico de Catalunya, 2017. június 15. (Hozzáférés: 2017. július 5.) (spanish nyelvű)

[3] 41 años de la Ley para la Reforma Política: el día que el franquismo votó por la reconciliación nacional. (Hozzáférés: 2018. november 20.)

[4] 40 años de la matanza de Atocha: el régimen que murió matando. (Hozzáférés: 2018. november 20.)

[5] Especial TVE Elecciones 1977 - Parte 3 - Santiago Carrillo (Partido Comunista de España). (Hozzáférés: 2018. november 24.)

[6] Especial TVE Elecciones 1977 - Parte 1 - Adolfo Suárez (Unión de Centro Democrático). (Hozzáférés: 2018. november 24.)

[7] Las primeras elecciones democráticas en El Hoyo de Pinares. (Hozzáférés: 2018. november 21.)

[8] 1977. évi 1. Law Political Reform Law of 1977 Official State Gazette (Spanish nyelven) (Hozzáférés ideje: 2016. december 27.)

[9] Gallagher, Michael: Effective threshold in electoral systems. Trinity College, Dublin, 2012. július 30. [2017. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 22.)

[10] 1977. évi 20. Royal Decree-Law Electoral Rules Decree of 1977 Official State Gazette (Spanish nyelven) (Hozzáférés ideje: 2016. december 27.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]