1972-es lövöldözés a zárai gimnáziumban
| 1972-es lövöldözés a zárai gimnáziumban | |
| Ország |  Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Horvát Szocialista Köztársaság |
| Helyszín | Zára |
| Időpont | 1972. október 9. |
| Típus | iskolai lövöldözés |
| Fegyverek | Beretta 70 |
| Áldozatok | 2 |
| Sérültek | 0 |
A 1972-es zárai lövöldözést 1972. október 9-én követték el az akkori zárai városi gimnáziumban (ma Vladimir Nazor Gimnázium). Ez volt Horvátországban az első, tanintézményben elkövetett és széleskörű megdöbbenést kiváltó erőszakos cselekmény a 2024-es prečkói késelés előtt. A támadás két halálos áldozatot követelt.
Az eset háttere
[szerkesztés]A lövöldözés elkövetője a negyedik osztályos, végzős, szerb nemzetiségű Milorad Vulinović diák volt.[1] A magas, vékony testalkatú, hosszúhajú fiú nem volt jó tanuló, osztályt is kellett ismételnie.[1] Családja középosztálybeli munkásfamília volt, akik Lika vidékéről származtak.[1]
Az eset
[szerkesztés]A gimnáziumban nemsokkal a nyolcórai csengetés előtt Vulinović egy 7,65 mm-es Beretta típusú pisztollyal lelőtte a lépcsőn felfelé tartó[2] 46 éves Vice Vlatković történelemtanárt, majd halálosan megsebesítette a 34-es szociológia szakos tanárt, Gojko Matulinát is.[3] Matulina később belehalt a sérüleibe a kórházban.[3]
Vlatković testét több lövés érte, végül gyilkosa a fejébe röpített egy golyót.[4] Matulina akkor kapott találatot, amikor kollégája segítségére akart sietni.[4][1]
Vulinović a közeli mellékhelységben állt lesben és 7:50-kor rontott ki, amikor észlelte Vlatković közeledtét,[4] majd a támadás után elhagyta a helyszínt.[3] Az épületből kifelé jövet találkozott egy másik tanárral, aki nem tudott arról mi történt a gimnáziumban. A tanár megkérdezte Miloradtól hová tart, mire ő annyit felelt: az orvoshoz.[1] A fiú előbb elment a Relja nevű városrészbe, ahol gyümölcslevet ivott és vásárolt újságot is. Későbbi vallomásában elmondta, hogy sötétedéskor hazament volna.[1]
A rendőrség mintegy félnapon át kereste a tettest.[3] Amikor Vulinović megtudta, hogy körözik, elment a Junuzi család Jadran nevű cukrászdájába, a Jazine-híd közelébe és ott várta meg a hatóságokat.[1] Mikor a rendőrök megérkeztek, a fiú épp többféle süteményt és limonádét fogyasztott.[3] Letartóztatásakor megtalálták nála az elkövetéshez használt fegyvert és egy vadászkést is, előbbi Milorad szüleinek tulajdonában volt.[3] Az idősebb Vulinović az állambiztonsági szerveknél szolgált és ez a maroklőfegyver volt a szolgálati fegyvere.[3]
Tárgyalás
[szerkesztés]Vulinović pere alatt elismerte, hogy már régóta készült a gyilkosságra.[3] A fegyvert is már hónapokkal korábban ellopta apjától.[4] Apja, Branko nem gondolta, hogy fia vette volna el a pisztolyát, azt hitte az munkahelyén veszett el.[1]
Előzetes letartóztatása alatt Milorad gyakran sértegette cellatársait, a horvát usztasákat átkozta és további gyilkosságok elkövetését helyezte kilátásba a horvátok ellen.[1] Vulinović jogi képviseletét több ügyvéd is megtagadta, mivel sokuk korábban a meggyilkolt Vlatković tanítványa volt, emiatt elfogultságot jelentettek.[1] Vulinović védelmét végül a spliti Šime Kovačević látta el, akinek fizetésére Milorad szülei adták össze a pénzt. Az ügyet pedig Šime Fabulić bíró tárgyalta.[1]
Milorad azt is beismerte, hogy Matulina nem volt a célpontja, csak véletlenszerűen lőtte le, mert az megpróbálta megakadályozni tette elkövetésében.[3] Épp emiatt magát nem érezte felelősnek Matulina haláláért, mert véleménye szerint az ő közrehatása játszott ebben szerepet.[3] Bevallotta továbbá, hogy a gyilkosságot szándékosan tervezte nappal, a tanítás kezdetén elkövetni, hogy minél többen lássák.[4] A gyilkosság egyik szemtanúja volt Edo Fantela, későbbi neves vitorlás sportoló és edző is, aki szintén abban a középiskolában tanult.[1]
Vlatkovićot Milorad személyesen gyűlölte tanítási módszerei és amiatt, hogy csupa rossz jegyet szerzett nála.[3] Tette elkövetésének megindoklásakor Vulinović politikai okokra is hivatkozott, magát szerb nacionalistának tartotta.[3][2] Vulinovićot az is dühítette, hogy Vlatković horvátként másként viszonyult a néhány évvel korábbi horvát tavaszhoz, amikor is Horvátország nagyobb jogokat kívánt elérni Jugoszlávián belül.[4] Állítólag az is felbőszítette, hogy Vlatković egyszer megkérdezte lánytestvérétől, milyen nemzetiségűnek érzi magát.[1] Állította, hogy a gyilkossággal hírnévre is szert akart tenni.[1]
Vlatković valóban nemzeti érzelmű volt és szimpatizált a korábbi diáktüntetésekkel, ám sosem diszkriminált senkit, főleg nem származási alapon.[1]
A bűnvádi eljárás során pszichiátriai szakvéleményeket is kikértek. Dr. Zlatko Vinek és dr. Ivan Košuljandić utalták a fiút megfigyelésre,[1] amelyen megállapították, hogy Milorad skizoid pszichopátiás egyén, aki nem volt tudatában tette súlyának az elkövetéskor.[3] A gyilkosság vélhetően azt a célt szolgálta, hogy megerősítse magát, ehhez pedig bármilyen eszközt kész felhasználni.[3] Milorad Vulinović sohasem tanúsított megbánást, sőt megjegyezte, hogy jobban izgult, amikor légpuskával vadgalambokra, mint a gyilkosságok elkövetésekor.[1] Apjával sokszor gyakoroltak így Vruljicában, Zadar egyik városrészén.[1] A pszichiátriai vélemény ellen viszont határozottan tiltakozott, mert állítása szerint belátásának megfelelően, tiszta elmével és felelősségteljesen cselekedett.[1]
A támadás elkövetésekor Vulinović már rég betöltötte a 18. életévét, azonban fiatalkora miatt csak legfeljebb 15 éves börtönbüntetést kaphatott. A bíróság végül 14 évre ítélte.[3] Büntetését a Goli otokon töltötte, amelyen akkoriban még működött börtön.[1] Börtönévei alatt a börtönkönyvtárban alkalmazták.[1]
Szabadulását követően ő és családja elköltöztek a városból, de nem hagyták el a környéket.[1] Miloradnak egy közeli településen volt kávézója a horvátországi háború előtt.[1] További sorsa ismeretlen.[1]
Emléke
[szerkesztés]A gyilkosság másnapján, október 10-én többezres megemlékezések voltak Zárában.[1] A gimnáziumot hét napra bezárták és gyásznapot hirdettek.[1]
A gimnázium könyvtára a mai napig Vlatković és Matulina nevét viseli.[2] Később két tanintézményt is elneveztek róluk Zárában: a Vice Vlatković Ipari és Kézműves Iskolát valamint a Gojko Matulina Kézműves Iskolát.[2][4] Matulina egy Zára melletti faluból, Silbából származott, Vlatković pedig másik környékbeli településről, Novigradból való volt.[2] Matulinát szülőfalujában temették el, temetésén a tengeren volt egy hajó is, amely tiszteletét tette emléke előtt.[1]
Matulina halála sokkolta leginkább a várost és az iskolát, mivel ő Fantela szerint nagyon népszerű tanár volt a diákok körében.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab S 19 godina upucao je dvojicu profesora i otišao na - krempite! ‘Uzbuđeniji sam bio kad sam ubio dvije grlice!‘ Poznati Zadrani bili su svjedoci (horvát nyelven). zadarski.slobodnadalmacija, 2023. május 4. (Hozzáférés: 2024. december 21.)
- ↑ a b c d e U Hrvatskoj se poznato ubojstvo u školi dogodilo 1972., u zadarskoj gimnaziji, kad je učenik iz mržnje ubio dva profesora (horvát nyelven). zadarski.slobodnadalmacija, 2023. május 3. (Hozzáférés: 2024. december 21.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Zadar, 1972.: Maturant je ubio profesore, pobjegao u slastičarnu, naručio osam vrsta kolača i - limunadu (horvát nyelven). tportal, 2023. május 4. (Hozzáférés: 2024. december 21.)
- ↑ a b c d e f g Tragedije u našim školama već su se događale: Učenik ubio profesore, djed oca đaka zbog dječje svađe (horvát nyelven). srednja, 2024. december 21. (Hozzáférés: 2024. december 21.)