13. zongoraverseny (Mozart)
| 13. zongoraverseny | |
| Zeneszerző | Wolfgang Amadeus Mozart |
| Opusszám |
|
| Keletkezés | 1783 |
| Megjelenés | 1783 |
| Hangnem | C-dúr |
| Hangszerelés | zongora |
| Tételek | 3 tétel |
Wolfgang Amadeus Mozart 13., C-dúr zongoraversenye, a Köchel-jegyzékben 415 szám alatt (387b) szerepel.
Keletkezése-története
[szerkesztés]A versenymű a korai Bécsben írt zongoraversenyek utolsó darabja, amelyet Wolfgang Amadeus Mozart 1782–1783 év telén írt. A mű első tételén nyomot hagytak Mozart ez idő tájt végzett ellenpontozó tanulmányai. A művészetpártoló udvari könyvtáros, Gottfried van Swieten báró ösztönzésére Mozart elmélyedt a barokk mesterek műveinek tanulmányozásában, és e stílus hatására maga is megpróbálkozott a következetes szólamvezetéssel, illetve azzal, hogy zenéjének feszesebb tartást, mélyebben árnyalt kifejezést kölcsönözzön. Így alakult ki a korábbi – Johann Christian Bach nyomdokain haladó – „gáláns” stílus helyett az érett Mozart „tudós” zenéjének leszűrt puritán mondanivalója, amelyre Johann Sebastian Bach művészete hatott.
A C-dúr versenyművet Mozart maga mutatta be 1783. március 23-án, Bécsben rendezett akadémiáján.
Szerkezete, jellemzői
[szerkesztés]Tételei:
- Allegro , C-dúrban
- Andante , F-dúrban, 3/4-ben
- Allegro , C-dúrban, 6/8-ban
A versenymű katonás-pregnáns első tételének kidolgozási szakaszában találkozunk a „tudós” Mozart-stílust képviselő ellenpontos menetekkel. Különössége ennek a tételnek még az is, hogy a főtémát kizárólag a zenekarra bízta a zeneszerző, a zongora szólamában az nem is szerepel.
A románc jellegű lassú tételben ugyancsak a zenekarra hárul a téma bemutatásának a funkciója.
A finálé siciliano ritmusú rondótémáját a tétel során váratlan lassú epizódokkal szakítja meg a zeneszerző.
Ismertség, előadási gyakoriság
[szerkesztés]Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban viszonylag ritkán hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában volt hallható.
Források
[szerkesztés]- Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
- Hutchings, A.: A Companion to Mozart's Piano Concertos, 1997, Oxford University Press. ISBN 0-198-16708-3
- Mozart, W. A. Piano Concertos Nos. 11–16 - teljes partitúra. Dover Publications, New York.
- RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt. HU ISSN 1418-3544
