1-es metró (Milánó)
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
1-es metó (Linea Rossa) | |
Adatok | |
Ország | Olaszország |
Helyszín | Milánó |
Típus |
|
Hálózat | Milánói metró |
Átadás | 1964 |
Hálózat hossza | 27 km |
Vonal hossza | 27 km |
Állomások/megállók száma | 38 |
Járművek száma | 63 db |
Általában használt jármű |
|
Nyomtávolság | 1,435 mm |
Áramellátás | 750 V |
Feszültség | 750 V egyenáram |
Napi forgalom | 500 000 fő |
Üzemeltető | |
Üzemeltető | ATM (Azienda Transporti Milanesi) |
é. sz. 45° 28′ 01″, k. h. 9° 11′ 24″45.466944°N 9.190000°EKoordináták: é. sz. 45° 28′ 01″, k. h. 9° 11′ 24″45.466944°N 9.190000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz 1-es metó (Linea Rossa) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A milánói 1-es metró, vagy piros vonal (Linea rossa) első, 12 km hosszú szakaszát 1964. november 1-jén adták át Lotto és Sesto Marelli között. Az állomások Franco Albini és Franca Helg építészek tervei alapján készültek. Az állomások falait díszítő grafikákat Bob Noorda holland grafikus készítette. A vonal északkelet-délnyugati irányban szeli át a várost. Északkeleti végállomása a Sesto I Maggio vasútállomás. A vonal érinti a dómot, a Castello Sforzescót, valamint a város második legforgalmasabb vasútállomását (Cadorna), majd a Pagano állomásnál kettéágazik: az északnyugati ág a város határán túlnyúlik egészen Rho városáig, délnyugati végállomása Bisceglie. A teljes hálózat földalatti és nyílt árkos megoldással épült. 2005-ben bővítették legutóbb.