Ugrás a tartalomhoz

Zsámbokrét

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Žabokreky szócikkből átirányítva)
Zsámbokrét (Žabokreky)
Zsámbokrét - utcarészlet
Zsámbokrét - utcarészlet
Zsámbokrét zászlaja
Zsámbokrét zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületZsolnai
JárásTurócszentmártoni
Rangközség
Első írásos említés1282
PolgármesterZuzana Valocká
Irányítószám038 40
Körzethívószám043
Forgalmi rendszámMT
Népesség
Teljes népesség1206 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség224 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság428 m
Terület5,23 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 01′ 28″, k. h. 18° 55′ 28″49.024569°N 18.924414°EKoordináták: é. sz. 49° 01′ 28″, k. h. 18° 55′ 28″49.024569°N 18.924414°E
Zsámbokrét weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsámbokrét témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zsámbokrét (szlovákul Žabokreky) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Turócszentmártontól 7 km-re délre fekszik.

Története

[szerkesztés]

A község területe már a kora középkorban lakott volt, erre utalnak a határában található 9.-10. századi templomnak, valamint a Mohylka dűlőben talált 7.-9. századi fegyverek maradványai.

Zsámbokrétet 1282-ben „Villa Zabokrek” alakban említik először. 1287-ben „Sabakerek”, 1291-ben „Sabakereky”, 1292-ben „Sabochret”, 1315-ben „Sabacrep”, 1323-ban „Zabokrek” néven találjuk. Ekkor Biter fia Péter birtoka, majd a Neczpáli családé, 1396-tól a 19. századig a Just családé. 1456-ban „Sambokrek”, 1564-ben „Zambokreth” néven szerepel a korabeli forrásokban. A 16. századtól postaállomás is volt a településen. 1715-ben 23 háztartása volt. 1785-ben 51 házában 357 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZSÁMBOKRÉT. Túrócz Várm. földes Ura Juszti Uraság, lakosai evangelikusok, fekszik Sz. Péternek szomszédságában, mellynek filiája; határjában káposztája, és kendere bőven van, ’s hideg folyója által nedvesíttetik, réttye hasznos, legelője elég van.[2]

1828-ban 31 háza volt 198 lakossal. Lakói a mezőgazdaság és állattartás mellett sáfránytermesztésből, gyógyolaj készítésből és árusításból, valamint erdei munkákból éltek. Kereskedőik Lengyelországba, Ukrajnába, Oroszországba is eljutottak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Zsámbokrét (Thurócz), Thurócz m. tót f. a liptói országutban, Sz. Mártontól délre 1 órányira: 45 kath., 148 evang., 5 zsidó lak., postahivatal. Lakosai sok kendert és fejes káposztát termesztenek; legelője igen jó s elég; van vizimalma is. F. u. többen.[3]

A trianoni diktátumig Turóc vármegye Turócszentmártoni járásához tartozott.

A háború után sokan dolgoztak a közeli nagybirtokokon, valamint Turócszentmárton üzemeiben.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 435, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 1123 lakosából 1106 szlovák volt.

2011-ben 1170 lakosából 1126 szlovák volt.

Neves személyek

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Kliský, M. 1964: Územné rozšírenie a chronológia karolínskych mečov. ŠZ 14, 114.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Žabokreky
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsámbokrét témájú médiaállományokat.