Ugrás a tartalomhoz

Šubić I. Mladen

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Šubić I. Mladen
Született13. század
Elhunyt1304
ÁllampolgárságaHorvát Királyság (1102–1527)
SzüleiŠubić II. István
Sablon • Wikidata • Segítség

Šubić I. Mladen (horvátul: Mladen I. Šubić, 1255 körül – 1304) horvát nemes, a Šubić nemzetségből származó traui, spalatói gróf, 1302 és 1304 között bosnyák bán.

Családja

[szerkesztés]

Šubić II. István brebiri és traui gróf fia, Šubić I. István brebiri és traui gróf unokája volt. Testvére I. Pál volt a család feje, aki a brebiri grófi cím mellett a horvát báni címet is viselte. I. György sebenico és trau grófja volt, I. János pedig a brebiri grófi címet viselte. Lánytestvérei közül az Stanislava a klarissza rend apácája, a másik lány Jelena pedig Jacopo Tiepolo velencei nemes felesége lett.

Élete

[szerkesztés]

Neve 1277-ben bukkan fel az írásos forrásokban, amikor bátyját, Pált követte a traui podesta tisztségében.[1] Ekkor már a Šubićok uralták szinte az összes tengerparti várost a Velebit-hegységtől délre, de a birtokukban lévő földek nem alkottak egységes területet, a vármegyék és várak birtoklásáért pedig más nemesi családokkal is versengtek.[2] Bátyja Pál még ez évben beavatkozott a velenceiek és a Kačićok közötti konfliktusba és megszerezte Omiš városának és Brač szigetének irányítását. Másik fivérét Šubić I. Györgyöt Omiš grófjává nevezték ki, Mladen pedig 1278-ban Spalato városát vette át bátyjától, melynek kormányzását 1302-ig vezette. 1286-ban és különösen 1287-ben a velenceiek mindent megtettek, hogy fenntartsák a sok vérrel megszerzett területeket. 1287 októberében a velencei nagytanács úgy döntött, hogy felszereli és elindítja a flottát az omišiak ellen, egyúttal a trauiakat is fellázították a Šubićok uralma ellen, de mindhiába. A Šubićok mindenütt meg tudták tartani hatalmukat.

1288-ban Pál fivéreivel, Györggyel és Mladennel béketárgyalásokat kezdett Velencével. Hosszas tárgyalások után 1290 májusában megkötötték a békeszerződést.[3] A Šubićok követei a tárgyalásokon garantálták, hogy az omiši kalózok nem támadnak velencei hajókra, és nem fognak az Adriai-tenger északi részén hajózni. Elismerte a velencei fennhatóságot Hvar és Brač szigete felett. Trau, Sebenico és Spalato városok vállalták, hogy 20 000 fontot fizetnek Velencének garanciaként. A velenceiek garantálták, hogy nem támadják meg Pál területeit, és szabad utat biztosítottak bátyjának, I. Györgynek itáliai utazásai során.[4]

IV. László király 1290-ben utód nélkül bekövetkezett halálával örökösödési háború robbant ki az Árpád-házból származó, a magyar nemesek többsége által támogatott III. András és a horvát nemesség nagy részének támogatását élvező trónkövetelő Martell Károly salernói herceg között. A Károlyt támogató nemesi családok között volt a Šubić család is. [5] Az Anjouk korábbi jó kapcsolataik miatt elsősorban a Šubićokhoz fordultak, András szövetségese pedig Babonić István szlavón bán lett.[6] Ennek eredményeként a Šubićok és a Babonićok között vita alakult ki a Bihács melletti Drežnik megye ügyében, amelyet András a Babonićoknak, míg az Anjouk a Šubićoknak adományoztak.[7][8]

1292-ben Martel Károly apja, II. Károly nápolyi király fia nevében odaadományozta a Šubić családnak egész Horvátország örökös jogait „minden báróval, vazallussal, városokkal, várakkal és falvakkal, a szomszédos szigetekkel és minden joggal és tartozékkal" a Gvozd-hegységtől a Neretva folyóig,[9] kivéve Horvátország legnyugatibb részét, amelyet a Frangepánok uraltak.[10] Közben azonban III. Andrásnak is sikerült megszilárdítani hatalmát azzal, hogy a nemesség elfogadta királynak, és rövid békeidőszak következett.[9] 1299-ben II. Károly megerősítette Šubić Pál és testvérei minden jelenlegi és jövőbeli birtokát, azzal a feltétellel, hogy a Šubićok csapatokat biztosítanak az Anjou hadjáratokhoz.[11][12] 1300 januárjában I. György felkereste a pápát Rómában és az Anjoukat Nápolyban. György meggyőzte II. Károlyt, hogy érvényesítse unokája trónigényét, és szervezze meg unokája, Károly Róbert utazását az Adriai-tengeren keresztül Spalato városába. György és Károly Róbert augusztusban érkezett Spalatoba. Innen Pál elkísérte Károlyt Zágrábba. [13]

1301 januárjában meghalt III. András,[14] erre Károly Esztergomba sietett, ahol 1301 tavaszán megkoronázták, de a Šubićok ekkor már uralmuknak a Boszniai Bánságra való kiterjesztésére összpontosítottak.[15] Boszniában már 1301-ben lázongások folytak István bán ellen. Ezt kihasználva Šubić Pál és öccse, I. Mladen felosztották Boszniát egymás között. [16] 1302 tavaszán Šubić I. Mladen István bosnyák bán ellen vonult, és májusra átvette az irányítást a bánság nagy részén egészen a keleti Drina folyóig. Az offenzíva júniusban ért véget, amikor Bosznia új bánjaként I. Mladen a Drina partján fekvő Foča városából kereskedelmi kiváltságokat adott régi alattvalóinak, Spalatonak.[17] Mladen üldözte az általa eretneknek tekintett, de Boszniában széles körben elterjedt bogumilizmus követőit. Valószínűleg ez lett a veszte, mert 1304 júniusában István bán hívei meggyilkolták.[18] Halála megtorlásául Šubić Pál még az évben sereggel tört Boszniára és 1305. februárjára visszaállította a Šubićok hatalmát, a báni tisztséget pedig fiának, II. Mladennek adta át.[19]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Klaić2 49. o.
  2. ↑ Ančić2 85-86. o.
  3. ↑ Klaić2 51. o.
  4. ↑ Klaić2 53. o.
  5. ↑ Fine 207-208. o.
  6. ↑ Kekez 70. o.
  7. ↑ Ančić2 86-87. o.
  8. ↑ Klaić2 57. o.
  9. ↑ a b Fine 208. o.
  10. ↑ Budak 104. o.
  11. ↑ Budak 104-105. o.
  12. ↑ Klaić2 72. o.
  13. ↑ Karbić1 15-16. o.
  14. ↑ Klaić2 75. o.
  15. ↑ Karbić1 16. o.
  16. ↑ Klaić2 77. o.
  17. ↑ Karbić1 16-18. o.
  18. ↑ Klaić2 82. o.
  19. ↑ Budak 106. o.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Budak: Neven Budak: Paulus de Breberio banus Croatorum dominus et Bosne. In: Portraits of Medieval Eastern Europe (szerk. Donald Ostrowski, Christian Raffensperger). (hely nélkül): Routledge. 2017. 900–1400. o. ISBN 9781351790222  
  • ↑ Kekez: Hrvoje Kekez: Između dva kralja: plemićki rod Babonića u vrijeme promjene na ugarsko-hrvatskom prijestolju, od 1290. do 1309. godine. Historical Contributions, XXVII. évf. 35. sz. (2008) 61–87. o.
  • ↑ Klaić1: Nada Klaić - Hrvtaski biografski leksikon: Bribirski knezovi. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1989) (Hozzáférés: 2022. január 28.)

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Šubić_I._Mladen&oldid=25186317”