Ülő tengeriuborka
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Ülő tengeriuborka a tengerfenéken
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Ocnus planci (Brandt, 1835) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ülő tengeriuborka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ülő tengeriuborka témájú kategóriát. |
Az ülő tengeriuborka (Ocnus planci) a tengeriuborkák (Holothuroidea) osztályának Dendrochirotida rendjébe, ezen belül a Cucumariidae családjába tartozó faj.
Előfordulása
[szerkesztés]Az ülő tengeriuborka a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán keleti részének lakója, eliszaposodott homokos és algákkal benőtt sziklás aljzaton él, a sekély víztől 60 méter mélységig.
Megjelenése
[szerkesztés]Az ülő tengeriuborka hosszú, uborka alakú, 10-15 centiméteresre megnövő állat, amelynek színe barna vagy szürkésbarna. Egymástól azonos távolságban álló ambulakrális lábacskái 5 ikersorban helyezkednek el a szájtól a kloákáig. A szájnyílást 10, fa alakúan elágazó tapogató veszi körül.
Életmódja
[szerkesztés]Az ülő tengeriuborka kiemelkedő helyeken, köveken vagy sziklaszögelléseken ül, lábacskáival megtapadva. Kitárt tapogatóit a planktonszervezetek kiszűrése céljából az áramlásba tartja. Időnként a tapogatókat a szájához vezeti, és a rátapadt anyagot leszopogatja róluk.
Szaporodása
[szerkesztés]A nőstények petéiket mindaddig tapogatóikon tartják, amíg a hímek meg nem termékenyítik azokat. A petékből úszólárvák keletkeznek, amelyek fiatal tengeriuborkákká alakulnak. Ivartalanul, keresztirányú osztódással is szaporodik.
Források
[szerkesztés]- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Ocnus planci (Brandt, 1835) WoRMS
- Brandt, J. F. (1835). Echinodermata ordo Holothurina. In: Prodromus Descriptionis Animalium ab H. Mertensio in Orbis Terrarum Circumnavigatione Observatorum. Fasc. I: 75 pps. Petropoli. pp. 42-62., available online at https://books.google.com/books?id=9-KK6BsniXcC
