Ügynök (titkosszolgálattal együttműködő személy)

Az ügynök szó jelentése a titkosszolgálatokkal összefüggésben sem egyértelmű. A magyar, és a témában meghatározó irodalommal rendelkező több más nyelvben (német, orosz, francia, de a szigetországi angol esetében is) a szó megfelelői ((németül) Agent, (franciául) agent, (oroszul) агент, (angolul) agent) hagyományosan a titkosszolgálatokkal együttműködő külső személyt jelentenek. A 20. század vége felé azonban mindezen nyelvekben megjelent – főleg a krimiirodalom, a filmek révén – a szó amerikai angol nyelvű értelmezése, ami elsősorban a titkosszolgálatok (és más rendőri szervek) hivatásos tagjait jelöli. (A mai amerikai angolban a titkosszolgálattal együttműködő külső személyek elnevezése source (intelligence) vagy asset (intelligence).) Ezért a 21. század elején a magyar nyelvben is keveredik a kétféle értelmezés, a hivatásos tiszt és a beszervezett személy jelentése. Tekintettel arra, hogy ezen változások után is megmaradt az ügynök szó pejoratív csengése a magyar nyelvben, a tiszt szó pedig kedvezőbb benyomást kelt, ezért a kommunikációban inkább az ügynök szót használják a titkosszolgálati tisztekre is, amikor negatív képet akarnak festeni (lásd Medgyessy Péter esete).

Jelen cikk a titkosszolgálatokkal együttműködő, beszervezett, a hivatásos tartótiszt által foglalkoztatott személy értelmében foglalkozik az ügynökökkel.

Az ügynökök beszervezésének alapjai háromfélék (és ezek egyedi kombinációi) lehetnek: anyagi (pénz); ideológiai (eszmei egyetértés); és zsarolás.

Az általában hálózatba szervezett ügynökök foglalkoztatása a legtöbb titkosszolgálat számára, de különösen az emberi erőforrásokra alapuló hírszerzési ágazat, a HUMINT számára alapvető fontosságú. Hagyományosan nagy számban alkalmazza az ügynököket a kémelhárítás és a belső elhárítás (alkotmányvédelem, terrorelhárítás) is.

A rendszerváltás utáni magyarországi ügynökkérdés, az úgynevezett ügynöklisták nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos vita elsősorban az államszocializmus idejében, a belső elhárítás (Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökség) által foglalkoztatott személyekkel kapcsolatos.

A titkosszolgálatok szóhasználata, szakmai nyelvezete, kifejezései, zsargonja – éppen tevékenységük titkossága miatt – országokon, nyelvterületeken belül is erősen különböző, az adott konkrét szolgálatok belső világára jellemző.

Fogalma, fajtái

Az ügynök egy rövid meghatározás szerint egy titkosszolgálat által beszervezett személy, akinek van nyilvántartási kartonja és ő maga is tudja, hogy a szolgálatnak dolgozik.

Az ügynökök lehetnek magyar vagy külföldi állampolgárok – utóbbiak értelemszerűen a hírszerzés vagy ritkán a kémelhárítás (az úgynevezett támadólagos elhárítás) ügynökei.

A rendszerváltás előtti magyar titkosszolgálatok magyar állampolgár ügynökeinek kategóriái: „titkos munkatárs” (TMT), akinek fontos információszerző lehetőségei vannak és tudatosan, esetenként kezdeményezően dolgozik a titkosszolgálatok számára; és a titkos megbízott (TMB), aki ugyancsak tudatosan, de csak kevésbé fontos feladatokat végez. A zsarolás révén beszervezett személyek esetében nem alkalmaztak ilyen eufemizmusokat, őket ügynökként (Ü) tartották nyilván. Emellett a titkosszolgálatoknak vannak úgynevezett „társadalmi kapcsolatai”, akik ugyancsak tudatosan működnek együtt, de rangjuk, tekintélyük vagy más okok miatt eltekintettek a beszervezésüktől és egyenlő félként konzultálnak velük, valamint alkalmi kapcsolatai, akikkel nem rendszeres az együttműködés. Olyan esetek is vannak, amikor a titkosszolgálatot segítő személy nincs tudatában tevékenysége tényleges tartalmának, jellegének.

A magyar katonai hírszerzés ügynökeinek típusai

Az ügynökök beszervezését megelőzi a megfelelő személyek keresése (tippkutatás), az alkalmasnak tűnő célszemélyek tanulmányozása. Már e folyamat során az illető (hazai) személyt előzetesen a hazai szolgálatok közös nyilvántartásába veszik (priorálás), elsősorban azért, hogy egy ígéretes jelöltet nehogy véletlenül egy konkurens szerv már előbb beszervezzen. Az ügynök kifejezést a beszervezés során – a szó pejoratív hangulata miatt – általában nem alkalmazzák. Az MNVK 2. Csoportfőnökség szóhasználatában ezt a kifejezést a „megnyert személy” fordulattal helyettesítették. Külföldön az ügynököket az illegális hírszerzés keretében foglalkoztatják.

A magyar katonai hírszerzés ügynökei a foglalkoztatás területei szerint többfélék lehetnek:

• Forrás a neve azoknak az ügynököknek, akik a katonai hírszerzést érdeklő területen közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek titkos információkhoz.
• Objektum lefogó az az ügynök, aki egy nagy jelentőségű katonai objektumban vagy annak közelében él vagy dolgozik, így képes az ottani tevékenységet (elsősorban a magasabb harckészültségbe helyezést) megfigyelni és arról jelenteni.
• Célországbeli kutató az az ügynök, aki kapcsolatai révén képes olyan személyeket (tippeket) felkutatni, akik alkalmasak, hasznosak lehetnek az együttműködésre.
• Összekötő futár az az ügynök, aki önálló hírszerző lehetőséggel nem rendelkezik, de segíteni tud az információk rejtett továbbításában a forrástól a hírszerző központig.
• Rádiós értelemszerűen az a személy, aki az információk rádiós vagy más technikai eszközzel történő továbbítására képes.

További ügynök-kategóriákhoz tartoznak azok a személyek, akik „postaládát” működtetnek, vagy titkos lakást („K-lakás” a konspiráció szóból) tartanak fenn a hírszerzés céljaira.

Források

• ↑ Árvai-Gyaraki: Árvai Zoltán – Gyaraki Károly: 100 éves az önálló magyar katonai felderítás, hírszerzés, és elhárítás 1918−2018. Budapest: Zrínyi. 2019. ISBN 978 963 327 764 5  
• ↑ Földi: Földi, László. A Földi. Budapest: Alexandra (2002). ISBN 963 368 401-3 

További információk

• Ügynökök és akták. Nemzetközi konferencia az átvilágításról és az állambiztonsági iratok sorsáról; szerk. Halmai Gábor; Soros Alapítvány, Bp., 2003
• Szőnyei Tamás: Nyilván tartottak. Titkos szolgák a magyar rock körül, 1960–1990; Magyar Narancs–Tihany-Rév Bp., 2005
• Tomka Ferenc: Halálra szántak, mégis élünk! Egyházüldözés, 1945–1990 és az ügynökkérdés; Szt. István Társulat, Bp., 2005 (Haza a magasban)
• Kasza László: Mókusok az angolkertben. Ügynökök a Szabad Európa Rádiónál; Noran Libro, Bp., 2009
• Gervai András: Fedőneve: "szocializmus". Művészek, ügynökök, titkosszolgák; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Pécs, 2011
• Hálóba kerítve. Konferencia az evangélikus lelkészek és az állambiztonság kapcsolatáról; szerk. Fabiny Tibor; Hermeneutikai Kutatóközpont–Luther, Bp., 2011
• Várallyay Gyula: Tévúton. Ügynökök az ötvenhatos diákmozgalomban Nyugaton; 1956-os Intézet–Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára–L'Harmattan, Bp., 2011
• Hogyan üldözzünk egyházakat? Állambiztonsági tankönyv tartótiszteknek; szerk. Kiss Réka, Soós Viktor Attila, Tabajdi Gábor; L'Harmattan, Bp., 2012 (Fehér hollók sorozat)
• Takács Tibor: Besúgók a besúgásról. Ügynök-visszaemlékezések a Kádár-korszakból; L'Harmattan, Bp., 2013 (Hogyan beszéltek?)
• Az ügynök arcai. Mindennapi kollaboráció és ügynökkérdés; szerk. Horváth Sándor; Libri, Bp., 2014
• Kémek, ügynökök, besúgók az ókortól Mata Hariig. A szombathelyi Mediawave Fesztivál keretében 2011. június 3-án megrendezett tudományos konferencia előadásai; szerk. Katona Csaba; Mediawave Alapítvány–MNL Vas Megyei Levéltár, Szombathely, 2014 (Mediawave konferenciák)
• Várallyay Gyula: Az 1956-os magyar diákmozgalom Nyugaton / Tanulmányúton / Tévúton. Ügynökök az ötvenhatos diákmozgalomban Nyugaton; ELTE Eötvös, Bp., 2016
• Ungváry Krisztián: A szembenézés hiánya. Felelősségre vonás, iratnyilvánosság és átvilágítás Magyarországon, 1990–2017; Jaffa, Bp., 2017
• Horváth Sándor: Feljelentés. Egy ügynök mindennapjai; Libri, Bp., 2017
• A mi szagláraink. Irodalmi élet, politika és állambiztonság, 1974–1989; Magyar Napló, Bp., 2019
• Ügynökhistóriák a Lajtán innen és túl. Hírszerzéstörténeti tanulmányok; szerk. Baráth Magdolna, Szekér Nóra; ÁBTL–Kronosz, Bp.–Pécs, 2020 (Közelmúltunk hagyatéka)
• Emrah Safa Gürkan: A szultán kémei. Oszmán hírszerzési módszerek és ügynökhálózatok a 16. században; ford. Pál Laura; Gondolat, Bp., 2020
• ↑ Dezső: Dezső András: Fedősztori: Kémek és titkos játszmák Magyarországon. Budapest: 21. század. 2021. ISBN 978 963 568 1150  

Kapcsolódó szócikk

• SZT-tiszt