Újfalu (Esztergom)
Újfalu | |
Közigazgatás | |
Település | Esztergom |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 47′ 12″, k. h. 18° 44′ 56″47.786667°N 18.748889°EKoordináták: é. sz. 47° 47′ 12″, k. h. 18° 44′ 56″47.786667°N 18.748889°E |
Újfalu – vagy Nova Villa – Esztergom egyik középkori városrészének a neve. Árpád-kori és késő középkori régészeti terület.
Története
[szerkesztés]Újfalu a királyi várostól és Kovácsitól keletre, körülbelül a mai belvárosi temető területén és a Petőfi Sándor utca teljes hosszában terült el. A tatárjárás során Esztergom külvárosai mind elpusztultak. Az ezek helyén felépült egyik új külváros volt Újfalu, innen ered a neve is. 1315-től az esztergomi káptalan birtokát képezte. Jellemző volt rá a nagy észak-dél irányú kiterjedés. Temploma és egyben legfontosabb épülete, a Szent Domonkos-plébániatemplom volt, amelynek első említése 1264-ből való. Ennek maradványait 1963-ban a Siszler úton találták meg. Innen indult el Julianus barát keleti útjára.[1] Határában feküdt a Bor-kút nevezetű szőlő, melyet 1332-ben említenek Burkuth vagy Burkwth néven.
Források
[szerkesztés]- ↑ Pifkó Péter: Esztergomi utcák 1700-1990 60.o