Új-zélandi Munkáspárt
| Új-zélandi Munkáspárt | |
 | |
| Mottó: Let's Keep Moving | |
| Adatok | |
| Elnök | Jill Day |
| Főtitkár | Andrew Kirton |
| Vezető | Chris Hipkins |
| Alapítva | 1916. július 7. |
| Elődpárt | Egyesült Munkáspárt, Szociáldemokrata Párt |
| Székház | Wellington |
| Ideológia | szociáldemokrácia, szociálliberalizmus |
| Politikai elhelyezkedés | balközép |
| Parlamenti jelenlét | Képviselőház: 64 / 120 |
| Nemzetközi szövetségek | Progresszív Szövetség |
| Hivatalos színei | piros |
| Új-Zéland politikai élete | |
| Weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Új-zélandi Munkáspárt témájú médiaállományokat. | |
Az Új-zélandi Munkáspárt (angolul: New Zealand Labour Party, maoriul: Rōpū Reipa o Aotearoa, röviden: Labour vagy Reipa) új-zélandi balközép politikai párt.[1] A párt programja a párt alapító ideológiájának a demokratikus szocializmust tartja, megfigyelők szerint szociáldemokrata irányultságú.[2][3][4]
A Munkáspárt Új-Zéland legrégebbi, még ma is tevékenykedő pártja. 1916-ban alakult számos szocialista párt és szakszervezet összeolvadásával.[5] A Munkáspárt és legfőbb riválisa, az Új-zélandi Nemzeti Párt, az 1930-as évek óta dominálja az új-zélandi politikai életet.[6]
A mai napig Új-Zélandnak hat munkáspárti kormánya volt tíz miniszterelnökkel az élén. A párt először 1935-1949 között volt hatalmon, és ekkor fektette le új-zélandi jóléti állam és szociális szolgáltatások alapjait.[7] Az 1984-1990 közötti időszakban a munkáspárti kormányok privatizálták az állami tulajdon nagy részét és csökkentették az állam gazdasági szerepét.[8]
A 2017-es parlamenti választások során a Munkáspárt Jacinda Ardern vezetésével a 2005-ös választások óta a legjobb eredményét érte el. A szavazatok 36,9%-át és a 120 képviselőházi mandátumból 46-ot szerzett meg.[9] A választások után a Munkáspárt kisebbségi koalíciót alkotott az Új-Zéland az Első párttal, és a Zöld Párt támogatásával.[10] Chris Hipkins a párt jelenlegi pártvezére és Új-Zéland miniszterelnöke.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Boston et al.
- ↑ (2016. március) „New Zealand Labour Party Policy Platform” (PDF), 5. o, Kiadó: New Zealand Labour Party. (Hozzáférés: 2018. április 19.)
- ↑ Peter Aimer: Labour Party: Ideology and the role of unions. Te Ara: The Encyclopedia of New Zealand. (Hozzáférés: 2018. április 19.)
- ↑ Bean 285. o.
- ↑ New Zealand Labour Party founded (angol nyelven). New Zealand Ministry for Culture and Heritage, 2014. július 25. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
- ↑ Miller 32-33 o.
- ↑ Peter Aimer: Labour Party - First Labour government, 1935 to 1949. Te Ara: The Encyclopedia of New Zealand. New Zealand Ministry for Culture and Heritage, 2012. június 20. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
- ↑ Boston-Holland
- ↑ Ana Nicolaci da Costa, Charlotte Greenfield. „Final tally in NZ election strengthens Labour in negotiation talks”, Reuters, 2017. október 6. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
- ↑ Eleanor Ainge Roy. „Jacinda Ardern to be New Zealand's next PM after Labour coalition deal”, The Guardian, 2017. október 19. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Bean: Clive Bean: Electoral Change: Responses to Evolving Social and Attitudinal Structures in Western Countries. Szerk. Mark N. Franklin–Thomas T. Mackie–Henry Valen. (hely nélkül): ECPR Press. 2009. ISBN 9780955820311
- ↑ Boston et al.: Jonathan Boston: New Zealand Votes: The General Election of 2002. (angolul) Szerk. Stephen Church–Stephen Levine–Elizabeth McLeay–Nigel S. Roberts. Wellington: Victoria University Press. 2004. ISBN 9780864734686
- ↑ Boston-Holland: Jonathan Boston – Martin Holland: The Fourth Labour Government: Politics and Policy in New Zealand. (angolul) Melbourne, Auckland: Oxford University Press. 1990. ISBN 9780195582130
- ↑ Miller: Raymond Miller: Party Politics in New Zealand. (angolul) Melbourne, Auckland: Oxford University Press. 2005. ISBN 9780195584134
