Ugrás a tartalomhoz

Új-guineai krokodil

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Új-guineai krokodil
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Krokodilok (Crocodilia)
Család: Krokodilfélék (Crocodylidae)
Nem: Crocodylus
Faj: C. novaeguineae
Tudományos név
Crocodylus novaeguineae
(Schmidt, 1928)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Új-guineai krokodil témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Új-guineai krokodil témájú médiaállományokat és Új-guineai krokodil témájú kategóriát.

Az új-guineai krokodil (Crocodylus novaeguineae) a hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) osztályába, a krokodilok (Crocodilia) rendjébe és a krokodilfélék (Crocodylidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Az Indonézia és Pápua Új-Guinea által birtokolt Új-Guinea szigetének édesvizeiben él, távol a tengerparttól. Elsősorban a tavak, mocsarak, lápok lakója, csak a száraz évszakban húzódik a folyókba.

Megjelenése

[szerkesztés]

Nagyon hasonlít a sziámi krokodilra (Crocodylus siamensis), különösen fiatal korában. Közepes termetű krokodil, a hímek legfeljebb 3,5, a nőstények pedig 2,7 méteres hosszúságúra nőnek meg. Pofája keskeny. Páncélzata barnás vagy szürkés, sötétebb foltokkal.

Életmódja

[szerkesztés]

Jobbára éjszakai életmódot folytat. A fiatal példányok gerinctelenekkel és kisebb halakkal, a kifejlett egyedek pedig nagyobb gerincesekkel – halakkal, hüllőkkel, madarakkal – táplálkoznak.

Szaporodása

[szerkesztés]

Az Új-Guineán kelet-nyugati irányban végighúzódó Maoke- és Bismarck-hegység vonalától északra élő populációk a száraz időszakban, míg a hegyektől délre élő populációk az esős évszakban párosodnak. A párzás után két héttel kerül sor a tojásrakásra. Az északi krokodilok többnyire vízen lebegő növényzetre rakják 22-45 tojásukat, míg a déliek fészekhalmot ásnak a vízparton kevesebb, de nagyobb tojásuk számára. A nőstények, ha nem is feltétlenül védelmezik a fészekaljat, a tojások közelében maradnak. A fiókák mintegy 80 nap után kelnek ki, ekkor anyjuk mellett olykor az apaállat is segédkezik a vízbe juttatásukban.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint nem fenyegetett, mivel viszonylag széles körben és nagy számban elterjedt faj. Szerepel a CITES II. függelékében.

Források

[szerkesztés]