Öves díszcsík
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||
| Chromobotia macracanthus (Bleeker, 1852) | ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Öves díszcsík témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Öves díszcsík témájú médiaállományokat és Öves díszcsík témájú kategóriát. |
Az öves díszcsík (Chromobotia macracanthus vagy Botia macracantha) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a Botiidae családjába tartozó Chromobotia halnem egyetlen faja.
A halat először Cobitis macracanthus néven Pieter Bleeker írta le 1852-ben. 1989-ben, a tudományos nevét Botia macracanthus-ra változtatták.[1] 2004-ben, Dr. Maurice Kottelat megosztotta a Botia nemzetséget, amely jelenleg 47 különböző fajt, hét különálló nemzetséget foglal magába. Az öves díszcsík egy saját nemzetséget, a Chromobotia-t képviseli.[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Délkelet-Ázsiában és szigetein (Szumátra, Borneó, Indonézia) honos.
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza elérheti a 30 centimétert. Ívelt, narancssárga testét három fekete sáv keresztezi. A harmadik sáv kiterjed a farok alatti úszóra is. A mell-, a has-és a farokúszó vöröses narancssárga, a hátúszó és a farok alatti úszó fekete, szegélyük világos színű. A kicsi pikkelyek miatt a hal teste simának és fénytelennek látszik. Szeme előtt kimerevíthető tüske van, ami beleakadhat az akváriumi hálóba. Hasoldala lapos.
 |
Életmódja
[szerkesztés]A természetben ragadozó életmódot folytat, de akváriumi körülmények között elfogadja a granulátumokat is. Egyáltalán nem nyugodt, csendes hal, éjjel és alkonyatkor rendkívül aktív, sokat mozog. Mint más csíkfélék, képes kattogó hangokat kiadni. Nem kedveli a túl világos medencét.
Szaporodása
[szerkesztés]Tenyésztése nehéz, ikrarakó. Szaporítása még részben megoldatlan, ezért a mai napig sok díszcsíkot fognak be a természetből.
Tartása
[szerkesztés]Békés rajhal. Kiváló csigairtó, legtöbbször ezen tulajdonsága miatt tartják. Nagy akváriumot igényel, mivel a kifejlett példányok elérhetik a 30 cm-t. Az akváriumban azonban kisebbek, ritkán érik el a 20 cm-t. Talajlakó, sok növényzetet és búvóhelyet kell biztosítani a számára.
Sajnos ez a rajban igen mutatós hal érzékeny a darakórra, de kedvező tartás mellett magas kort, akár 14 évet is elérhet.
Ideális tartási körülmények:
- vízhőmérséklet: 24-28 ´C
- pH: 6-7
-gH: 3-8
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Clown Loach. WetPetz.com, 2004. (Hozzáférés: 2007. augusztus 17.)
- ↑ Kottelat, Maurice (2004). „Botia kubotai, a new species of loach (Teleostei: Cobitidae) from the Ataran River basin (Myanmar), with comments on botiine nomenclature and diagnosis of a new genus” (PDF - abstract only). Zootaxa 401, 1–18. o. ISSN 1175-5334. (Hozzáférés: 2007. augusztus 17.)
Források
[szerkesztés]- Vierke, Jörg. A legkedveltebb díszhalak. Elektra Kiadóház Bt (2001). ISBN 978-963-920-5
- Fishbase.org. (Hozzáférés: 2010. május 2.)
