Óriástobozú fenyő

Óriástobozú fenyő
Óriástobozú fenyő
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Toboztermők (Pinophyta) Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida) Rend: Fenyőalakúak (Pinales) Család: Fenyőfélék (Pinaceae) Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus) Alnemzetség: Pinus Fajcsoport: Trifoliae Fajsor: Ponderosae Faj: P. coulteri
Tudományos név
Pinus coulteri D. Don
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Óriástobozú fenyő témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Óriástobozú fenyő témájú médiaállományokat és Óriástobozú fenyő témájú kategóriát.

Az óriástobozú fenyő (Pinus coulteri) a tűnyalábos (avagy hosszútűs) fenyők Pinus alnemzetségében a Trifoliae fajcsoport Ponderosae fajsorának egyik faja. A faj Thomas Coulter (1793–1843) ír botanikusról és orvosról kapta a nevét, aki 1831-ben fedezte fel Santa Lucia-hegységben.

Származása, elterjedése

Szétszórtan él Kalifornia nyugat-középső részétől Alsó-Kalifornia északi részéig (Mexikó). Leggyakrabban déli fekvésű lejtőket részesíti előnyben (300-) 900 - 1800(-2150) m-ig. Élőhelyén a megújuló tüzek egyre nagyobb károkat okoznak, és veszélyeztetik állományait. A folyamatos erdőtüzek elpusztítják a fiatal magoncokat és csemetéket, emiatt nem jutnak el a reproduktív korba, a jövőben így az állomány csökkenése várható.

Megjelenése, felépítése

Iker-edénynyalábos (diploxylon), 3 tűs faj. Karcsú, majd kiszélesedő koronájú fa, 20(-25) m magas fa, törzse 0,8 (-1) m átmérőjű. Rozsdabarna kérge pikkelyes, mélyen repedezett. Ágai vaskosak, kevésbé elágazók, rügyei 1,5 - 3(-4) cm hosszúak, gyantásak. Tűi hármasával állnak, mindegyik tű (15-)20 - 30 cm hosszú, merev és egyenes, színük halvány szürkészöld,hamvasak. Tobozvirágzatai 20 - 25 mm hosszúak, sötét sárgásbarnák, eleinte pirosasak, felpattanva sárgásak; a termős tobozok vörösek. Az érett tojásdad, sárgásbarna gyantás tobozok 20 - 30(-35) cm hosszúak, súlyuk 2 – 5 kg. Főleg a korona felső részén, két-három évig fejlődnek, majd allapjuk nélkül hullnak le. Egy tobozban 120 - 140 mag található, a magok (10-)12 - 18(-22) mm hosszúak, sötétbarnák. Az óriástobozú fenyő a toboztermők törzsének a legnehezebb tobozát termeli, innen kapta a nevét.

Felhasználása

Kertészeti értékét elsősorban rendkívül hosszú tűleveleinek köszönheti, és látványos tobozának. Jó szárazságtűrő, díszfaként népszerű, parkokban és nagyobb kertekben találkozhatunk vele. Magja ehető, elsősorban a vadon élő állatok gyűjtik, különösen a mókusok, de az őslakos amerikaiak is megették őket.

Hazánkban fiatalon fagyérzékeny (Józsa).

Képek

• 
  levelei
• 
  toboza

Források

• Allen J. Coombes: határozó kézikönyvek: Fák, Egyetemi Nyomda, Budapest ISBN 963 545 038 9
• Józsa Miklós: Fenyők és örökzöldek a kertben. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1980. ISBN 963 231 034 9, 159–160. old.
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN
• Tűlevelűvilág