Óriásposzméh
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 100 000 Ft | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Bombus fragrans Pallas, 1771 | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriásposzméh témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriásposzméh témájú kategóriát. |
Az óriásposzméh (Bombus fragrans) a rovarok (Insecta) osztályába, a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és a méhfélék (Apidae) családjába tartozó faj.
Rendszertana
[szerkesztés]Leírója Peter Simon Pallas, aki Apis fragrans néven írta le. Típuslokalitása az orosz Volga-régió. A holoarktikus régióban (Európa, Ázsia, Észak-Amerika) elterjedt Subterraneobombus alnem tagja, ahol a Bombus amurensis és a Bombus fedtschenkoi fajokkal együtt alkotja a Bombus fragrans-fajcsoportot. Ezektől matt clipeusa alapján különböztethető meg.
Megjelenése
[szerkesztés]Nagyon mutatós dongófaj. Zömök, sűrű sárga szőrbundával fedett testű, fullánkos, ízeltlábú rovar, szárnya áttetsző, feje nagy. Túlnyomó részben aranyszínű. Fekete a clipeus, a toron húzódó csík és a potroh hatodik ízülete, továbbá a fej nagy része és a hasának nagy része. Erős rágója van, az alsó ajak és az állkapocs jelentősen megnyúlt szívószervvé alakult, ami hosszan kinyújtva lehetővé teszi a mélyebb kelyhű virágokból való nektárgyűjtést is. Nyugodt, békés rovarok, de veszély esetén, erős, méregmiriggyel ellátott fullánkjukkal védelmezik magukat, vagy a fészekben lévő társaikat. Szúráskor a fullánkjuk nem szakad ki a testükből, hanem sérülés nélkül visszahúzható. Az óriásposzméh, a Magyarországon előforduló 34 poszméhfaj közül a legnagyobb termetű. A dolgozók testhosszát 18–21 mm-ként tartják számon. Európai adatok szerint az anya testhossza 46–48 mm, testszélessége 18–21 mm, szárnyfesztávolsága 38–48 mm, szárnyhosszúsága pedig 19–32 mm, így Európának is a legnagyobb poszméhfaja.
Élőhelye
[szerkesztés]Mozaikos alföldi gyepek (turjános, homokgyep). Sokféle növényről gyűjti a nektárt, legjobban ott érzi jól magát, ahol mindig van éppen virágzó növény.
Nektárgyűjtése
[szerkesztés]A többi poszméhhez hasonlóan nektárral és virágporral táplálkozik. Virágporral főként a lárvákat eteti. A sűrű, szőrös bunda, nem csak a hőszigetelésben, hanem a nektárgyűjtésben is jelentős szerepet játszik. Szabálytalan, érdes felületének és elektrosztatikus vonzásának köszönhetően, a virágokról jelentős mennyiségű pollen (virágpor) tapad rá. A módosult harmadik pár lábukkal, mely kissé kivájt, oldalról pedig durva szőrök veszik körül, a szőrbundáról lefésülve, a láb mélyedésébe terelik a virágport.
Szaporodása
[szerkesztés]A télen sikeresen áttelelt nőstény poszméh már kora tavasszal megjelenik. Egy-két hétig táplálkozik, majd megerősödve fészkelő helyet keres. Sosem ás fészket, elhagyott kisemlős járatokat takarít ki. A fészek építőanyaga viasz, amit speciális mirigyeiből választ ki a potrohlemezeik közül. Viaszsejtjei, szabálytalan hordó alakúak, melyek rendezetlenül állnak. Mivel a királynő kezdetben egyedül van, pár lerakott petéjét saját testével melengeti. Pár hét múlva viszont kikelnek az első dolgozók és ezután a királynőnek már csak a peterakás lesz a feladata. A család csúcslétszáma 50-100. A dolgozók május végétől repülnek, az új ivaros nemzedék augusztus közepétől jelenik meg. Őszre a királynő és a kolónia többi lakója is elpusztul, a telet csak a megtermékenyített nőstények egy része éli túl.
Előfordulása
[szerkesztés]
Nevezetes pontusi elterjedésű sztyepfajunk. Magyarországon érte el elterjedésének legnyugatibb pontját. Legismertebb élőhelye a kiskunsági Apaj-puszta volt, ahol az 1950-es évek elején még számos példányát gyűjtötték és az akkori megfigyelések szerint a nyári hónapokban elég gyakran lehetett látni az aszat és a bókoló bogáncs virágzatain. Utolsó, biztosan regisztrált előfordulása, Kunpeszér és Kunadacs térségében már több mint harmincéves. A Kiskunsági Nemzeti Parkban 4 éven át 1977 és 1980 folyamán végzett rendszeres kutatások ellenére sem került elő egyetlen óriásposzméh-példány sem. Így inkább csak feltételezhető, hogy a faj még él Magyarországon, egyelőre eltűntnek kell tekinteni.
Bizonytalan adatok állnak rendelkezésre, de jelenleg, vagy valaha az alábbi országokban fordult még elő : Szlovákia, Ukrajna, Oroszországban Dél-Szibéria, Kelet-Törökország, Kazahsztán, Kaukázus, Kína és Mongólia. Elterjedt Kelet-Európában, Törökországtól Iránon át egészen Nyugat-Kínáig. Törökországban csak az anatóliai sztyeppén lelhető fel, ahol is a szikes területekről jelentették.[1] Ukrajnában az utóbbi évtizedben nem került elő a Krím-félszigeten kívül.[2]
Veszélyeztetettsége
[szerkesztés]Egész elterjedési területén ritka. Sok élőhelyet veszített a sztyepp felszántása miatt. Az IUCN kritériumai alapján a sebezhető kategóriába tartozik.[3]
Képe
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Pierre Rasmont, A. Murat Aytekin, Osman Kaftanoğlu & Didier Flagothier: The bumblebees of Turkey. Atlas Hymenoptera. 2009. [2016. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 31.)
- ↑ Irene B. Konovalova: The Bumble Bees of Ukraine: Species Distribution and Floral Preferences. Psyche Volume 2010, Article ID 819740, 10 pages. doi:10.1155/2010/819740
- ↑ Paul H. Williams & Juliet L. Osborne (2009): Bumblebee vulnerability and conservation world-wide. Apidologie 40: 367–387. doi:10.1051/apido/2009025
Források
[szerkesztés]- Vörös Könyv Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 261 oldal + 177-es kép. ISBN 963-05-5819-X
- Hazai poszméhfajok (Bombusspp.) veszélyeztetettsége és védelmük szükségessége. 2004. Sárospataki M., Novák J., Molnár V., Természetvédelmi Közlemények 11. 299–307. oldal
- Derecske állatvilága Lovas Márton A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001, Kiadás: Debrecen 2001. 58 old.
- Pallas Lexikon Kiadás: 1771. 447. oldal
- A poszméhek biogeográfiája
- 18/2008. (VI. 19.) KvVM rendelet
- Tervezet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról [...]
- Természet adta szolgáltatás Archiválva 2016. március 24-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Subterraneobombus ecology and behaviour
- Bombus fragrans Archiválva 2015. április 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (oroszul)
- Fragranshummel (németül)
- Eberhard von Hagen: Hummeln: bestimmen, ansiedeln, vermehren, schützen. Natur-Verlag, Augsburg 1990, ISBN 3-89440-546-5
- Dufthummeln bei wildbienen.de
- Pall H. Williams, Jiandong An, Jiaxing Huang (2011): The bumblebees of the subgenus Subterraneobombus: integrating evidence from morphology and DNA barcodes (Hymenoptera, Apidae, Bombus). Zoological Journal of the Linnean Society 163: 813–862.
- J.F. Gokcezade, B.-A. Gereben-Krenn, J. Neumayer & H.W. Krenn (2010): Feldbestimmungsschlüssel für die Hummeln Österreichs, Deutschlands und der Schweiz (Hymenoptera, Apidae). Linzer biologische Beiträge 42/1: 5-42.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Dufthummel című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
