Íjgyártó István
| Íjgyártó István | |
 | |
| Született | 1963. december 26. (60 éves) Beregszász, Ukrán SZSZK, Szovjetunió |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyar nagykövet Lengyelországban (2024. október – ) |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1988) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Íjgyártó István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Íjgyártó István (teljes nevén: Íjgyártó Bálint István; Beregszász, 1963. december 26.[1] –) kárpátaljai származású magyar államtitkár, diplomata. 2024-től magyar nagykövet Lengyelországban.
Pályafutása
[szerkesztés]1976 óta él Magyarországon.[2] A szentendrei Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett 1982-ben, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-történelem szakán diplomázott 1988-ban.[3] 1988-90-ben a KSH Népességtudományi Kutatóintézetében dolgozott tudományos munkatársként, majd a Miniszterelnöki Hivatal kormányfőtanácsosa lett, ahonnan 1991-ben egy évet ösztöndíjasként az Egyesült Államok Kongresszusánál tölthetett.[3] 1992-től a Határon Túli Magyarok Hivatala elemző főosztályának vezetője, majd 1998-tól az APEH tanácsadója volt. 2000. július 14-én adta át megbízólevelét,[4] és 2004-ig töltötte be rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti pozícióját Romániában, ahol Terényi János váltotta. 2004 és 2010 között különböző pozíciókban a Külügyminisztériumban dolgozott, elsősorban a posztszovjet térség országaival foglalkozva.[3]
2010-től Magyarország moszkvai nagykövetsége vezetője volt (rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti megbízólevelét 2011. február 8-án adta át).[5] 2014-ig töltötte be az oroszországi nagyköveti posztot (Üzbegisztánban is akkreditálva), majd hazatértét követően a Külgazdasági és Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős államtitkára lett, valamint az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság,[6] és az 1956-os Emlékbizottság állandó tagja.[7] 2018-ban Íjgyártót kinevezték Magyarország ukrajnai nagykövetévé, megbízólevelét 2018. november 14-én adta át.[8] Nagyköveti beosztását 2023 májusáig látta el.
2023-tól a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója volt.[9]
2024 októberétől Magyarország lengyelországi nagykövete. 2024. október 3-n adta át megbízólevelét Andrzej Duda lengyel államfőnek.[10]
Publikációi
[szerkesztés]- Codification of minority rights. In: Minorities: the new Europe’s old issue. Ed: Ian Cuthbertson and Jane Leibowitz. Prague.New York. Boulder 1993.
- Magyarország történeti helységnévtára. Máramaros megye (1773–1808). KSH Könyvtár Bp. 1996.
- A kisebbségi jogok kodifikációjának esélyei Közép- és Kelet-Európában. Magyar Kisebbség 1997. 1-2.
- A kisebbségi kérdés térségünkben. In.: Kelet-Közép-Európa az ezredfordulón. Magyar Atlanti Tanács Bp. 1999.
- A földgáz geopolitikája és Európa energiabiztonsága. Kommentár 2006/3.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hermann Péter (főszerk.): MTI Ki kicsoda 2009. Budapest: MTI. 2008. 488. o.
- ↑ Horváth Sándor: Íjgyártó István kijevi magyar nagykövet: A nemzeti kisebbségek elnyomása Európa-ellenes törekvés. Kárpáti Igaz Szó (2019. január 17.) (Hozzáférés: 2019. április 25.)
- ↑ a b c Curriculum vitae. Magyarország Kormányának weboldala (2014) (Hozzáférés: 2019. április 25.) arch
- ↑ Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv, 2000. Budapest: Külügyminisztérium. 2000. 176. o.
- ↑ Íjgyártó István moszkvai magyar nagykövet átadta megbízólevelét. Kormányzati Portál hírközpont (2011. február 8.) (Hozzáférés: 2019. április 25.) arch
- ↑ Centenáriumi Emlékbizottság. az emlékbizottság honlapja (2014) (Hozzáférés: 2019. április 25.) arch
- ↑ Íjgyártó István. az emlékbizottság honlapja (2014) (Hozzáférés: 2019. április 25.)
- ↑ Rovó Attila: Alighogy kinevezték, máris bekérette Ukrajna az új magyar nagykövetet. Index.hu (2018. november 16.) (Hozzáférés: 2019. április 25.)
- ↑ Íjgyártó István | Magyar Külügyi Intézet (hu-HU nyelven). hiia.hu, 2024. április 5. (Hozzáférés: 2024. szeptember 14.)
- ↑ Prezydent RP przyjął listy uwierzytelniające od nowych ambasadorów w Polsce. (Hozzáférés: 2024. november 17.)
