Ugrás a tartalomhoz

Étsy Emília

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Étsy Emília
Gordon Zita (balra), Beregi Oszkár (középen) és Étsy Emília (jobbra) a Bethlen téri Színház előadásában (1933)
Gordon Zita (balra), Beregi Oszkár (középen) és Étsy Emília (jobbra) a Bethlen téri Színház előadásában (1933)
SzületettÉtsy Emília Vilma Erzsébet
1884. május 26.
Budapest
Elhunyt1964. szeptember 3. (80 évesen)
Budapest V. kerülete
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszínész
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (1898–1901)
SírhelyeÚj köztemető

A Wikimédia Commons tartalmaz Étsy Emília témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Étsy Emília, névváltozata: Écsy Emília (Budapest, 1884. május 26.[1] – Budapest, 1964. szeptember 3.)[2] színésznő.

Élete

[szerkesztés]

Étsy Ferenc (1839–1888) honvédfőhadnagy és Thoma Emília lánya. Tanulmányait 1901-ben fejezte be a Színművészeti Akadémián. Ezután a Városligeti Színkörhöz szerződött, majd Szatmáron játszott. 1903-1904-ben a kolozsvári színtársulatnak, majd Krecsányi Ignác társulatának tagja volt. 1906-tól Szegeden, 1907 és 1909 között Kassán, majd Pozsonyban szerepelt. 1910-ben Nagyváradra szerződött. Itt baráti kapcsolatba került a Holnap írói körével, s a fiatal költők – Babits Mihály, Juhász Gyula, Dutka Ákos, Emőd Tamás – verseinek tolmácsolásával nagy sikereket aratott. 1915. szeptember 25-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Marton Géza zeneszerző-karmesterrel, akivel házassága egy éven belül válással végződött.[3] 1915 és 1918 között Sebestyén Géza buda-temesvári társulatának lett tagja. 1918-ban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött és egészen 1933-ig tagja maradt. Ekkoriban ismerte meg József Attilát, akinek verseit ő szólaltatta meg először. Rendszeres előadója volt a szegedi Munkásdalkör színpadának. 1921. február 3-án Szegeden hozzáment Rapaport Sámuel Dávid belgyógyász-idegorvoshoz.[4] Házasságkötése után se szakadt meg kapcsolata a színházzal. Fellépett vendégszereplőként Szegeden és miután az 1930-as évek elején a fővárosba költözött, ismét több színházban látható volt. 1933-ban a Vígszínházban, 1934-ben a Bethlen-téri és a Kamara Színházakban lépett fel. 1935-ben a Royal Színház, 1936-ban a Pesti, 1936–37-ben a Vígszínház, 1938-ban a Városi és a Magyar, 1939-ben a Pesti Színház színpadain kapott egy-egy szerepet. 1934-től az Új Thália egyik szervezőjeként is működött. Főleg naiva-és jellemszerepekben volt látható.

Főbb szerepei

[szerkesztés]

Színházi szerepei

[szerkesztés]
  • Rostand: Sasfiók – Reichstadti herceg
  • Bródy Sándor: A tanítónő – Tóth Flóra
  • Victorien Sardou: A szókimondó asszonyság – címszerep
  • Friedrich Schiller: Ármány és szerelem – Miller Lujza
  • Szép Ernő: Szívdobogás – Turóczyné

Filmszerepei

[szerkesztés]
  • Mire megvénülünk (1916) – Áronffy Lőrincné
  • Nőstényfarkas (1918)
  • A vén gazember (1932, magyar-német) – Perkálné, gazdasszony

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]