Északi-tengeri aknazár

	Északi-tengeri aknazár
	Az aknazár térképe
Dátum	június – 1918. október 26.
Helyszín	Északi-tenger
	Haderők
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Egyesült Királyság; Amerikai Egyesült Államok	Német Birodalom
	A Wikimédia Commons tartalmaz Északi-tengeri aknazár témájú médiaállományokat.

Az északi-tengeri aknazár vagy északi zár, egy nagy kiterjedésű aknazár volt, melyet az Egyesült Államok Haditengerészete telepített az Orkney-szigetektől keletre, egészen Norvégiáig az első világháború alatt. Célja az volt, hogy megakadályozza a német tengeralattjárók mozgását a németországi bázisokról az atlanti hajózási útvonalakra, amelyek ellátmányt szállítottak Nagy-Britanniába.

Az elképzelés

Céljai

A cél az volt, hogy megakadályozza a német tengeralattjárók működését az Atlanti-óceán északi részén és a transzatlanti hajózást. Hasonló zárat már elhelyeztek a La Manche-csatornán, amelynek eredményeként északra, Skócia megkerülésére terelték az ellenséges tengeralattjárókat. Az északi-tengeri aknazárat ennek az alternatív útvonalnak a lezárására szánták, és ez jelentősen megnehezítette a tengeralattjárók számára az ellátmány megszerzését.

Mark 6-os aknák

A Mark 6-os akna egy 86 cm átmérőjű acél gömb volt, amely 140 kg TNT-nek megfelelő mennyiségű robbanóanyagot tartalmazott.^[1] Egy aknát két acél félgömbből hegesztettek össze. Szállítás alatt az aknát egy doboz alakú acél horgonyra rakták. A doboznak kerekei is voltak, amelyek lehetővé tették az aknaszerkezet mozgatását az aknarakó hajó fedélzetén kiépített sínrendszeren. Az aknát a 360 kg tömegű horgonyládával egy orsón tárolt drótkötéllel kötötték össze.^[2] Az akna vízalatti mélységét úgy szabályozták, hogy az acél kikötő drótkötelet addig engedték az orsóról, ameddig a horgony alatt felfüggesztett érzékelő el nem ért a fenékig. Az érzékelő reteszelte a kábeltekercset, így a lehulló horgony a lebegő aknát a víz alá húzta; és az úszó az antennát az akna felé hosszabbította.^[2] Mindegyik aknának két hidrosztatikus biztonsági funkciója volt, amelyek biztonságossá tették, ha levált az acélkábelről és a felszínre úszott. Az első egy nyitott kapcsoló volt a detonációs áramkörben, hidrosztatikus nyomással lezárva. A második egy rugó volt, amely a detonátort a robbanótöltet elől a kamrába tolta. Az aknákat biztonságosnak tervezték 7,6 m-nél alacsonyabb mélységben.^[3] Mindegyik aknában volt egy szárazelem elektromos detonáló áramkörrel, amelyet az öt párhuzamos gyutacs bármelyike elindíthatott. A gyutacsok közül négy hagyományos szarv volt az akna lebegő felső részén. Mindegyik szarv tartalmazott egy üveg elektrolitot, amely egy nyitott áramkört csatlakoztatna, ha egy ampulla eltört volna a puhafém szarv meghajlásával.^[3] Az újfajta ötödik gyutacs egy rézhuzal antenna volt, amelynek úszója meghosszabbodott az akna felett. A rézantennát érintő acél hajótest szárazelemet képez, és az elektrolitként működő tengervíz, az akna felszínén egy szigetelt rézlemezzel ellátott áramkört kitöltve egy jelfogó detonátort aktivál az aknában.^[4] A jelfogó armatúráját kezdetben úgy állították be, hogy a detonálást 25–40 millivolt elérésekor teljesítse. Az Bureau of Ordnance ezt követően 10–25 millivoltra növelte az érzékenységet, de ezt a próba után kiigazították.^[5] Mindegyik aknának öt rugós biztonsági kapcsolója volt a detonáló áramkörben, amelyet sószemcsék tartottak nyitva, amelyeknek körülbelül 20 percig tartott a feloldódása a tengervízben, miután az aknát az aknarakó hajóról a vízbe helyezték.^[2] A detonátor áramkör akkumulátorának élettartamát két évnél is többre becsülték.^[6]

Az aknamező telepítése

Eredmények

Feltisztítása

Háború utáni következménxei

Lásd még

Otrantói tengerzár

Jegyzetek

↑ Campbell, John Naval Weapons of World War II (1985) Naval institute Press ISBN 0-87021-459-4 p.167
↑ ^a ^b ^c Belknap, Reginald Rowan The Yankee mining squadron; or, Laying the North Sea mining barrage (1920) United States Naval Institute pp.5,15,18-22,27-36,43-47,56,82-83,101&108
↑ ^a ^b Daniels, Josephus The Northern Barrage and other Mining Activities (1920) Government Printing Office p.20,47-58
↑ Mineman Memories. Derek S. Hartshorn. (Hozzáférés: 2012. május 2.)
↑ Daniels, Jesephus The Northern Barrage and other Mining Activities (1920) Government Printing Office pp.105-120
↑ Daniels, Josephus The Northern Barrage and other Mining Activities (1920) Government Printing Office p.26

Bibliográfia

(1988) „The Removal of the North Sea Mine Barrage”. Warship International XXV (2), 134–169. o. ISSN 0043-0374.

[1] Campbell, John Naval Weapons of World War II (1985) Naval institute Press ISBN 0-87021-459-4 p.167

[rrb46-2] Belknap, Reginald Rowan The Yankee mining squadron; or, Laying the North Sea mining barrage (1920) United States Naval Institute pp.5,15,18-22,27-36,43-47,56,82-83,101&108

[dan48-3] Daniels, Josephus The Northern Barrage and other Mining Activities (1920) Government Printing Office p.20,47-58

[4] Mineman Memories. Derek S. Hartshorn. (Hozzáférés: 2012. május 2.)

[dan105-5] Daniels, Jesephus The Northern Barrage and other Mining Activities (1920) Government Printing Office pp.105-120

[6] Daniels, Josephus The Northern Barrage and other Mining Activities (1920) Government Printing Office p.26

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]