Ugrás a tartalomhoz

Érdes nagyfejűgéb

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Érdes nagyfejűgéb
Két kifogott példány
Két kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Benthophilinae
Nemzetség: Benthophilini
Nem: Benthophilus
Eichwald, 1831
Faj: B. granulosus
Tudományos név
Benthophilus granulosus
Kessler, 1877
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Érdes nagyfejűgéb témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Érdes nagyfejűgéb témájú kategóriát.

Az érdes nagyfejűgéb (Benthophilus granulosus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

[szerkesztés]

Az érdes nagyfejűgéb a Kaszpi-tenger parti vizeiben és a Volga alsó folyásánál található meg.

Megjelenése

[szerkesztés]

A hal testhossza 3-4 centiméter, legfeljebb 5,6 centiméter. Az alsó állkapcsán, egy rövid, a bajuszszálhoz hasonló bőrlebeny van. Fejét és testét sűrűn borítják az apró csontos kinövések, bütykök. Orrán és hastájékán, a fiataloknál a fej alsó részén is, rövid tüskék ülnek. Az érdes nagyfejűgéb színezete élőhelyétől függően változó, azonban mindegyik hal hátán és oldalán 3 sötét folt látható. Fején és hátán, néha az úszók tövén is sötét pettyek vannak.

Életmódja

[szerkesztés]

Az érdes nagyfejűgéb egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. Nyáron a sekélyebb vizek fenekén tartózkodik, télen pedig mélyebbre húzódik, akár 60-70 méter mélyre is. Tápláléka férgekből, puhatestűekből és rákokból tevődik össze.

Szaporodása

[szerkesztés]

Életének első tele után már ivarérett.

Források

[szerkesztés]