Éneklő lombszöcske

Éneklő lombszöcske
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Fürgeszöcskék (Tettigoniidae);
Nem:	Tettigonia;
Tudományos név
	Tettigonia cantans; (Fuessly, 1775)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Éneklő lombszöcske témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Éneklő lombszöcske témájú médiaállományokat és Éneklő lombszöcske témájú kategóriát.

Az éneklő lombszöcske (Tettigonia cantans) a fürgeszöcskék családjába tartozó, Eurázsiában honos szöcskefaj.

Megjelenése

Az éneklő lombszöcske testhossza a hím esetében 21-31 mm, a nőstény 29-33 mm, ehhez járul a 20-25 mm-es tojócső. Nagy termetű, erőteljes faj (bár a három közép-európai Tettigonia-faj közül a legkisebb). Alapszíne világoszöld (ritkán sárgás), felül a fejen, a toron és a szárnyakon sárgás vagy vörösbarna sáv fut végig. Az elülső szárny széles és csak kissé hosszabb a potrohnál, vége lekerekített; a hátsó szárny jóval rövidebb. A nőstények petékkel teli potroha hosszabb is lehet, mint a szárnyak. A hímek cerkuszain (potrohfüggelékein) a közepe előtt egy kis belső fog található. A nőstény tojócsöve hosszú, jórészt egyenes, csak kissé hajlított.

Ciripelése igen erős, 50-100 méterre is elhallatszik. Főleg délután és este ciripel, nappal csak 2-8 másodpercig, de éjjel akár egy percig is kitarthat.

Hasonló fajok

A zöld lombszöcske és a farkos lombszöcske hasonlít hozzá.

Elterjedése

Eurázsiában honos a Pireneusoktól egészen Kínáig. Az Ibériai-félszigetről, Nyugat-Franciaországból, a Brit-szigetekről, Skandináviából hiányzik, a mediterrán térségben inkább hegyvidéki. Magyarországon viszonylag ritka, a hűvösebb régiókban vagy hegyekben (400 m fölött) fordul elő (Őrség, Bakony, Börzsöny, Mátra, Aggteleki-karszt).

Életmódja

A hűvös, nedves, dús és magas vegetációjú élőhelyeket (láprétek, hegyi rétek, erdőszélek, tisztások) részesíti előnyben. Főleg ragadozó, kisebb rovarokat, lárvákat fogyaszt, de növényi táplálékot is eszik.

Kifejlett példányaival június végétől október végéig találkozhatunk. A hímek magasabb kórókra, cserjékre mászva ciripelnek. A nőstény a nedves talajba rakja petéit, ahol azok legalább kétszer áttelelnek. A peték a kiszáradást rosszul tűrik. A májusban kikelő lárvák hatszor vedlenek.

Magyarországon nem védett.