Általános gyógypedagógia

Az általános gyógypedagógia a gyógypedagógia fogalomkörét, tudományelméleti és -rendszertani kérdéseit, gyakorlatának elméleti általánosításait kutató diszciplína.

Tárgya

Az általános gyógypedagógia tárgya a gyógypedagógiai segítést, nevelést, oktatást, terápiát, rehabilitációt igénylők körének meghatározása; a gyógypedagógiai tevékenység közös specifikumainak feltárása; a gyógypedagógiai alapfogalmak definiálása és rendszerbe foglalása; a gyógypedagógiai tudományterület fejlődésének és más tudományokhoz való viszonyának vizsgálata, elméletképző modellek leírása.

Funkciója

Az általános gyógypedagógia funkciója a tudományfejlődést és a gyakorlatot szolgáló összefüggések, közös jellemzők, törvényszerűségek felismerése; a gyógypedagógia koncepcionális kérdéseinek elemzése; a gyógypedagógiai tevékenység és a fogyatékosokkal kapcsolatos közoktatási, szociálpolitikai, törvénykezési döntések elvi, elméleti megalapozása.

Magyarországon

Az általános gyógypedagógia Magyarországon a 19-20. század fordulóján kezdett kialakulni. Az első elméleti munkák megjelenése után - különösen interdiszciplináris hatásokra és a gyakorlati gyógypedagógiai tapasztalatok alapján - megkezdődött a gyógypedagógia tudomány strukturálódása; ez napjainkban folytatódik.

Források

Mesterházi Zsuzsa: Általános Gyógypedagógia. In: Pedagógiai Lexikon. 1. köt. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. Budapest, Keraban Könyvkiadó. 1997. 70. p.

További információk

Vértes O. József: A gyógyító pedagógia fogalma és köre. Budapest, 1915.;
Tóth Zoltán: Általános gyógypedagógia. Budapest, 1933.;
Vértes O. József: A gyógyító nevelés rendszere. Budapest, 1940.;
Bárczi Gusztáv: Általános gyógypedagógia. Budapest, 1958.;
Gordosné Szabó Anna: Über einige Grundfragen der allgemeinen Theorie der Heilpädagogik. Wissenschaftl. Zeitschrift der Humboldt Univ. zu Berlin, 1977. 3.;
Gordosné Szabó Anna: Gyógypedagógia. Budapest, 1981.;
Haeberlin, U.: Allgemeine Heilpädagogik. Bern-Stuttgart, 1985.;
Speck, O.: System Heilpädagogik. (Eine ökologisch reflexive Grundlegung.) München-Basel, 1987.;
Illyés Sándor: Kontinuität und Diskontinuität in der Theoriebildung der Heilpädagogik. in: Bachmann, W.-Mesterházi, Zs.: Trends und Perspektiven der gegenwärtigen ungarischen Heilpädagogik. Giessen, 1990. 13-43.