Ugrás a tartalomhoz

Ákosi református templom

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ákosi református templom
műemlék
Valláskeresztény
Felekezetreformátus
EgyházmegyeErdélyi református egyházkerület, nagykárolyi református egyházmegye
EgyházközségÁkosi református egyházközség
LelkészDobai Zoltán
Építési adatok
Építése12. század második fele
Rekonstrukciók évei1642, 1732, 1896–1897
Stílusromán
ÉpíttetőjeÁkos nemzetség
Felszentelés1903. augusztus 9.
FelszentelőBartók György
Alapadatok
Hosszúság29,5 m
Szélesség14 m
Torony2
Magassága29,5 m
LMI-kódSM-II-m-A-05253
Elérhetőség
TelepülésÁkos
HelyAcâş, str. Mihăienilor 263.
Elhelyezkedése
Ákosi református templom (Románia)
Ákosi református templom
Ákosi református templom
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 32′ 25″, k. h. 22° 46′ 55″47.540278°N 22.781944°EKoordináták: é. sz. 47° 32′ 25″, k. h. 22° 46′ 55″47.540278°N 22.781944°E
Térkép
Az Ákosi református templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ákosi református templom témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az ákosi református templom műemlékké nyilvánított templom Romániában, Szatmár megyében. A romániai műemlékek jegyzékében az SM-II-m-A-05253 sorszámon szerepel.

Története

[szerkesztés]

A templom eredetileg az Ákos nemzetség monostorának temploma volt. Első írásos említése 1342-ből származik, de régészeti és művészettörténeti megfontolások alapján a monostor és a templom építését a 12. század második felére teszik. A monostor előbb kikerült a fokozatosan elszegényedő Ákos család birtokából; egy 1421-es irat szerint a monostor kegyura a Csáki család két tagja volt. A monostor utóbb megszűnt, a 15. század második felétől kezdve már nem szerepel az írott forrásokban; a templom feltehetőleg plébániatemplomként működött tovább.

1597-ben a település és a templom reformátussá lett. Első ismert nevű református lelkésze Harsányi Mihály volt, akit az 1597. január 16-i tasnádi közzsinat küldött ide. 1642-ben a rossz állapotban levő, fedél nélküli templomot a hívek felújították, de még abban az évben leégett. Kijavítására 1732-ben került sor, a tornyokra barokk stílusú sisakok kerültek. 1747-ben villám csapott a déli toronyba. A felújítás költségét Török János és felesége Papp Kata állták; nevüket egy a templomkertben elhelyezett emléktábla örökíti meg. Szentesi Keresztes Mihály, a gyülekezet lelkésze 1773–1791 között, 1789-ben verset írt az egyház jegyzőkönyvébe a templomot ért csapásokról.

Az 1834. szeptember 15-i földrengés ismét megrongálta a templomot; kisebb javítások 1853-ban és 1867-ben történtek, majd a presbitérium az Országos Műemlékvédelmi Bizottság segítségét kérte az épület felújításához. 1869-ben Schulek Frigyes kapott megbízást a munkálatok vezetésére. A restaurálás 1896-ban kezdődött, és az anyagi források elégtelensége miatt csak 1902-ben fejeződött be. A restauráláskor végzett régészeti feltárások alatt Möller István egy kis kápolna nyomait fedezte fel. A kápolnát valószínűleg még a középkorban elbontották, de ennek időpontja nem ismert. A felújított templomot 1903. augusztus 9-én Bartók György püspök szentelte fel.

1953-ban a templomot műemléknek nyilvánították; 1980-ban felújították. Az épületet felvették a 2015-ben elindított Erdélyi Értéktárba. 2017-ben tették közzé, hogy európai uniós források felhasználásával teljes külső és belső felújításra kerül sor, melynek során új fűtés- és villanyhálózatot terveznek beépíteni.

Leírása

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]